Tartsa meg magának!

  • 1998. december 10.

Lélek

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.
Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

"Vidéki, visszavonult magányában élő testvérem részére megrendelem meghatározhatatlan időre a MaNcsot. Üdv: a testvérem testvére."

"Mellékelten küldöm két példányban a megrendelőlapot. A másik címre csak az újság menjen. Kő konzervatív polgár cimborám felé a polgárpukkasztás esete forog fenn."

"Édesanyám szereti a MaNcsot. Édesapám is. Önfeledt kacagásuk - miközben a lapot olvassák - nekem minden pénzt megér. Na jó, ötezer forintot mindenféleképp."

"Miután már mind magam, mind öcsém részére leróttam a maximum egyévest, most kedves munkahelyem számára is megrendelném MaNcsotok egy lenyomatát."

"Sajnos eddig nem volt pénzem, de ma kaptam fizetést. Küldhetitek is a csekket. Remélem, még nem késő megrendelni a lapot."

Olvasóink! Emberek! Soha nem késő!

És ami minket illet, egyre kevésbé lesz valaha is késő!

Midőn e rovat sorait írjuk, hétről hétre felmerül bennünk a kétely: vajon nem cselekszünk-e bolond dolgot, mikor sok jóakaratú és segítő szándékú Olvasót fírölünk be öt rugó erejéig olyasmibe, amiben hinni, lehet, csak álmodozás, mert az a MaNcs, amelyre mi vágyunk, és amelynek nincs szüksége önmagán és Olvasóin és a benne hirdetőkön kívül senkire, csak délibáb, mely a horizonttal együtt távolodik minden felé tett lépéssel. Vajon nem átverés-e, amit cselekszünk, és kit érdekel, hogy először magunkkal műveltük ezt az ocsmányságot, és csak aztán azokkal, akik ötezer, sőt több forintjukat egy fata morganára fizették be? Még akkor is, ha Előfizetőinket soha nem áltattuk bizonyossággal, csak a reménnyel: ajánlatunk meghatározatlan időre szól. Mint az élet maga.

Nem verünk át senkit, a legkomolyabban mondjuk.

A múlt héten 106 új megrendelőlap érkezett vissza szerkesztőségünkbe: 106 újabb név, amelyek viselői tíz vagy húsz év múlva nem akarnak szemlesütve nézni a cseperedő unokák szemébe, mikor azok a MaNcs régi, megsárgult évfolyamait lapozgatva felteszik a kérdést: "Nagyatyám! (Nagyanyó!) Ugye, te is befizetted az ötezer forintot, mikor hinni kellett az aligha lehetségesben? Ugye, nem fordultál el a szabadság hívó szavára, nem tettél úgy, mintha nem hallanád, hisz az ágyúéhoz hasonlatos mostani süketséged csak hajlott korod kéretlen hozománya? Ugye, nem pucoltál meg a lejmolás helyszínéről sietős léptekkel, mintha téged az egész nem is érintene? Ugye, nem lehet, hogy kishitű voltál?"

E leendő büszke nagyszülőkkel együtt már csak 3029 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy ők a MaNcs olvasóiként, mi meg a MaNcs újságíróiként érjük meg a békés öregkort. Gondoljon az Unokáira, és vonjon le a 3029-ből egyet még ma! Gondoljon a családjára, gondoljon, mint a bevezetőben idézett Előfizetőink, a Testvérére és Édesanyjára és Édesapjára, és fizessen elő nekik is! Gondoljon a rokonaira! Hiszen rokonai mindenkinek vannak, legfeljebb gonoszak, mint a szegény Goriot apó lányai, és ezért nem fizetnek elő neki a MaNcsra! De Ön ne legyen gonosz a rokonaival! Csináljon nekik jövőre minden héten karácsonyt! Tegyen a fa alá MaNcs-előfizetést igazoló csekket! És fizessen elő a szegény Goriot apónak is, ha már a lányai ilyen szemetek vele! És Lear királynak is! Fizessen elő a Noszty fiúnak, hátha megjavul! A kritikai realizmus hősei megmenthetik a MaNcsot! Tartsa meg magának a lapot!

(Ráadásul, amint némely egykori Narancs-előfizetőtől megtudtuk, a Posta, az áldott Posta visszatéríti azok Narancs-előfizetési díját, akik annak idején rajta, a Postán keresztül fizettek elő. Azoknak pedig, akik már befizették az öt rugót a MaNcsra, de még nem kapják a lapot, még egyszer elmondjuk: azok a befizetést igazoló szelvények, amelyek n-edik hónap huszadikáig érkeztek vissza szerkesztőségünkbe, az n + 1. hónap első számától viszik ki a lapot a csekkek befizetőinek.)

A szerk.

megrendelőlap

Név:........................................................................................

Cím:.......................................................................................

...............................................................................................

Irányítószám:........................

Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................

A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).