És meleg (Szetey Gábor államtitkár)

  • Szilágyi Szilvia
  • 2007. július 12.

Lélek

"Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok és európai... Társ, barát, néha ellenfél. És meleg." A XII. Meleg, Leszbikus Biszexuális és Transznemű Fesztivál megnyitóján hangzottak el ezek a mondatok, amelyek előzményeiről és utóéletéről kérdezzük a szerzőt.
"Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok és európai... Társ, barát, néha ellenfél. És meleg." A XII. Meleg, Leszbikus Biszexuális és Transznemű Fesztivál megnyitóján hangzottak el ezek a mondatok, amelyek előzményeiről és utóéletéről kérdezzük a szerzőt.

Magyar Narancs: Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere 2001-ben, megválasztása előtt jelentette be, hogy homoszexuális. Korábban Bertrand Delanoë, Párizs polgármestere nyilatkozott szexuális orientációjáról a televízióban. Bár felkavarták a kedélyeket, nem váltottak ki szélsőséges reakciókat. Nálunk a múlt csütörtöki beszéd elhangzása után két nappal, a meleg büszkeség napi felvonuláson melegeket vertek az utcán a szélsőségesek. Nincsen elkeseredve emiatt?

Szetey Gábor: Ha a kérdés az, hogy akkor is megtörtént volna mindez, ha én nem jövök elő, azt válaszolom, hogy igen. Az ellentüntetés szervezett volt, hetekkel előbb lehetett tudni, hogy készül valami. Lehet, hogy a beszédem fokozta a szélsőségesek indulatait, amitől nem érzem jól magam, de sajnos tisztában kell lennünk azzal, hogy tavaly szeptember 19. óta más országban élünk, mint addig. Ha jól megfigyeljük, az árpádsávos zászló, az arcok, a szimbólumok ugyanazok voltak most szombaton, mint akkor. Ez egy nem nagy, de hangos és kihívóan viselkedő szélsőjobbos csoport.

MN: Abban, hogy erre a lépésre elszánta magát, számítottak az említett "nagy elődök"?

SZG: Tanulmányoztam a történeteiket. Sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. A lényeg, hogy nem egy meleg politikus vagyok, hanem egy szociáldemokrata-liberális politikus, aki mellesleg meleg. Mostantól egyszerűbb lesz a dolgom: nem kell hazudnom senkinek.

MN: Volker Beck, a Bundestag parlamenti zöldcsoportjának jogi szakértője egyszer azt mondta, hogy akkor lesz normalitás, ha egy politikai vagy gazdasági vezető bejelenti, hogy meleg és utána egy újságíró sem kér tőle interjút. Egy kicsit hülyén is érzem magam, hogy faggatom.

SZG: Csütörtök estétől péntek estig jóval több kérdést kaptam újságíróktól, mint előtte egy év alatt a munkámról, de csak azért, mert ez itt még nem megszokott. Egyszer-kétszer még biztosan megkérdeznek a héten. A jövő héttől a kormány személyügyi kérdéseinek reformján dolgozom tovább.

MN: Megkönnyebbült?

SZG: Abszolút. Elég volt abból, hogy nem mehetek el fogadásra anélkül, hogy meg ne kérdeznék, hol a barátnőm, hogy hazudni kell. Az ellenzék szerint mindez a magánügyem - de a nagy számok törvénye alapján sok olyan ember van, mint én. És remélem, segíthetünk a társadalomnak, hogy jól kezelje a mássággal kapcsolatos problémáit.

MN: A továbbiakban tehát nem kíván foglalkozni azzal, hogyan lehet a melegek ügyén változtatni, például az együttélésük törvényességén, az egyenlő jogaikon? Ezek voltak a fesztivál fő témái...

SZG: Ezeket nem nekem kell megoldani. Nem ez a munkám, én csak segítettem. Az SZDSZ által javasolt megoldás egyébként rokonszenves, függetlenül attól, hogy melegházasságnak hívjuk-e ezt a jogintézményt vagy sem. A lényeg, hogy egyenjogúságot jelentsen. Ha elvárom a toleranciát magam felé, akkor másokkal is türelmesnek kell lennem. Ha a vallásos meggyőződésűek számára fontos, hogy a házasság szó csak a férfi és nő kapcsolatára vonatkozzon, akkor nevezzük ezt a kapcsolatot másképp. Pozitívan csalódtam egyébként a magyar médiában, onnan sem kaptam bántó megjegyzéseket, ahonnan vártam.

MN: Lehet, hogy pesszimista vagyok, de nekem úgy tűnik, hogy mi ebben sem a nyugat-európai utat járjuk. Tizenkét évnyi viszonylag békés masírozás után most nálunk is melegeket vernek, mint Lengyelországban vagy Oroszországban.

SZG: Szerintem csak egy elenyésző kisebbség utasítja el a haladást. A magát modern konzervatívként meghatározó MDF korrektül reagált. A Fidesz szerint ez magánügy - ami viszont pont azért értelmezhetetlen a számomra, mert nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás kérdése ma Magyarországon társadalmi ügy.

MN: De szombaton az is kiderült, hogy kevés agresszív ember is képes traumatizálni a többséget. Nyilván lesznek olyanok is, akik azt a konzekvenciát vonják le, hogy nem fedhetik fel többé az identitásukat.

SZG: Ez egy nehéz út. Nem lehet visszakozni azért, mert egyesek agresszíven reagálnak. Akkor ugyanis nekik lenne igazuk - pedig nincs. Engem meggyőzött a beszédem után készült Szonda Ipsos-felmérés, amely szerint 51 százalék mondta azt, hogy bátor tett volt a beszéd, és javítani fogja a helyzetet. Érdekes, hogy a jobboldali politikának mennyire fontos az, hogy a külföldön élő magyarokkal jól bánjanak, az meg nem, hogy az itteni kisebbségeket teljes jogú embernek tekintsék. De szerintem tizenhét év alatt többet fejlődött a magyar társadalom, minthogy megijedjen a minimális számú fenyegetőktől.

MN: A nyilatkozattal nemcsak az ellenzéknek, a kormánynak is fel lett adva a lecke. Nyilván egyeztetnie kellett, mielőtt elvállalta a megnyitót - amitől egyébként az előző években több politikus visszalépett.

SZG: Magam is vacilláltam egy-két hétig, mielőtt elvállaltam a felkérést, és természetesen megkérdeztem a miniszterelnököt. Õ azt mondta, hogy a politika pozitív értelme az, hogy az ember azt csinálja, amiben hisz, és ha ez nekem fontos, akkor csináljam. Argentínában egy multinacionális cég alkalmazottja voltam, és nagyon jól éltem. De magamnak hazudtam volna, ha kihagyom a felajánlott lehetőséget, hogy itthon tehetek valamit azért, hogy ez az ország jobb hely legyen. Most leszek negyvenéves. És azt látom, hogy nem a pénz a legfontosabb. Hanem inkább az, hozzátettem-e valamit ahhoz, hogy a világ jobb legyen.

MN: Nálunk még mindig az a csúcsidentitás, ha valaki heteroszexuális, férfi, és igazolni tudja a magyar etnikai gyökereit.

SZG: Nyelveket kell tanulni, és hallgatni más országok híreit. Külföldön a homoszexuálisok elfogadottságához nem is fér kétség. 98-tól a New York-i Színiakadémián tanultam négy évig. Ez az időszak sokat jelentett számomra. Itt láttam először, hogy vállalható a meleg identitás, és ettől a nem melegek is jobban érzik magukat. Skandinávia és az angolszász országok is ilyenek, de még a mélyen katolikus vidékeken is, mint Spanyolország vagy Olaszország, elismerik a melegek jogát a hivatalos társkapcsolathoz.

MN: Talán mert ott a keresztényi szeretet fogalmát betűhívebben értelmezik. Az ön esetében hogyan fér meg a hit és a meleg identitás egymással?

SZG: Nem jöttem volna elő, ha nem lennék hívő, bár sokáig pont ez akadályozott. Hiszen fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy rendben van-e, természetes-e ez így. Arra jutottam, hogy igen. Mivel nincsen gyermekem, minden lépésemet úgy kell mérlegelnem, hogy mennyit sikerül a világ dolgaihoz hozzáadnom. A színészettel való próbálkozás is erről szólt, bár nem volt racionális elképzelés, ma már belátom.

MN: Annyi mindenesetre megmaradt belőle, hogy jó előadó. És nem improvizált: a beszédében szereplő indulatszavakat is előre leírta.

SZG: Nagyon alaposan megrágtam a szöveget. Fontos volt, hogy minden egyes szó a helyén legyen, amikor életem egyik legfontosabb megnyilvánulására készülök. Rengetegszer mondtam el előtte, de így sem tudhattam, milyen lesz a közönség reakciója. Jobb volt, mint amire számítottam. A színiiskolában azt tanították, hogy nagyon jól kell tudnom a szöveget, és minden szituációban tudni kell kontrollálni magam. De például nem annál a résznél könnyeztem, ahol előzőleg éreztem, hogy megtörténhet.

MN: Tanulható-e a bántásokra adott reakció? Hogy elviselje az ember azt, hogy természetellenesnek vagy divatmelegnek nevezik?

SZG: Azt megtanultam, hogy a szélsőségeseknek nem szabad szélsőséges választ adni - egyébként meg a felvilágosítás a legfontosabb, hogy ismerjenek meg, tudják meg azt, hogy melegnek lenni sors, és nem választás kérdése. Létezik olyan épeszű ember, aki ma Magyarországon ezt választja magának? Huszonkilenc éves koromig magamnak sem vallottam be. Látom, milyen tragikus életek vannak, milyen lehet mintaházasságban élni, gyerekeket nevelni és közben máshová vágyakozni, elnyomni a vágyakat. A normális párkapcsolat azt jelenti, hogy két ember megfelelő intellektuális, érzelmi és anyagi közegben él, és szereti egymást. Ebben nincs különbség hetero- és homoszexuális között. A legnagyobb visszatartó erő egyébként az, hogy az ember szereti a szüleit, és nem akarja, hogy nekik rossz legyen. A fesztiválon találkoztam fiatalabb melegekkel, és ők azt mondták: a beszédem elindította bennük a családhoz fordulást. Ez volt a legjobb élményem.

MN: Korábban részt vett a melegmozgalomban?

SZG: Nem, csak néhány felvonuláson voltam. Meglepett, hogy milyen kultúrája van ennek máshol, és milyen komoly fogyasztói rétegnek számít ez a kisebbség. Nálunk félelem veszi körül ezt az ügyet. De el kell érnünk azt, hogy a hallgatás és a félelem kultúrája elmúljon, és ezért kellenek az emberjogi harcosok. Fontosnak tartottam, hogy erre buzdítsak. De nem vagyok mozgalmár.

MN: Az nem zavarja, hogy most a kormány a büszkeségének tartja önt?

SZG: Akik ott voltak az eseményen, például Dobrev Klára vagy Horváth Ági, azok barátként jöttek el. Senkit nem hívtam meg, de ha ott akartak lenni, örültem neki.

MN: Zsarolható ma egy nem vállaltan meleg politikus?

SZG: Reményeim szerint nem, de bármikor ki lehetünk téve ennek. A politika sok szempontból rossz irányba halad, de van egy gentlemen's agreement, hogy a közszereplők nem pletykálnak egymás magánéletéről. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem tartottam attól, megtámadnak emiatt. A politikusoknak hivatalba lépésükkor ki kell tölteniük egy kérdőívet - amikor a kezembe kaptam azt a papírt, nem tudtam aludni amiatt, hogy mit írjak be, kivel élek. Akkor is őszinte voltam, de tartottam a következményektől. Most ezzel már nem kell foglalkoznom.

MN: Az eddig kialakított önvédelmi rendszerei is leomlanak?

SZG: Átalakulnak inkább. Már nem azzal foglalkozom, hogy milyen hazugsággal álljak elő, hanem hogy a várható reakciókra hogyan feleljek. Megküzdöttem azért, ahol most vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.