magyarnarancs.hu: A Gólyát szokás presszóként, kocsmaként, közösségi házként emlegetni, ti, akik benne éltek és dolgoztok, hogyan definiálnátok?
Kis Viktor: Egyféleképpen elég nehéz, különböző napokon és napszakokban más és más arca van. Pénteken este szórakozóhely, hétközben közösségi programoknak, vasárnap ételosztásnak ad helyet. Egyszer közösségi ház, máskor diszkó, attól függ, mi történik benne.
Weisz Dávid: A kocsma és a közösségi ház lefedi azt, amit gondolok a Gólyáról. A kocsma a bevételi forrást jelenti, a közösségi házzal pedig az értékeinket tudjuk megmutatni, de ezek csupán felületek, nekem nem emiatt fontos a Gólya, hanem a szociológiai kísérlet miatt, amit folyamatosan csiszolunk és alakítunk, hogy egyre jobban működjön.
magyarnarancs.hu: A Gólyát ugyanis szövetkezetként működtetitek, ami 2012-ben alakult és a 2013-as Bókay utcába költözésetekkel teljesedett ki. Hogyan működik, mennyit változott az évek során?
WD: Jelenleg 12-en vagyunk tagok a szövetkezetben, konszenzussal hozzuk meg a döntéseinket, minden hétfőn van egy gyűlésünk, ahol a legfontosabb témákat megbeszéljük és megszavazzuk. Egy-két éve még csak hatan voltunk, mostanra megduplázódott a tagok száma, ami még mindig nem egy hatalmas szám, de nekünk nagy növekedést jelent.
KV: Ezt most szervezetfejlesztéssel próbáljuk kezelni, két éve volt az utolsó ilyen programunk és a nyár végén lesz a következő, most a felújítás miatt sokan lettünk, nagyon sokan tagjelölti stádiumban vannak, ezért egy újabb szintre kell emelnünk a döntéshozatalt és a működést. Az évek során egyébként rendezettebbek és profibbak lettünk. Európában sok hasonló működésű szervezet van, találkoztunk már sokukkal és mindig az volt az élményünk, hogy elég szétszórt és szervezetlen társaságokról van szó. Mi valahogy rendezettek lettünk, betartjuk a szabályainkat, és sok tudást felhalmoztunk például a vendéglátásról, a programszervezésről, és most már a felújításról is.
| ||
magyarnarancs.hu: Mert, hogy költöztök. 2017 szeptemberében tettétek közzé, hogy új helyet kerestek, mert ezt kinőttétek és a hely is kinőtt benneteket, és ugyanez a helyzet a környékkel és a közönséggel is. A környék sokat változott az elmúlt években, a Corvin-Szigony projekt terjeszkedik, a Nokia székház közvetlenül mellétek épült. Ha nincs ez a nagy változás a kerületben, akkor is költöztetek volna?
KV: Évekkel ezelőtt azt találtuk ki, hogy maradjunk, bővítsük a helyet, csináljunk tetőteraszt és egy kinti koncerttermet, de aztán be kellett látnunk, hogy nem tudunk ebben az épületben maradni. A közönségünk is nagyobb lett, zavarjuk a szomszédokat. Ha kész lesz a most épülő ház velünk szemben, ez még inkább probléma lesz, úgyhogy időszerű a költözés.
WD: Egy idő után valószínűleg úgyis kinőttük volna a helyet. Máshogy is lehetett volna növekedni, vagy egy második helyet nyitni, és más lett volna a stratégia is. Szerencsés együttállás, hogy most bontják a szomszéd ház kerítését, mi pedig most költözünk, ezek után nem sokáig lehettünk volna már ezen a helyen. Ráadásul erre a helyre kétszer annyit kellett volna rákölteni, mint az újra, ami két és félszer nagyobb is a mostaninál.
magyarnarancs.hu: Milyen lesz az új hely?
WD: Ez egy kétemeletes épület az Orczy úton, a régi Ganz-telepen, összesen majdnem 1200 négyzetméternyi területen, de ebben vannak olyan részek is, amiket bérbe adunk. Ezek közül van, ami már működik is, helyet adunk irodának, műhelynek, edzőteremnek, napközinek és rádiónak is. A vendéglátó rész 6-700 négyzetméter, szeptemberben ennek az egyharmadát nyitjuk meg, a földszinti részt, ahol egy koncerttermet terveztünk egy pulttal.
Az emeleten lesz majd a rendezvényterem, a kávézó és a konyha, ahol folytatjuk a menüztetést, a második emeleten pedig egy tetőteraszt akarunk kialakítani, mert itt nincs kert, anélkül meg nem megy egy hely nyaranta. Egyelőre az alsó részt tudjuk megnyitni, koncertek és rendezvények lesznek, fontos, hogy elkezdjünk működni, legyen bevételünk és utána be tudjuk fejezni a többi rész felújítását is, ehhez most finanszírozókat is keresünk. A rendezvénytermet idén november-december körül tervezzük megnyitni, a tetőteraszt pedig jövő tavaszra.
| ||
magyarnarancs.hu: A felújítást is ti magatok csináljátok?
KV: A legnagyobb részét azok csináljuk, akik a Gólyában dolgozunk, emellett van sok önkéntes, akik nagyon sokat segítenek, és persze van olyan szakmunka, amihez végzettség kell. Például egy lépcső megépítéséhez vagy egy építészeti terv elkészítéséhez, azokat külsősök végzik. A munka körülbelül egytizedét szervezzük ki, igyekszünk mindent, amit csak lehet, magunknak megcsinálni.
magyarnarancs.hu: Itt, a régi helyen azt tűztétek ki célul, hogy „nemcsak a szubkultúrában, hanem helyben is létezni” akartok. Ez mennyire valósult meg?
WD: Nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Sok, a helybelieknek is szóló programot szerveztünk, de kevesen jöttek el, nem sikerült nagy tömegeket megszólítanunk a szomszédságból, még úgy sem, hogy minden programunk ingyenes, sosincs belépő. Erre majd jobban odafigyelünk az Orczy úton, a felújítás során már szerveztünk is egy munkacsoportot, akiknek az a feladata, hogy bejárják a környező házakat, megkérdezik az ott lakókat, mire használnák a legszívesebben a közösségi teret. Volt velük egy közös szemétszedési akciónk és hamarosan a közös képviselőkkel is felvesszük a kapcsolatot.
magyarnarancs.hu: Ez az Orczy Szomszédsági Program. Mennyire működik?
KV: Azzal indult, hogy csináltunk kérdőíveket, és az új hellyel szemben lévő négy lakóházban megkerestük a lakókat, beszélgettünk velük, megkérdeztük, milyen programokra jönnének, hogyan tudnák a közösségi teret ők, mint a szomszédaink használni. Minden hónapban szeretnénk lakógyűlést csinálni, amikor majd átjönnek hozzánk a szomszédok, felmérjük, nem zavarjuk-e őket, és mik az igényeik.
Ha bolhapiacot szeretnének szombatonként, akkor lesz bolhapiac. Ha jacuzzit akarnak, az azért nem lesz, de igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Kiderült például, hogy mi is és ők is szeretnének egy zebrát, mert jelenleg nincs az új hely előtt és elég nagy szívás átmenni az Orczy úton. Ehhez majd szeretnénk aláírásokat gyűjteni együtt.
| ||
magyarnarancs.hu: A Gólya szerves részét képezi nemcsak a kerületnek, de a kerület ezen részének, az utcának, igazi ikonikus hely. Mennyire lehet ezt áttelepíteni az új helyre?
WD: Ide valóban eléggé beágyazódtunk, itt töltöttünk 5-6 évet, mindenki tudta, hogy a Bókayba kell jönni, ha valaki a Gólyát emlegette. Biztosan beletelik egy kis időbe, mire az új helyre is beépülünk és átállnak az emberek arra, hogy ezentúl az Orczyra kell jönni.
KV: Ennek az épületnek saját lelke van, ezt nem tudjuk magunkkal vinni. De minden más marad: átviszünk mindent, ugyanezek a bútorok lesznek ott is. Biztos idő lesz, mire az emberek ott is teleragasztanak mindent matricákkal és lekopik a falról a friss festés. Annyiban lesz más, hogy az egy gyártelep, így alapvetően van egy indusztriális hangulata, de nagy változást nem tervezünk. Azon gondolkodtunk, hogy nevet változtassunk-e, a Gólya mégis nagyon kötődik a Bókay utcához, de aztán úgy döntöttünk, hogy ez már egy brand, például a konyhánkat is Gilice Konyhának hívják. Hatalmas önszivatás lenne, ha kitalálnánk, hogy legyen a nevünk az új helyen például Kalapács.
magyarnarancs.hu: Könnyebb lesz a szomszédságot megnyerni, mint azt elérni, hogy aki a Bókayba járt, az most már az Orczyra járjon?
KV: A Gólyában mindig is az volt a cél, hogy a lehető legkülönbözőbb emberek jöjjenek el és találkozzanak egymással, a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból. Sok helynek nagyon erős profilja van abból a szempontból, hogy egyfajta embertípus jár oda, ezért nagyon hasonló emberekkel találkozik, akik hasonlóan gondolkodnak, ugyanúgy öltözködnek, ugyanazokat a dolgokat szeretik, itt pedig az a lényeg, hogy teljesen másféle emberekkel tudsz találkozni. Ezt az Orczyn is szeretnénk megvalósítani, szeretnénk bevonzani a környékbelieket, a kínai piacon, a szomszéd arab diszkóban, és a benzinkúton dolgozókat, meg azokat is, akik ide jártak a Bókayba.
| ||
magyarnarancs.hu: Közösségi finanszírozást indítottatok, hogy hitelt tudjatok felvenni és megvehessétek az épületet. Ez megvalósult? Mennyi pénz gyűlt össze, hogy tudtátok végül megvenni az épületet?
WD: A tulajdonos már hosszú évek óta árulja az épületet. Először az emeleti részt néztük ki, de tűzvédelmi okokból, hogy meglegyen a két kijárat, meg kellett vennünk az alsó részt is. Közel 100 millió forintért vásároltuk meg, részletfizetésre. Ez egy régi gyárépület, évekig senki sem használta, a szerkezete jó, de nagyon koszos volt, 3 hónapig csak a sittet hordtuk ki belőle. Így viszont olcsóbban hozzá lehetett jutni.
KV: Első körben az első részletre és a felújításra elegendő összeget akartuk összeszedni, a közösségi finanszírozásból is összejött néhány millió forint, de a pénzünk legnagyobb része magánszemélyektől igényelt személyi kölcsönökből van, banki hitelt végül nem vettünk fel. Arra is lett volna lehetőségünk, hogy egy vagy több nagyobb befektető finanszírozza a projektet, érkeztek hozzánk ilyen jellegű megkeresések, de ezt végül elvetettük. Lehet, hogy könnyebb dolgunk lett volna, de nem akartunk ebbe beleállni, mert ez ellentmond annak, amit a szövetkezetben gondolunk a közös felelősségvállalásról.
