„Egy vitorláshajó keresztelőjéről vannak halvány emlékeim. Talán a szüleim csináltak nagyobb bulit, és onnan maradt meg az a néhány Balatoni Világos sörösüveg, amit az első tisztításkor összeszedtünk” – kezd mesélni a ház történetéről Bán Márton villamosmérnök. Családja anyai ágon körülbelül 200 éve kötődik a faluhoz, de élő rokona már nincs Kővágóörsön. „A házat körülbelül hetven éve vette a dédnagyanyám. Ideszületett az édesanyám, a két testvére és még a bátyám is. Ahogy a nagyszülők öregedtek és a lehetőségek megváltoztak, a családom elköltözött a faluból.
A ház raktárrá alakult, majd évtizedek alatt jóformán lakhatatlanná vált.”
Bán körülbelül tíz éve kutatja családfáját és a balatoni falu környékét. Azt mondja, dédanyja előtt feltehetőleg kereskedelemmel foglalkozó zsidó családé lehetett a birtok, és kovácsok is lakhattak itt, de erről nem sokat lehet tudni. „Az 50-es években jól ismert szocialista vidéki történetek jöttek, téeszesítés és kötelező beszolgáltatások” – folytatja. A jelenlegi ház legrégebbi része a konyha és a fürdőszoba, ezután épült meg a galéria és üzlethelyiség. A nagy, kirakatszerű ablakok a beköltöző Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) számára készülhettek. A házhoz tartozó, hosszúkásan elnyúló udvarban álltak más épületrészek is, de ezek nem élték túl a háborút. Egy bombatámadásban a pajta és az istálló teteje is leégett, a tető így már nem eredeti.
Szerelemprojekt
Bán azon terve, hogy a falu közepén álló, nyaralónak alkalmatlan, elhanyagolt helyszínt kulturális, oktatási és közösségi programokkal töltse meg, egy szerencsés találkozás után vált valósággá. Pongor Soma építésszel tavaly február végén egy baráti társaságban találkozott; szó szót követett, és hamarosan már a szervezésnél tartottak, mindössze három hónap alatt indították be az első tábort. „Ebben benne volt a tavaszi előkészítési fázis, a lomtalanítás, a tetőtisztítás, aztán a nyári programok leszervezése is: nyolc koncert, hét építészeti és helytörténeti előadás, három kiállítás” – sorolja 2018 eredményeit Bán. „Tíz nap alatt körülbelül húszan voltunk itt végig, de nagy fluktuáció mellett közel 200 ember megfordult a táborban.”
Pongor Soma a Studio Nomad nevű építész- és dizájnstúdió egyik alapítója, szerelemprojektként tekint az alkotótáborra. „Nekem az építészet egy olyan közös ügyet jelent, ami nem csak a szakmám képviselőivel köt össze” – írja motivációiról az alkotótábor oldalán. Korábban sok hasonló együttműködésben vett részt, foglalkozott kistelepülések helyzetével, és tavaly kiállított a Velencei Építészeti Biennálén is, amelynek a Freespace volt a fő témája. „Nagy múltú és használaton kívüli házakkal tele van a magyar vidék. Sajnos ismerős helyzet, viszont izgalmas lehetőségek vannak benne. Ezeket a házakat, ha így-úgy fel is újítják, talán még nagyobb kár keletkezik. Rossz helyre megy a pénz, csúnya lesz az eredmény, ismerjük ezeket a sztorikat. Nekünk az elejétől az a célunk, hogy a helyszínből és a környékből kiindulva ne egyszerű felújítást, hanem revitalizációt indítsunk be.”
A szervezők azt mondják, megmenteni egy épületet a pusztulástól mindaddig unalmas téma, amíg az csak magáról a házról és az azt használók szűk csoportjáról szól. Az ő céljuk ezzel szemben egy szakmai találkozó, egy „keretrendszer megteremtése, ami lehetőséget biztosít alkotói és szellemi munkára, közösségépítésre, párbeszédre”. Ez a valóságban azt jelenti, hogy a tábor ideje alatt szabadon lehet jönni-menni, nincsenek előre beosztott munkacsoportok, bárki beszállhat a maga tudásával. A tábor tehát mindenki számára nyitott, amellett, hogy a szervezők főleg építész, tájépítész, művészeti szakos egyetemisták vagy pályakezdők jelentkezésére számítanak. A költségeket közösségi alapon adják össze.
A legkisebb ellenállás
A tavalyi, kísérleti tábor menetét meghatározta a frissen lekaszált kert és az újonnan kitakarított ház érzete, így az első projekt a kerti kút rendbehozatala és egy köré épülő nyári konyha lett. Mindez a kitalálástól a tervezésen át a kivitelezésig tíznapnyi munkát jelentett. „Idén sem szeretnénk előre meghatározni, mi történjen – emeli ki Pongor. – Mostanra vannak kötődési pontjaink és tapasztalataink, de csak hívószavakat szeretnénk meghatározni. Ezek idén a környezet és a kő. A cél egy olyan közösségi célú építmény vagy installáció elkészítése, amely funkciójában reagál a helyszínre.” Az építőanyag a Kővágóörs arculatát meghatározó permi vörös homokkő lesz.
„Eleve kisebb eszközigényű munkákban gondolkodunk, ami azt is segíti, hogy a csak pár napra érkezők is bármikor be tudjanak szállni” – folytatja Pongor. A napokat az első táborhoz hasonlóan idén is a műhelymunkák és a környezet megismerése vezeti: a tervezés, a rajzolás vagy modellezés mellett az alkotótábor része a gyalogos- vagy biciklitúra és a strand is. Az estéket a közös főzés indítja, ezután lehet beülni a minden érdeklődő számára nyitott szakmai előadásokra, kiállításokra vagy koncertekre.
Tavaly az alapítók érdeklődési köréből eredően a programok és tevékenységek építészeti és zenei fókusszal indultak. A koncertek vagy helytörténeti előadások mellett főleg fiatal építészek meséltek a módszereikről és érdeklődési területeikről. „A legkisebb ellenállás elve szerint minőségi programot keresünk – mondja a szabadzenei közegben is otthonosan mozgó Bán, aki a JazzaJ improvizatív koncertsorozat önkénteseként is aktív. – Először a természetes környezetünkből hívtunk em-bereket, de jöttek például Csehországból és Szlovákiából is zenészek, akiket korábban egy isztriai stoptúrán ismertem meg.” A szervezők idén meghívott kurátorok segítségével tágítják tovább a kereteket, az alkotótáboron túl képzőművészeti, filmes és komolyzenei programokat terveznek.
„Tavaly az édesanyám volt általános iskolás osztálytársai is eljöttek megnézni, mit csinálunk, és a polgármester is mindig támogatóan állt hozzánk – meséli Bán. – Épp nemrég hívott fel három srác is, akik közül az egyik Kővágóörsön él, hogy bejegyeznének egy helyi kulturális egyesületet. Érdekelte őket, miben tudnánk együttműködni.” A laza helyszíni kapcsolódások mellett a szervezők azt mondják, a falubéliek rendszeresen beültek előadásokra. „Nagyon érdekes volt látni, ahogyan egy kővágóörsi idősebb ember kérdez egy nagyvárosi terekkel foglalkozó pályakezdő építészt. Az ilyen élmények erősítenek meg abban, hogy a tábor egyik fő célja a párbeszéd, a személyes kapcsolódás kialakítása. Alkotótáborban vagyunk, de nem a folyamatos építkezés a lényeg” – teszi hozzá Pongor.
Bánék számítottak arra is, hogy ha harminc év elhagyatottság után egyszer csak megtelik a ház és a kert, ha kisebb tömeg verbuválódik össze a falu közepén, abból akár súrlódás is lehet a helybéliekkel. „Az egyik nap megcsúsztunk a programokkal, éjszaka fél kettőkor még tartott a dobszakkör. 25 ember ütött egyszerre nagy dobokat és pár cajónt (dobozszerű ütőhangszer – a szerk.) a pajtában, mikor átjött az egyik szomszéd. Inkább lefagyva, mint mérgesen. Egyből elnézést kértünk és abbahagytuk, így nem lett semmi gond.” A helybéliekkel való harmonikus kapcsolatra annál is inkább szükség van, mert az alkotótábor idén kilép a házból és a kertből, a tervek szerint lesznek koncertek a falu különböző pontjain, például a templomban és a bányában is. Emellett a BME középület-tervezési tanszék hallgatóival tavaly indult együttműködés keretében kővágóörsi helyszínek makettjeit is meg lehet majd nézni a faluban.
„Sok hasonló, inspiráló kezdeményezés működik a környezetünkben, nem a spanyolviaszt találtuk fel” – mondják a szervezők. Példaként a komáromi filmes és zenei témájú Mediawave-et, a Kovászna megyében működő CsomóPont egyesület munkáját, a vályoggal dolgozó Sárkollektívát vagy a fainstallációkkal foglalkozó Hello Wood csórompusztai építésztáborát említik. Mint mondják, az utóbbi években oktatási területen is egyre több nyári alkotótábor és közös építkezésre irányuló program kap helyet. „Bepörögtek az alkotótáborok – vonja le a konklúziót Pongor –, tíz éve még főleg nyári fesztiválokról lehetett hallani, ahol előadók, zenekarok voltak a program középpontjában. Nekem az a benyomásom, hogy mára az emberek nyitottabbak a közös értékteremtésre és az egymástól tanuló együttlétekre is.”
A tábor június 21-én nyílik. A szervezők mindenkit szívesen látnak, a tábori jelentkezési lapon is csak azt kell bejelölni, a résztvevő tud-e vinni biciklit, sátrat – esetleg követ.
