Miközben apukája ajtót nyit, kedvesen üdvözöl, és mutatja a lakásban az utat. Pontosan tudja, hogy hozzá jöttünk, hogy rá vagyunk kíváncsiak; csak hatéves, de festményeit máris a Louvre-ban állítják ki. Nagy dolog ez, talán ő is sejti, ám mielőtt túl komolyra vennénk a figurát, a kislány gyermeki vidámsággal, bohóckodással feledteti látogatásunk igazi fókuszát.
 Fotó: Draskovics Ádám képei | |
Lujza átlagos gyereknek tűnik, ám 2013-ban, dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a tehetségügy elismert szakértőjének személyes ajánlására jutott el a Tehetségműhely Közhasznú Alapítványhoz, ahol Potocki Ferencné vezetésével folyamatos komplex fejlesztést kap. Emellett Lujza felkészítő művésztanára volt az ismert festőművész, a nemrég váratlan hirtelenséggel elhunyt Rákóczy Gizella is. „A Gizi – ahogy a kislány emlegeti – hatalmas odaadással foglalkozott kis tanítványával, nagyon büszke volt rá. Kiemelkedő teljesítménynek tartotta, hogy a minden művész álmaként emlegetett párizsi Louvre-ban Lujzi már hatévesen három festményt állíthat ki” – meséli Ősz Hajnal, az anyuka. A mostani kiállítás nem az első lesz Lujza életében. Ötéves korában, mint „fiatal tehetséget” felkarolta Bécsben Adriana Daly-Peterova kulturális menedzser, művészeti szakértő – aki az osztrák képviselője többek között a Miamiban lévő Museum of the Americansnek, valamint az Athens Artnak is –, így életében először 2014-ben, Bécsben állították ki Lujzi két festményét egy 15 országból meghívott művészeknek rendezett bécsi tárlaton, ahol egyik képe rögtön vevőre is talált volna, ha büszke szülei odaadták volna büszkeségük első sikereinek egyikét. Ezt az első alkalmat több másik tárlat követte, Budapesten például a Titok Galériában a Figuractiv címen futó eseményen vett részt, e hét végén pedig a párizsi Art Salon, a Carrousel du Louvre kiállításon szerepel a magyar kislány több képe is, festményeit több ezer pályázó közül választották ki.
Miközben anyukája mesél Lujza tehetségének gondozásáról, vagy a szokványosnak tűnő hétköznapokról, a kislány apukájára csimpaszkodva egy műanyag csontvázat szed szét és rak össze. De hasonló lelkesedéssel mutatja új kis kedvencét, Munyót, a hörcsögöt is. Miközben megy a játék, előkerül Lujzi festményeinek, rajzainak mappája is, amelyből a kislány és szülei is lelkesen mutogatják az alkotásokat. Annak ellenére, hogy a család vélhetően Barabás Miklós oldalági leszármazottja lehet, sem az apuka, Barabás Béla, sem Hajnal, az anyuka nem tartják gyereküket zseninek, csodagyereknek, de még csak művésznek sem szánják. Lujza nem tudja még, mi lesz, ha nagy lesz, de jelenlegi, kezdeti sikerei ellenére sem plántálja belé senki, hogy művész legyen. Legjobban állatokat szeret rajzolni, a ceruzát meg a pasztellt általában jobban kedveli, mint a festéket. Képei egészen különbözőek, nagy kontraszt van az ügyes gyermekrajzoknak beillő és a különleges színhasználatot, vonalvezetést mutató képei között. Szívesen mesél képeiről, persze sok mindent értelemszerűen evidenciaként kezel, és némi mókázás közben készségesen magyarázza, hogy egyiken miért cicák vagy hörcsöge karikírozott képmása szerepel, míg másikon vörös sivatag tevével meg pálmafával, vagy színes, különböző technikákkal készült cellakavalkád, meg azon színes spirálok egyike, amelyekhez hasonló már a Louvre-ban várja a látogatókat.
Találkozásunkkor Lujza már várta nagyon a párizsi utazást, de miközben képeit dicsértük vagy arról beszéltünk, hogy mennyire ügyes, épp olyan szeleburdi, helyes gyerek volt, mint bármely hatéves, a különbség csak annyi a kislány és kortársai között, hogy ő nem csak szüleinek mutatja meg a rajzait, festményeit.
