Egy év alatt négyen használták a hatvani biciklis kalandparkot

  • narancs.hu
  • 2019. március 1.

Lokál

Hatékonyság, gazdaságosság.

Az elmúlt évben négyen vették igénybe a hatvani biciklis kalandparkot — ez csökkenő tendencia, ugyanis a 2015-ös átadás óta összesen 41-en mentek be és élvezték a park adta lehetőségeket. Az adatot a G7 gazdasági portál közölte.

Az uniós beruházásként megépült hatvani kalandparkról gyorsan kiderült, hogy teljesen értelmetlen: nemcsak a Zagyva árterében épült, alig használta valaki, de az átadás után egy évvel a bicikliutat már feltörte a nád.

A park 391 millió forintba került. A park melletti Hatvan-Boldog bicikliút 1,1 milliárdos projektjét a Mészáros-közeli Duna Aszfalt építette meg EU-s pénzekből.

A parkról az Átlátszó készített korábban egy videót.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.