Tartsa meg magának!

  • 1998. december 10.

Lélek

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.
Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

"Vidéki, visszavonult magányában élő testvérem részére megrendelem meghatározhatatlan időre a MaNcsot. Üdv: a testvérem testvére."

"Mellékelten küldöm két példányban a megrendelőlapot. A másik címre csak az újság menjen. Kő konzervatív polgár cimborám felé a polgárpukkasztás esete forog fenn."

"Édesanyám szereti a MaNcsot. Édesapám is. Önfeledt kacagásuk - miközben a lapot olvassák - nekem minden pénzt megér. Na jó, ötezer forintot mindenféleképp."

"Miután már mind magam, mind öcsém részére leróttam a maximum egyévest, most kedves munkahelyem számára is megrendelném MaNcsotok egy lenyomatát."

"Sajnos eddig nem volt pénzem, de ma kaptam fizetést. Küldhetitek is a csekket. Remélem, még nem késő megrendelni a lapot."

Olvasóink! Emberek! Soha nem késő!

És ami minket illet, egyre kevésbé lesz valaha is késő!

Midőn e rovat sorait írjuk, hétről hétre felmerül bennünk a kétely: vajon nem cselekszünk-e bolond dolgot, mikor sok jóakaratú és segítő szándékú Olvasót fírölünk be öt rugó erejéig olyasmibe, amiben hinni, lehet, csak álmodozás, mert az a MaNcs, amelyre mi vágyunk, és amelynek nincs szüksége önmagán és Olvasóin és a benne hirdetőkön kívül senkire, csak délibáb, mely a horizonttal együtt távolodik minden felé tett lépéssel. Vajon nem átverés-e, amit cselekszünk, és kit érdekel, hogy először magunkkal műveltük ezt az ocsmányságot, és csak aztán azokkal, akik ötezer, sőt több forintjukat egy fata morganára fizették be? Még akkor is, ha Előfizetőinket soha nem áltattuk bizonyossággal, csak a reménnyel: ajánlatunk meghatározatlan időre szól. Mint az élet maga.

Nem verünk át senkit, a legkomolyabban mondjuk.

A múlt héten 106 új megrendelőlap érkezett vissza szerkesztőségünkbe: 106 újabb név, amelyek viselői tíz vagy húsz év múlva nem akarnak szemlesütve nézni a cseperedő unokák szemébe, mikor azok a MaNcs régi, megsárgult évfolyamait lapozgatva felteszik a kérdést: "Nagyatyám! (Nagyanyó!) Ugye, te is befizetted az ötezer forintot, mikor hinni kellett az aligha lehetségesben? Ugye, nem fordultál el a szabadság hívó szavára, nem tettél úgy, mintha nem hallanád, hisz az ágyúéhoz hasonlatos mostani süketséged csak hajlott korod kéretlen hozománya? Ugye, nem pucoltál meg a lejmolás helyszínéről sietős léptekkel, mintha téged az egész nem is érintene? Ugye, nem lehet, hogy kishitű voltál?"

E leendő büszke nagyszülőkkel együtt már csak 3029 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy ők a MaNcs olvasóiként, mi meg a MaNcs újságíróiként érjük meg a békés öregkort. Gondoljon az Unokáira, és vonjon le a 3029-ből egyet még ma! Gondoljon a családjára, gondoljon, mint a bevezetőben idézett Előfizetőink, a Testvérére és Édesanyjára és Édesapjára, és fizessen elő nekik is! Gondoljon a rokonaira! Hiszen rokonai mindenkinek vannak, legfeljebb gonoszak, mint a szegény Goriot apó lányai, és ezért nem fizetnek elő neki a MaNcsra! De Ön ne legyen gonosz a rokonaival! Csináljon nekik jövőre minden héten karácsonyt! Tegyen a fa alá MaNcs-előfizetést igazoló csekket! És fizessen elő a szegény Goriot apónak is, ha már a lányai ilyen szemetek vele! És Lear királynak is! Fizessen elő a Noszty fiúnak, hátha megjavul! A kritikai realizmus hősei megmenthetik a MaNcsot! Tartsa meg magának a lapot!

(Ráadásul, amint némely egykori Narancs-előfizetőtől megtudtuk, a Posta, az áldott Posta visszatéríti azok Narancs-előfizetési díját, akik annak idején rajta, a Postán keresztül fizettek elő. Azoknak pedig, akik már befizették az öt rugót a MaNcsra, de még nem kapják a lapot, még egyszer elmondjuk: azok a befizetést igazoló szelvények, amelyek n-edik hónap huszadikáig érkeztek vissza szerkesztőségünkbe, az n + 1. hónap első számától viszik ki a lapot a csekkek befizetőinek.)

A szerk.

megrendelőlap

Név:........................................................................................

Cím:.......................................................................................

...............................................................................................

Irányítószám:........................

Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................

A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.