Egyszer meg kéne nézni, hová tűnnek fontos témáknál a mi adópénzeinkbôl szponzorált képviselôink. A magyar Bermuda-parlament nyugdíj-vitanapjának délelôttjén ugyanis becslésünk szerint nem voltak negyvennél többen az ülésteremben, mintha legalábbis nem a rendszerváltás egyik legbátrabb finanszírozási átstrukturálása lett volna napirenden. (Jelenleg évi 590 milliárd forintunk fizetôdik ki nyugdíjra.) Ha azonban azt nézzük, milyen komoly egyeztetési láz tombolt az elmúlt hónapokban a híres "kulisszák mögött", akkor nem is annyira meglepô a tét nélküli vitanap iránti közöny. Két napra rá a kormány áldását adta két tárca közös koncepciójára, ôsszel a T. Ház elé kerül a részletes csomag, így - ha minden simán megy - 1997. január elsején hatályba lép a több évtizedes reformról szóló törvény.
Lapunkban néhány hónapja még arról számoltunk be, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) és a Népjóléti Minisztérium (NM) két külön koncepciót gyártott a nyugdíjreformra (Mire megvénülünk, MaNcs, 1996. február 15.). Bár mindkét tárca a
vegyes finanszírozású
rendszer fontosságát hangsúlyozta, az NM alapvetôen a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer "igazságosabb" változatát hagyta volna meg domináns elemként, míg a PM a tôkefedezeti elv széles körű bevezetését célozta meg. (A felosztó-kirovó rendszerben a mostani dolgozók járulékai tartják el a mostani nyugdíjast, a tôkefedezetiben pedig mindenki egy általa választott nyugdíjpénztár egyéni számlájára fizet, tehát önmagáról gondoskodik.) Mint azt az NM helyettes államtitkára, Major Mária a Magyar Hírlapnak bevallotta, "a politika" adta ki a két tárcának ukázba, hogy egyesítsék elképzeléseiket. És lôn.
Az izmozás nyomán a PM keresztülvitte a tôkefedezeti elv bevezetését, bár kétharmad helyett csak egyharmad arányban; ezt az egyharmadot a munkavállaló fizeti. A jövôre 40 évesnél fiatalabbak kétharmad arányban a korszerűsített felosztó-kirovó rendszer alapján kapják majd nyugdíjukat (a munkaadók befizetéseibôl). A szaktárcák a jelek szerint
pilléres gondokkal
küzdenek: a legújabb variáció már nem is három-, hanem négypillérű nyugdíjrendszerben gondolkodik:
• Az elsô pillér változatlanul az állami alapnyugdíj; ez a kissé átpofozott felosztás-kirovás fejezné ki a "generációk közti szolidaritást";
• a második pillér lenne a tôkefedezeti elv megvalósulása, tehát az az összeg, amit az ember egy privát nyugdíjpénztár egyéni számlájára való havi befizetéssel megtakarít;
• harmadik pillérnek ott vannak az önkéntes-kölcsönös (késôbb bevezetendô szóhasználattal: "elismert") nyugdíjpénztárak, ezek egy része átalakulhatna bôvített jogosítványú nyugdíjpénztárrá is (második pillér);
• a kiegészítô, úgynevezett nulladik pillér: költségvetésbôl fizetett minimálnyugdíj (inkább: szociális segély) mindazoknak, akik szegények, vagy/mert kiestek a fenti ellátásokból.
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat
alapvetôen nem változtatott korábbi koncepcióján: az MSZOSZ-szel és Kovács Pál MSZP-s képviselôvel együtt nem tartja szükségesnek a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer gyökeres reformját, csak némi kikupálását, mert úgy látja: alapvetôen nem ezzel, hanem a gazdasági környezettel, a nagy munkanélküliséggel és az ebbôl következô csökkenô járulékfizetéssel van a baj; egyébként is újra kell kötni a nemzedékek közti "kockázatközösséget", bármit is jelentsen ez. Vágó János, az önkormányzat elnöke azonban a Világgazdaság című lapnak nyilatkozva múlt héten már elismerte a tôkefedezeti elv szükségességét.
Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy a stabilitás érdekében egyelôre vegyes finanszírozású rendszer kell; a Narancsnak nyilatkozva még a PM nyugdíjreform-bizottságának erôsen piacgazdaságpárti vezetôje, Gere Ádám is azt mondta, ô "radikálisabb" megoldást várt, de - fôként az átmenet finanszírozásának problémái miatt - ma még nem lát esélyt egy tisztán tôkefedezeti rendszer meghonosítására.
Csehák Judit szocialista képviselô parlamenti felszólalásában a tôkefedezeti elvvel megjelenô járulékfizetési érdekeltségnövekedést nevezte meg a nyugdíjreform egyik legfontosabb céljának (ma az menekül az összesen 30,5 százalékos befizetés elôl, aki csak tud). Mint kérdésünkre elmondta: a járulék aránya folyamatosan csökkenne egy idô után, amint azt a reform késôbbi helyzete lehetôvé teszi. "Szakértôi vita még arról van, hogyan lehetne adókedvezményeket adni az egyéni, egyharmados befizetésekre."
Felszólalásában Csehák a Világbank szakértôinek találó kifejezésével élve olyan
pilótajátéknak
nevezte a mai nyugdíjrendszert, amelyben a fiatalok egyre kevesebbet kapnak vissza az egyre magasabb járulékokból. "Az a buta szabály van, hogy ha én hosszú szolgálati idôt teljesítek, kevesebb nyugdíjat kapok, mint ha rövidebb ideig dolgozom, mert így többet tudnak adni annak, aki mondjuk csak 20-25 szolgálati évet dolgozik."
Ungár Klára szerint az egyharmados tôkefedezeti arány "se sok, se kevés", hiszen a majdani nyugdíj összege a gazdaság, a tôkepiac helyzetétôl függ majd. A szabad demokrata képviselô úgy látja, nemcsak a járulékkulcs mértéke az érdekes, hanem az is, milyen kortól kezdve kötelezô az új nyugdíjrendszer. Az SZDSZ a most munkába lépôk számára már ezt tenné kötelezôvé, mindenki más választhatna. Hogy az emberek tudatában milyen mélyen benne van a tôkefedezeti elv, arra Ungár azoknak a nyugdíjasoknak a példáját hozza fel, akik állandóan reklamálják, hová lettek az évtizedek során fizetett járulékaik. "Ez a
tôkefedezeti logika,
csak nem tudják, hogy így hívják."
A kormány nyugdíjtervezetét gyakorlatilag ízekre szedô Selmeczi Gabriella, a Fidesz - MPP vezérszónoka - több ellenzéki politikushoz hasonlóan - "békekölcsönhöz" hasonlította a kötelezô tôkefedezeti elemet, és saját törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amely szerint differenciált korkedvezményes nyugdíj járna mindazoknak, akik gyermekeket nevelnek. A Narancsnak Selmeczi elmondta: csak akkor lenne szabad bevezetni a tôkefedezeti rendszert, "ha mellétesszük az állami garanciát, a biztos nyugdíjat és a kiszámíthatóságot". Selmeczi szerint az államnak nemcsak a befizetett járulékokra, de a kamatokra is garanciát kéne vállalnia - ha már kötelezô a járulékfizetés.
A parlament vitanapja elôtt egyébként a képviselôk megkapták azt a felmérést is, amit a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat - az általa sokat szidott Világbank támogatásával - végzett a nyugdíjreform társadalmi támogatottságáról. Mint kiderült, a megkérdezettek 71,7 százaléka helyesli ugyan "az új nyugdíjrendszerre való áttérést" (ezeknek a többsége csak olyan változtatást szeretne, ami legalább a mostani nyugdíjszínvonalat megôrzi), de 93 százalékuk ellenzi a korhatár emelését.
Nem is csoda: ha megvalósul a 62 éves korcentrum, a magyar férfi egy egész évig élvezheti megérdemelt nyugdíját, utána meghal. Ahogyan a reformot beterjesztô Szabó György népjóléti miniszter jegyezte meg néhány hónapja, hogy "az átlagot megjelenítô férfi jóformán a munkahelyérôl menne a temetôbe".
Seres László
