A magyar David Lynch (ha lenne olyan) biztosan Nyékládházán forgatna, készülne a Blue Velvet Borsod-Abaúj-Zemplén megyei folytatása, fül helyett egy harminc év körüli férfi "feltehetôen nem fizikai munkához szokott, csuklóból lemetszett jobb kézfejével".
A Deltában (így hívják a falu Pest felôli kocsmáját, s a név a cégtáblán nem csupán írva, de ábrázolva is látható) két vendég próbálja leküzdeni idült másnaposságát. Mielôtt még hellyel kínálhatnának bennünket, lerohanjuk ôket keresztkérdéseinkkel. Barátságosak a népek errefelé, jól tűrik a szekatúrát. "A szegénység, a nyomor, az vezet az ilyen hallatlan dolgokhoz", jegyezte meg a kék mackófölsôs, cserpákja akár egy hangyászé. A fehér inges derűsen magyaráz, aztán mutogat, majd értetlenségünkön cseppet sem meglepôdve cédulát szakajt a bádogpulton heverô blokktömbrôl, és rajzolni kezd. A féltenyérnyi térkép korrekt és lényegre törô, bár így sem találunk könnyen a MÉH-telephez. Nem egyszerű Nyékládházán tájékozódni. Mondták is odabent az ivóban, hogy menjünk föl a nagyközség fölött magasodó dombra, onnan mindent belátni. A kék mackófölsôs azt is hozzátette, hogy a dombra már csak azért is érdemes föltűzni, mert akkor közelrôl is szemügyre vehetjük a cigányutat. Mezôcsátról, Ónodról, Emôdrôl meg más környezô, általuk sűrűbben lakott helyekrôl járnak át a romák, s visznek szerinte mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Nyékládházán csak három cigány família él, de velük nincs baj, vélekedett a térképrajzoló. Úgy gondolta, Inczéék is azért kapták a figyelmeztetést, mert a MÉH-telepen nemegyszer olyan holmit is átvettek, amit az ügyfelek a faluból loptak el. "Meg aztán Incze iparôr, lehet, hogy ott szerzett magának haragost."
Inczéék kigyúrt, zömök fiának, akit véletlenül szólítunk le, nincs ínyére, hogy útbaigazítsa a Narancsot. Incze Károlyné azonban barátságosan betessékel bennünket, közben idegesen tördeli a kezét. "Ne haragudjanak, nem vagyunk mi bizalmatlanok, de nem szívesen beszélünk errôl a dologról", mondja az asszony, aki gyorsan kiigazít: nem az övék a MÉH-telep, hanem a miskolci Garancia Kft.-é, ô csak alkalmazott. "Fél a feleségem, nem is merem azóta egyedül hagyni", siet neje segítségére Incze Károly. Csak legyint, mikor mesélem neki, mit mondtak a kocsmában. "Valóban, a Tiszai Rt.-nél, Palkonyán vagyok iparôr, de hülyeség, hogy az ottani ténykedésemet összefüggésbe hozzák a levágott kézzel." A nagyközségben nincs haragosuk, bár az igaz, hogy a Kandó Kálmán utcában, ahol a MÉH-telep található, a lakók közül néhányan már panaszkodtak a zaj miatt. "Vaskonténerekben szállítják el a fémhulladékot, s az valóban zajjal jár, de az kizárt, hogy a jobbára hetven körüli szomszédok akartak volna így bosszút állni rajtunk", csóválja fejét a férfi.
Egyébként hálát ad a sorsnak, hogy aznap reggel ô nyitott, s találta meg a vaskapura tűzött nejlonzacskót. "Szabályosan a csukló alsó részét vágták el, de szerintem nem szikével vagy borotvával, hanem egy éles késsel. Kizártnak tartom, hogy vonatkerék metszette volna le, mint ahogy azt vizsgálták. A kézfejbôl még szivárgott a vér, tehát csak néhány órával elôbb távolíthatták el a kézrôl." Incze Károly szerint a "barátságos jobbot" valamikor a kora reggeli órákban tehették oda, mert egész éjjel esett az esô, ám sem a nejlonzacskó, sem pedig a kézfej mellé tett levél nem volt vizes.
"A/4-es levélpapíron volt az `Utolsó figyelmeztetés` című iromány. Nyomtatott, egy centiméteres szabvány betűkkel írták, még a sorokat is aláhúzták." Mielôtt férje belekezdene, Inczéné közbeszól, hogy a szöveget nem árulhatják el, megtiltotta nekik a rendôrség. Ôk nem mondták el ugyan senkinek, az Észak-Magyarország című megyei lap május 8-i számában viszont benne van szinte az egész. Az újság informátora szerint a "Cigánygyűlölôk" aláírású levél egyetlen mondatot tartalmaz: "A lopott anyagot nem feltétlenül kell átvenni." Inczéék nem kommentálják az értesülést.
Incze Károly úgy véli, az amputáció négy-nyolc órával a megtalálás elôtt történhetett, méghozzá valahol a természetben, mert a kézfejen fűszálmaradékot találtak a bűnügyi technikusok. Hogy a maffia üzent volna nekik ilyen módon, azon csak nevetnének Inczéék, ha lenne hozzá kedvük.
"Egy éve, hogy elfajultak a dolgok. Elôfordulhatott, hogy vettem át lopott anyagot, de én nem tudtam, hogy honnét származik. Betörtek a víkendházba, összetörtek fürdôkádat, alumíniumcsatornát vágtak föl darabokra. Aztán jöttek a tulajdonosok", emlékezik Inczéné. A MÉH-átvevô nem diszkriminálhat, aki odaadja a személyi igazolványát, attól köteles átvenni a hulladékot. Kivételt csak a közlekedési táblák, a vasúti kábelek és eszközök képeznek. Ha ilyen érkezik, azt jelenteni kell a rendôrségnek. Egyébként pedig minden ügyfél neve és az általa hozott árufajta bekerül a füzetbe.
"Amikor nap mint nap jöttek a rendôrök, ráuntam a dologra, és egy helyôszalontai cigánycsaládtól többet nem vettem át semmit. Négy hónapja nem engedtük be ôket. Egyébként tavaly az ügyfelek nyolcvan százaléka cigány származású volt, az idén ez húsz százalékra szorult vissza", válaszolja kérdésemre a telepvezetô asszony. Nyékládházán sokan azt mondják, ha "nem lenne ez a MÉH-átvevô, a cigányok nem lopnának". "Ez persze nem igaz, hiszen most Emôdre és Mályiba viszik az árut, ahol a maszek átvevô többet is fizet nekik érte" - mondják Inczéék, akik nem tudják, kik lehetnek a kézfejjel fenyegetô "cigánygyűlölôk". Hogy esetleg a helyôszalontai romák lennének, azt Incze úr nem tartja valószínűnek: "Ôk aligha írtak volna ilyen formásan, arról nem is beszélve, hogy nem nézem ki belôlük, hogy ennyire rafinált módon biztosítsanak maguknak alibit." Azt is elképzelhetetlennek tartják, hogy valamelyik szomszédjuk tréfálta volna meg ôket. Különben is, ehhez le kellett volna vágni egy ember kézfejét, ami mégiscsak túlzás, még Borsodban is. Ha úgy van, ahogy Incze Károly állítja, a csonkolt testrész aligha származhat boncterembôl vagy hullaházból. A rendôrség is kizárta ezt. Ôk már napok óta egy férfitetemet keresnek, akit nagy valószínűséggel az a valaki (valakik?) gyilkolhatott meg, aki a kézfejet Inczéék MÉH-lerakatának vaskerítésére tűzte.
Mindenesetre a vasúti sínek mellett füstölgô nyékládházi szeméttelepen érdekes dolgokat hallunk. Az apró pogácsákat ebédelô, guberáló fiatalemberek úgy tudják, a kézfej tulajdonosát az ujjlenyomat alapján sikerült azonosítaniuk a rendôröknek. Egy M. József nevű, harminc év körüli, többszörösen büntetett mezôcsáti férfi az illetô. De hogy hol tartózkodik, s él-e vagy sem, azt ôk sem tudták megmondani.
A BAZ Megyei Rendôr-fôkapitányság illetékese telefonon nem kívánt nyilatkozni arról, hogy a kézfej gazdája elôkerült-e lapzártánkig.
- tódor -
