Totál kész vagyok.
Ez a Gillette reklám, komolyan mondom, kicsinál.
Hogy akkor lányt kell nevelnem a fiamból?
Fésülje a csillámpóniját, ahelyett, hogy izomból borotválkozna?
Ne verekedjen?
Ne legyen magabiztos?
Ne legyen határozott?
Ne akarjon hódítani?
Ne legyen férfi?
De nem csak a Gillette tolja alánk a hülyeségeit, a Zewa sem kímél minket, ők meg azt akarják, hogy a férfiak és a fiúk és végezzenek házimunkát.
Kész röhej.
És akkor még az is van, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) még tavaly augusztusban kijött kifejezetten a fiúkat és férfiakat érintő pszichológia gyakorlatra vonatkozó, vadonatúj irányelvekkel.
Hogy miért?
Többek között azért, mert a társaság károsnak gondolja a maszkulinitás ideológiáját. Káros ránk, férfiakra nézve, de káros a családokra, a kultúrára, a társadalomra is.
Innentől macsó férfiként két lehetőségem van.
Vagy hőbörgök, vagy elkezdek gondolkodni.
És bár az előbbi jóval egyszerűbb, én most mégis megpróbálok az utóbbival élni.
Szóval gondolkodom, ergo sum.
A Gillette-reklámmal nyilván nem érdemes nagyon mélyen foglalkozni, a cég célja elég egyértelmű: növelni a profitot, amit akár azzal is el tud érni, hogy az emberek nekiállnak beszélni erről a reklámról. Márpedig beszélnek.
Az már érdekesebb kérdés, hogy miért gondolták úgy a marketinges fiúk és lányok, hogy ezzel az üzenettel lehet növelni a profitot, de igazából erre is nagyon egyszerű válasz van: változnak az idők. Illetve az is lehet, hogy olvasták és megértették az APA üzenetét.
Mi, természetesen nem Amerikában élünk, minket az sem érdekel különösebben, hogy a fent belinkelt iránymutatás nagyjából 400 hivatkozást tartalmaz, érvényesnek tűnik tehát az az állítás, hogy a kultúránkat és történelmünket jellemző és átható toxikus maszkulinitás tehető felelőssé csomó kulturális szennyesért a szexizmustól a bullyingon keresztül egészen a nemi erőszakig mindenféléért.
És hát az is van, hogy a toxikus maszkulinitás nem csak makroszinten szar, mondják az APA-irányelvek, hanem a férfiak és fiúk mentális és pszichés egészségét is komolyan károsítják.
És nem.
Nem az a baj, hogy férfiak vannak és nők (meg persze csomó minden köztes nemi identitás), nem kell az előbbiekből utóbbiakat varázsolni, hanem azt kéne végre megérteni, hogy a nemi szervünk nem jogosít fel minket semmire sem, maximum arra, hogy fiúknak vagy férfiknak nevezzük magunkat. De arra sem feltétlenül. A pénisz nem egy kvalitás, nem egy erény, nem eredmény, hanem adottság. Semmi más.
Viszont az évezredes hagyományoknak köszönhetően (dehogy köszönhetően) szimbóluma lett mindennek, ami összefügg valamilyen módon a hatalommal, az viszont fontos, hogy ahogy általában a szimbólumokra, úgy erre is érvényes az, hogy
lehetne akár másnak is a szimbóluma.
Lehet változni, lehet változtatni, csak azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy mindkét nem elhiggye végre magáról és a másikról is, hogy ennek a duális felosztásnak a gyereknemzésen kívül semmi egyéb oka nincsen, ahhoz viszont, hogy gyereket továbbra is nemzzünk, nincs szükség arra, hogy a nemi szerveinkből (akármilyen példány is van a lábaink között) mindenféle képességeinre vonatkozó mindenféle következtetést vonjunk le.
A cikk végén emlékeztetném a Lelki betevő lelkes olvasóit arra, hogy közben meg egyáltalán nincs új dologról szó, a popkultúrába már rég leszivárgott a toxikus macsoizmus nevetségessége. A Cartoon Network már a 90-es évek végén ki tudta röhögni a macsoizmust egy kedves sorozattal, Johnny Bravo a bő hatperces epizódok során rendre kudarcot vallott „Hot, sexy Mama!”, „You smell kinda pretty, wanna smell me?”, „Hey there, little lady!” és hasonlóan béna flörtkezdeményeivel, hiszen mindegyik próbálkozásának ugyanaz lett a vége: a prédák mindig megvédték magukat.
Szóval úgy tűnik, a nők már kezdik megérteni, hogy a macsoizmusnak leáldozóban, most e mellé állt be az APA az új irányelveivel és az egyik legmacsóbb reklámokat toló Gillette az új üzenetével. Csak abban lehet bízni, hogy azért előbb-utóbb ezek az üzenetek tényleg lecsorognak a férfiak agyába is.
Hátha kisül valami jó is az emancipációból.
