Beperelte a svájci kormányt a klímaváltozás miatt az Idős Nők az Éghajlat Védelméért nevű szervezet

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. október 27.

Lokál

A panaszt a svájci bíróságok elutasították, most az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak a nyugdíjasok.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult egy csoport nyugdíjas svájci nő, mert szerintük a berni kormány nem védte meg a lakosságot a klímaváltozástól - számoltak be a felperesek kedden.

Az Idős Nők az Éghajlat Védelméért nevű szervezet célja, hogy Svájc csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az alpesi országban kétszer olyan gyors a felmelegedés mértéke, mint a globális átlag. "Az egyre magasabb hőmérséklet különösen az idősebbek egészségét és jólétét veszélyezteti" - hívta fel a figyelmet a kétezer tagot számláló csoport.

"Egyszerű dolgot követelünk a svájci kormánytól: védje meg egészségünket a klímaválsággal szemben" - írta közleményében a csoport elnöke, Rosmarie Wydler-Walti.

Egy svájci kormányszóvivő leszögezte: Svájc határozott intézkedéseket hoz a klímaváltozás feltartóztatása érdekében. A tisztségviselő nem kommentálta az idős nők jogi lépését, de panaszukat a svájci bíróságok elutasították.

Svájcban az elmúlt években gyakoribbá vált a 30 Celsius-fokot meghaladó hőmérséklet nyáron, és az idősek körében megnövekedett a hőség miatti halálozások száma - derült ki kormányzati adatokból. Az alpesi ország célja, hogy 2050-ig nullára csökkentse a szén-dioxid-kibocsátást. Környezetvédelmi aktivisták szerint Svájc vagyonos országként többet tehetne az éghajlatváltozás feltartóztatása érdekében.

Az Idős Nők az Éghajlat Védelméért keresete egy a sok ezer közül, amelyet az elmúlt években kormányok és vállalatok ellen indítottak világszerte, vegyes eredménnyel. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához mindössze egy hasonló panasz jutott el, amelyet portugál gyerekek és fiatalok nyújtottak be 33 európai kormány ellen szeptemberben. Azzal érveltek, hogy a klímaváltozás veszélybe sodorja a jövőjüket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.