Csepeli szabad kikötő - Ahogy azt Móricz elképzeli

  • - kovácsy -
  • 2008. szeptember 25.

Lokál

Széchenyi István már akkor (1834-ben) javasolta, hogy építsenek Pest-Budán egy vasúti átrakásra alkalmas kikötőt, amikor "hegymenetben", vagyis árral szemben még javában emberi erővel vontatták a dereglyéket. Igaz, a lóvontatás is elterjedt, a Duna menti vontatóutak azonban hol az egyik, hol a másik oldalon haladtak, ami nehézkessé tette az előrejutást. Az első, rakodásra is alkalmas partfal 1858-59-ben épült a Lánchíd pesti végénél, húsz évvel később pedig már több mint kilenc kilométernyi rakodópart szegélyezte kétfelől a Dunát. Elsősorban a pesti oldalon élénkült a forgalom: egyre több gabonát szállítottak a ferencvárosi malmokba a Soroksári út mentén, feljebb, a Vásárcsarnoknál pedig élelmiszert rakodtak ki. Ekkor, 1880-81-ben épültek a közraktárak, amelyek maradéka kulturális intézménnyé alakítva remélhet kegyelmet, továbbá a Boráros téri Elevátor, egy ötven méter magas, hetven méter széles monstrum, amelyen vasúti szerelvények is áthaladhattak (a szomszédos Dunai pályaudvarra, vagyis le, egészen a mai Művészetek Palotájáig), és ahol páternoszter rendszerű liftek emelték a gabonászsákokat a nyolcvan siló szájához. Ezt az épületet a világháborús bombázások után már nem építették újjá.

Igaz, nem is volt miért, hiszen már 1897-ben eldőlt, hogy a hajóforgalmat ki kell vinni a város belsejéből, mégpedig a Csepel-sziget északi részébe. (Ettől még egészen a 30-as évekig voltak raktárak az Országház mellett, és csak 1945 után szűnt meg teljesen a rakpartok eredeti funkciója.) A kezdeti elgondolás szerint a Pest felőli oldalon, a soroksári Duna-ág mentén épült volna a kikötő, ahonnan könnyebben elérhették volna a tervezett Duna-Tisza-csatorna bejáratát is. A szűk Kvassay-zsilipen keresztül azonban hosszadalmas lett volna átpréselni a hajókat. A helyválasztás körüli vita ennek ellenére sem dőlt el, egy nagyobb zsilip építésének a terve is felmerült, és a névadó, az Országos Vízépítési Igazgatóságot irányító Kvassay Jenő irányításával az I. világháborúig folytak a tervezési és kotrási munkálatok ezen a területen. De megkezdődött az építkezés a másik oldalon is, ahová a Gubacsi-hídon keresztül vezették el a vasutat.

A húszas években aztán végső lendületet vett a kikötőépítés, francia tőke bevonásával és kormányzói első kapavágással. "Nyolc kikötőmedence fogja öblözni ezt a területet, s partjukon

több hajó fér el, mint Rotterdamban

(...) Itt fog, mert itt kell felépülni egész Európának egy központi raktár-vára. Mert a német iparnak s kereskedelemnek ugyanúgy szüksége van egy biztos vámmentes raktárcentrumra, mint az olasznak vagy az angolnak, vagy a keletinek. Látom a jövőt, mikor ezen a területen halmozódnak fel Európa gazdasági életének fölöslegei" - lelkesedett Móricz Zsigmond a Pesti Naplóban, miután 1927 májusában Maurer Gyula kormánybiztos társaságában tájékozódott az építkezés "elvi dolgairól".

Második Rotterdam nem épült ugyan Csepelen, de 1928. október 20-án felavatták a kikötőt, mégpedig három medencével. (Kiástak egy negyediket is a soroksári oldal felől, de ezt végül nem kapcsolták be a kikötő rendszerébe. Francia vagy Bolgárkertész-öbölnek nevezték később, ma már csak horgászok, kutyasétáltatók és az illegális szemétlerakás elkötelezett hívei látogatják a környékét.) Az adatok azt mutatják, hogy a később vámmentes szabad kikötővé minősített létesítmény a II. világháború után, 1949 és 1952 között élte fénykorát, évi ezer külföldi és ezer hazai hajókikötéssel. Előzőleg szovjet hadizsákmánygyűjtő területté nyilvánították, és csak 1954-ben került vissza kizárólagos magyar tulajdonba.

A kapu mögött elhelyezett félmeztelen rakodómunkás-szobor bálával a vállán hangulatosabb kikötőélményt ígér, mint amilyennel találkozhatunk. A forgalom mérsékelt, néhány kamion jön-megy, a vágányokon néhány vagonból álló szerelvények várakoznak. A hatalmas Gabonatárházból épp vastag csövön ömlik az árpa egy hajótestbe, amely akkora, hogy lebontva talán maga az épület is beleférne, amihez képest csak nyolcvan centiméternyi a merülése. Bent, az épületben két fényesre kopott, csigavonalú csúszda a leglátványosabb: régen ezeken értek földet a gabonászsákok. Aztán van még egy részben földszintes, részben egyemeletes raktársor, odébb még egy magasabb épület, egyébként csak konténerek és konténerek. Az északi medence fala szemlátomást újonnan épült, odébb további fejlesztések sejlenek föl.

A megújult medence végét a ro-ro (roll-on/roll-off) üzemmódra, rézsűsen alakították ki, hogy a szállított járművek a saját kerekükön gördülhessenek a szárazföldre.

Az igazgatósági épületben apró meglepetés: a második emeleten a tanácsterem régi hajókat ábrázoló faburkolatát az egykori belvárosi Mahart-székházból telepítették át, mellette pedig berendeztek egy kis hajózástörténeti kiállítást is: modellek, plakátok, részvények, egyenruhák. A lépcsőházban fényképes történeti tablók. Dr. Szabó Zsolt, a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt. vezérigazgatója egy emelettel lejjebb a tevékenységkiszervezésen alapuló gazdálkodás előnyeit ecseteli, továbbá a jövőt, a Majna-Duna-csatornán át Hollandiától a Fekete-tengerig húzódó hajózási útvonal lehetőségeit. Az egyetlen probléma, hogy pont a magyarországi felső Duna-szakasz az, amely nem hajózható folyamatosan az időnkénti alacsony vízállás miatt. Ezen viszont csak vízlépcsőkkel lehetne segíteni, csak hát ezen a ponton egymás ellen fordulnak a környezetvédelmi érvek, akárcsak a politikai indulatok. A vezérigazgatót mindenesetre most éppen a közeljövő lelkesíti: a kikötő felavatásának nyolcvanadik évfordulóján, október 20-án megint avatnak. Hárommilliárd forintnyi beruházás készült el a 13 milliárdból, amennyit a 75 éves üzemeltetési jogot szerzett konzorcium 2016-ig vállalt két és fél éve, a privatizáció idején.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.