Tartsa meg magának!

  • 1998. december 10.

Lélek

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.
Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

"Vidéki, visszavonult magányában élő testvérem részére megrendelem meghatározhatatlan időre a MaNcsot. Üdv: a testvérem testvére."

"Mellékelten küldöm két példányban a megrendelőlapot. A másik címre csak az újság menjen. Kő konzervatív polgár cimborám felé a polgárpukkasztás esete forog fenn."

"Édesanyám szereti a MaNcsot. Édesapám is. Önfeledt kacagásuk - miközben a lapot olvassák - nekem minden pénzt megér. Na jó, ötezer forintot mindenféleképp."

"Miután már mind magam, mind öcsém részére leróttam a maximum egyévest, most kedves munkahelyem számára is megrendelném MaNcsotok egy lenyomatát."

"Sajnos eddig nem volt pénzem, de ma kaptam fizetést. Küldhetitek is a csekket. Remélem, még nem késő megrendelni a lapot."

Olvasóink! Emberek! Soha nem késő!

És ami minket illet, egyre kevésbé lesz valaha is késő!

Midőn e rovat sorait írjuk, hétről hétre felmerül bennünk a kétely: vajon nem cselekszünk-e bolond dolgot, mikor sok jóakaratú és segítő szándékú Olvasót fírölünk be öt rugó erejéig olyasmibe, amiben hinni, lehet, csak álmodozás, mert az a MaNcs, amelyre mi vágyunk, és amelynek nincs szüksége önmagán és Olvasóin és a benne hirdetőkön kívül senkire, csak délibáb, mely a horizonttal együtt távolodik minden felé tett lépéssel. Vajon nem átverés-e, amit cselekszünk, és kit érdekel, hogy először magunkkal műveltük ezt az ocsmányságot, és csak aztán azokkal, akik ötezer, sőt több forintjukat egy fata morganára fizették be? Még akkor is, ha Előfizetőinket soha nem áltattuk bizonyossággal, csak a reménnyel: ajánlatunk meghatározatlan időre szól. Mint az élet maga.

Nem verünk át senkit, a legkomolyabban mondjuk.

A múlt héten 106 új megrendelőlap érkezett vissza szerkesztőségünkbe: 106 újabb név, amelyek viselői tíz vagy húsz év múlva nem akarnak szemlesütve nézni a cseperedő unokák szemébe, mikor azok a MaNcs régi, megsárgult évfolyamait lapozgatva felteszik a kérdést: "Nagyatyám! (Nagyanyó!) Ugye, te is befizetted az ötezer forintot, mikor hinni kellett az aligha lehetségesben? Ugye, nem fordultál el a szabadság hívó szavára, nem tettél úgy, mintha nem hallanád, hisz az ágyúéhoz hasonlatos mostani süketséged csak hajlott korod kéretlen hozománya? Ugye, nem pucoltál meg a lejmolás helyszínéről sietős léptekkel, mintha téged az egész nem is érintene? Ugye, nem lehet, hogy kishitű voltál?"

E leendő büszke nagyszülőkkel együtt már csak 3029 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy ők a MaNcs olvasóiként, mi meg a MaNcs újságíróiként érjük meg a békés öregkort. Gondoljon az Unokáira, és vonjon le a 3029-ből egyet még ma! Gondoljon a családjára, gondoljon, mint a bevezetőben idézett Előfizetőink, a Testvérére és Édesanyjára és Édesapjára, és fizessen elő nekik is! Gondoljon a rokonaira! Hiszen rokonai mindenkinek vannak, legfeljebb gonoszak, mint a szegény Goriot apó lányai, és ezért nem fizetnek elő neki a MaNcsra! De Ön ne legyen gonosz a rokonaival! Csináljon nekik jövőre minden héten karácsonyt! Tegyen a fa alá MaNcs-előfizetést igazoló csekket! És fizessen elő a szegény Goriot apónak is, ha már a lányai ilyen szemetek vele! És Lear királynak is! Fizessen elő a Noszty fiúnak, hátha megjavul! A kritikai realizmus hősei megmenthetik a MaNcsot! Tartsa meg magának a lapot!

(Ráadásul, amint némely egykori Narancs-előfizetőtől megtudtuk, a Posta, az áldott Posta visszatéríti azok Narancs-előfizetési díját, akik annak idején rajta, a Postán keresztül fizettek elő. Azoknak pedig, akik már befizették az öt rugót a MaNcsra, de még nem kapják a lapot, még egyszer elmondjuk: azok a befizetést igazoló szelvények, amelyek n-edik hónap huszadikáig érkeztek vissza szerkesztőségünkbe, az n + 1. hónap első számától viszik ki a lapot a csekkek befizetőinek.)

A szerk.

megrendelőlap

Név:........................................................................................

Cím:.......................................................................................

...............................................................................................

Irányítószám:........................

Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................

A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.