Helyrajz IV. Nyugati oldal - West-Balkán

  • Kovács Bálint
  • 2011. január 6.

Lokál

Tíz éve működik, hol itt, hol ott. Most úgy tűnik, tíz évig nem változik a West-Balkán földrajzi elhelyezkedése.
Tíz éve működik, hol itt, hol ott. Most úgy tűnik, tíz évig nem változik a West-Balkán földrajzi elhelyezkedése.

A Belváros Bermuda-háromszöge a Nyugatinál van: a "forgó órát" még mindenki ismeri, de azon túl fekete lyuk tátong - a hajléktalanokon, drogosokon, graffitiseken és a részegen dolgukat végzőkön kívül senki nem merészkedett túl ezen a ponton. Ahogy Arató Gábor építész, a West-Balkán (WB) egyik tulajdonosa fogalmaz: "Egy zombiterület volt ez a város kellős közepén, nem csoda, hogy senki nem emlékszik arra, hogy mi volt itt a West-Balkán előtt." A terület fertőtlenítése után ugyanis itt, a Skála Jókai utca melletti sarkán nyílt meg a legendásnak is nevezhető, ám két éve már legfeljebb csak elméletben létező szórakozóhely és kultúrház legújabb inkarnációja, a földszinti részen egy presszóval, melynek oszlopán, a plakátok között mementóként még mindig láthatók a letűnt kor graffitijei.

1.0, 2.0, 2.1

A WB egy évtizede jött létre a Kopaszi gáton, zenés-táncos szabadtéri helyként boldogan és sikeresen üzemelt 2004-ig: ekkor kiürítették a területet, mivel egy igen zavaros, rendőrségi nyomozást és korrupciós gyanúkat magával vonzó ingatlanfejlesztési projekt útjában voltak. A területen az ismert üzletember, Leisztinger Tamás és cége tervezett grandiózus beruházásokat, de még a megkezdésük előtt tovább is adta a tulajdonrésze háromnegyedét egy portugál cégnek - végül park létesült a területen.

Ez persze Arató Gábornak és unokatestvérének, az ipari formatervező Arató Zoltánnak, valamint tulajdonostársuknak, a másfél évtizede a szórakoztatóiparban dolgozó Szalontay Győzőnek mindegy volt: a Kopaszi gáttól vett érzékeny búcsú után átköltöztették a helyet egy eleve bontásra ítélt, a Corvin mozi mögött, a majdani Corvin Sétányon a halálára készülő ingatlanba, majd a hely törvényszerű kiszenvedése után valamivel odébb, a Futó utcába. A sok költözéssel aztán a hely profilja is megváltozott: Szalontaynak ugyanis érdekeltsége volt a Süss Fel Nap nevű helyben is, ahol minden hétfőn - ami amúgy is holt napnak számít a vendéglátóiparban - a TÁP Színház programját élvezhette a nagyérdemű. Aztán megszűnt a Süss Fel Nap is, a TÁP pedig átköltözött a WB-be, ráadásul nem csak fellépni. A WB szép lassan átalakult esténként nyitva tartó szórakozóhelyből alkotóműhellyé: az itt működő Bioton hangstúdióban vették fel Péterfy Bori első lemezét, de volt itt kiállítóterem (Impex Galéria) és próbahely is, és itt mutatkozott be a színművészetin végzős Ascher-Novák-osztály is: az, amelyik azóta HOPPart néven ér el jelentős sikereket.

Azon talán már meg sem lepődött senki, hogy idővel ezt a helyet is ledózerolták: a tulajdonosok már ki is néztek maguknak egy közeli, védett - és így nem bontható - helyet, ám ekkor beütött a válság, és a bankok nem bizonyultak annyira segítőkésznek.

Skála kópé

De a West-Balkán mint márkanév ennyi idő alatt ismertté vált, így több megkeresésből is válogathattak Aratóék. Végigcsinálták egy Paulay utcában levő épület renoválási engedélyeztetését, de a projekt az egyik szomszédos épület miatt nem valósulhatott meg; végül kaptak egy ajánlatot, hogy ha kezdenek valamit a terasz alatti "zombitanyával" is, megkaphatják a Skála épületével egybeépített, korábban a MÁV-székház irodarészeként működő, harmadik emeleti, konferencia-központnak épített tereket. Túl azon, hogy a Skálának nem várható bontása a közeljövőben, még a szerződés is messze felülmúlja az eddigi egy évre szólókat és bármikor felmondhatókat: a mostani tíz évre szól.

A tíz év a megnyitástól értendő, viszont a "valódi" nyitás csak idén szeptember elsején várható. "Úgy terveztük, és úgy írtuk alá a szerződéseket, úgy kértük az engedélyeztetéseket is, hogy csak egy egész minimális bontást és átalakítást kell csinálnunk, és már ki is nyithatunk - magyarázza a késést Arató Gábor. - Aztán a bontások közben kiderült, hogy az épület szerkezete másmilyen, mint ahogy a dokumentációban szerepelt, és bár a meglévő részeket úgy hagyhattuk, ahogy voltak, a bővítéseket különálló egységként már szigorú elvárásoknak megfelelően kell kialakítani, nagyon komolyan hozzányúlva a szerkezethez is." Ez pedig nem két perc és nem is két fillér: a magántőke felhasználása és a bankhitelek mellett a WB történetének első nyertes pályázata (egy hangtechnikai berendezésre) és az évtizede elégedett szponzorok - a presszóban kapható különféle márkákat gyártó cégek - támogatása révén készülhet el a felújítás.

A csúszás miatt bonyolult helyzetnek nem kedvezett a kultúrpolitika sem: az alkotóműhelyként is működő WB-vel együtt pályázó (főként színházi) alkotóknak jellemzően a kőszínházakban megvalósuló előadásai nyertek, aztán idén már ki sem írtak egyes előadások létrehozására szóló pályázatokat, a kevéske mégis elnyert pénznek pedig a VI. kategóriába sorolt WB csak a 66 százalékát kapja meg - valamikor a jövőben. Így a kultúrház harmadik emeletén működő színház évadja csaknem ellehetetlenült: "Amikor meghívtam az alkotókat, társulatokat, azt tudtam ígérni nekik, hogy lesz infrastruktúra, hely, világítás, hangosítás az előadáshoz; ebből most gyakorlatilag csak a hely igaz. Ennek ellenére a legtöbben eljönnek így is, mert annyira különleges a tér" - mondja Spilák Klára, a színházi program felelőse. Horváth Csaba és társulata, a Forte például nem volt hajlandó lemondani az előadását: mindenképpen ebben a két emelet egybenyitása óta dupla belmagasságú, raktárszerű, kissé ipari hangulatú, nagyon könnyen változtatható elrendezésű térben szerették volna elkészíteni új előadásukat. Mert nem csak bemutatókról van szó: Spilák Klára nem elsősorban befogadó színházként, inkább alternatív színházi alkotóműhelyként képzeli el a WB-t. Eleinte az alternatív színháznak is a krémjével: ahogy Spilák fogalmaz, a köztudatba csak úgy lehet eljuttatni a hely létezését, hogy kihagyhatatlan programokat kínálnak, színházban és zenében egyaránt.

Holt napok

"Az állandó közönséget úgy lehet behozni, ha nincs összevisszaság a programokban, ha mindenki tudja, hogy melyik napon milyen programra számíthat" - véli Spilák Klára. Így a program hasonlóan alakul a korábbi WB-kben megszokotthoz: ezentúl is tematikus napok lesznek. A szerda, csütörtök, péntek és szombat a populárisabb műfajú diszkóé és koncerteké - a maradék három "holt nap" pedig a nem profitorientált programoké, mint a színház vagy a felolvasás és az egyéb kulturális programok. A "csendes-ülős" programoknak pedig nem is feltétlenül muszáj időben is elkülönülni a hangosabbaktól: egy speciális mobil akusztikus fal kedvez a háborítatlanul italozni kívánóknak vagy azoknak, akik a színháznak még a hangját sem tudják elviselni.

A tematikus napoknak és a sokak érdeklődésére számot tartó programoknak a tulajdonosok reményei szerint elegendőnek is kell lenniük a WB promotálásához. "Soha nem volt annyi pénzünk, hogy reklámkampányunk lehetett volna. De azon szerintem már túl vagyunk, hogy behozzuk ide az embereket: az eddigi programokon, a legelső nyitáskor a szilveszteri bulin, a korábbi koncerteken, az olyan alkalmi programokon, mint a Fashion Week vagy a Critical Mass záró programja és minden más eddigi rendezvényünkön összesen már tízezres nagyságrendű ember fordult meg" - becsül Arató Gábor.

Ez a szám a "valódi" nyitást követően könnyedén megduplázódhat: a most már véglegesnek tekinthető tervek szerint összesen 1500-an férnek majd el egyszerre a bulik helyszínein. Ez az, ami miatt Arató kifejezetten optimista: szerinte a minden esti fogyasztásból ki fogják tudni hozni a hely működését, törlesztőrészletestül, bérleti díjastul és minden egyéb kiadással együtt. Ráadásul ebből az esténként csapolt pénzből fog működni a színház is - ezzel a színházak közt egyedülálló konstrukciót létrehozva. "Történelmi pillanat előtt állunk: ha az alternatív színházból részben vagy teljesen kivonul az állami mecenatúra - magyarázza Spilák Klára -, akkor ez előtt a hely előtt, ami adott esetben a vendéglátásból is tudja finanszírozni az értékesnek gondolt produkciók létrehozását, sorba fognak állni az alkotók."

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.