A Belváros Bermuda-háromszöge a Nyugatinál van: a "forgó órát" még mindenki ismeri, de azon túl fekete lyuk tátong - a hajléktalanokon, drogosokon, graffitiseken és a részegen dolgukat végzőkön kívül senki nem merészkedett túl ezen a ponton. Ahogy Arató Gábor építész, a West-Balkán (WB) egyik tulajdonosa fogalmaz: "Egy zombiterület volt ez a város kellős közepén, nem csoda, hogy senki nem emlékszik arra, hogy mi volt itt a West-Balkán előtt." A terület fertőtlenítése után ugyanis itt, a Skála Jókai utca melletti sarkán nyílt meg a legendásnak is nevezhető, ám két éve már legfeljebb csak elméletben létező szórakozóhely és kultúrház legújabb inkarnációja, a földszinti részen egy presszóval, melynek oszlopán, a plakátok között mementóként még mindig láthatók a letűnt kor graffitijei.
1.0, 2.0, 2.1
A WB egy évtizede jött létre a Kopaszi gáton, zenés-táncos szabadtéri helyként boldogan és sikeresen üzemelt 2004-ig: ekkor kiürítették a területet, mivel egy igen zavaros, rendőrségi nyomozást és korrupciós gyanúkat magával vonzó ingatlanfejlesztési projekt útjában voltak. A területen az ismert üzletember, Leisztinger Tamás és cége tervezett grandiózus beruházásokat, de még a megkezdésük előtt tovább is adta a tulajdonrésze háromnegyedét egy portugál cégnek - végül park létesült a területen.
Ez persze Arató Gábornak és unokatestvérének, az ipari formatervező Arató Zoltánnak, valamint tulajdonostársuknak, a másfél évtizede a szórakoztatóiparban dolgozó Szalontay Győzőnek mindegy volt: a Kopaszi gáttól vett érzékeny búcsú után átköltöztették a helyet egy eleve bontásra ítélt, a Corvin mozi mögött, a majdani Corvin Sétányon a halálára készülő ingatlanba, majd a hely törvényszerű kiszenvedése után valamivel odébb, a Futó utcába. A sok költözéssel aztán a hely profilja is megváltozott: Szalontaynak ugyanis érdekeltsége volt a Süss Fel Nap nevű helyben is, ahol minden hétfőn - ami amúgy is holt napnak számít a vendéglátóiparban - a TÁP Színház programját élvezhette a nagyérdemű. Aztán megszűnt a Süss Fel Nap is, a TÁP pedig átköltözött a WB-be, ráadásul nem csak fellépni. A WB szép lassan átalakult esténként nyitva tartó szórakozóhelyből alkotóműhellyé: az itt működő Bioton hangstúdióban vették fel Péterfy Bori első lemezét, de volt itt kiállítóterem (Impex Galéria) és próbahely is, és itt mutatkozott be a színművészetin végzős Ascher-Novák-osztály is: az, amelyik azóta HOPPart néven ér el jelentős sikereket.
Azon talán már meg sem lepődött senki, hogy idővel ezt a helyet is ledózerolták: a tulajdonosok már ki is néztek maguknak egy közeli, védett - és így nem bontható - helyet, ám ekkor beütött a válság, és a bankok nem bizonyultak annyira segítőkésznek.
Skála kópé
De a West-Balkán mint márkanév ennyi idő alatt ismertté vált, így több megkeresésből is válogathattak Aratóék. Végigcsinálták egy Paulay utcában levő épület renoválási engedélyeztetését, de a projekt az egyik szomszédos épület miatt nem valósulhatott meg; végül kaptak egy ajánlatot, hogy ha kezdenek valamit a terasz alatti "zombitanyával" is, megkaphatják a Skála épületével egybeépített, korábban a MÁV-székház irodarészeként működő, harmadik emeleti, konferencia-központnak épített tereket. Túl azon, hogy a Skálának nem várható bontása a közeljövőben, még a szerződés is messze felülmúlja az eddigi egy évre szólókat és bármikor felmondhatókat: a mostani tíz évre szól.
A tíz év a megnyitástól értendő, viszont a "valódi" nyitás csak idén szeptember elsején várható. "Úgy terveztük, és úgy írtuk alá a szerződéseket, úgy kértük az engedélyeztetéseket is, hogy csak egy egész minimális bontást és átalakítást kell csinálnunk, és már ki is nyithatunk - magyarázza a késést Arató Gábor. - Aztán a bontások közben kiderült, hogy az épület szerkezete másmilyen, mint ahogy a dokumentációban szerepelt, és bár a meglévő részeket úgy hagyhattuk, ahogy voltak, a bővítéseket különálló egységként már szigorú elvárásoknak megfelelően kell kialakítani, nagyon komolyan hozzányúlva a szerkezethez is." Ez pedig nem két perc és nem is két fillér: a magántőke felhasználása és a bankhitelek mellett a WB történetének első nyertes pályázata (egy hangtechnikai berendezésre) és az évtizede elégedett szponzorok - a presszóban kapható különféle márkákat gyártó cégek - támogatása révén készülhet el a felújítás.
A csúszás miatt bonyolult helyzetnek nem kedvezett a kultúrpolitika sem: az alkotóműhelyként is működő WB-vel együtt pályázó (főként színházi) alkotóknak jellemzően a kőszínházakban megvalósuló előadásai nyertek, aztán idén már ki sem írtak egyes előadások létrehozására szóló pályázatokat, a kevéske mégis elnyert pénznek pedig a VI. kategóriába sorolt WB csak a 66 százalékát kapja meg - valamikor a jövőben. Így a kultúrház harmadik emeletén működő színház évadja csaknem ellehetetlenült: "Amikor meghívtam az alkotókat, társulatokat, azt tudtam ígérni nekik, hogy lesz infrastruktúra, hely, világítás, hangosítás az előadáshoz; ebből most gyakorlatilag csak a hely igaz. Ennek ellenére a legtöbben eljönnek így is, mert annyira különleges a tér" - mondja Spilák Klára, a színházi program felelőse. Horváth Csaba és társulata, a Forte például nem volt hajlandó lemondani az előadását: mindenképpen ebben a két emelet egybenyitása óta dupla belmagasságú, raktárszerű, kissé ipari hangulatú, nagyon könnyen változtatható elrendezésű térben szerették volna elkészíteni új előadásukat. Mert nem csak bemutatókról van szó: Spilák Klára nem elsősorban befogadó színházként, inkább alternatív színházi alkotóműhelyként képzeli el a WB-t. Eleinte az alternatív színháznak is a krémjével: ahogy Spilák fogalmaz, a köztudatba csak úgy lehet eljuttatni a hely létezését, hogy kihagyhatatlan programokat kínálnak, színházban és zenében egyaránt.
Holt napok
"Az állandó közönséget úgy lehet behozni, ha nincs összevisszaság a programokban, ha mindenki tudja, hogy melyik napon milyen programra számíthat" - véli Spilák Klára. Így a program hasonlóan alakul a korábbi WB-kben megszokotthoz: ezentúl is tematikus napok lesznek. A szerda, csütörtök, péntek és szombat a populárisabb műfajú diszkóé és koncerteké - a maradék három "holt nap" pedig a nem profitorientált programoké, mint a színház vagy a felolvasás és az egyéb kulturális programok. A "csendes-ülős" programoknak pedig nem is feltétlenül muszáj időben is elkülönülni a hangosabbaktól: egy speciális mobil akusztikus fal kedvez a háborítatlanul italozni kívánóknak vagy azoknak, akik a színháznak még a hangját sem tudják elviselni.
A tematikus napoknak és a sokak érdeklődésére számot tartó programoknak a tulajdonosok reményei szerint elegendőnek is kell lenniük a WB promotálásához. "Soha nem volt annyi pénzünk, hogy reklámkampányunk lehetett volna. De azon szerintem már túl vagyunk, hogy behozzuk ide az embereket: az eddigi programokon, a legelső nyitáskor a szilveszteri bulin, a korábbi koncerteken, az olyan alkalmi programokon, mint a Fashion Week vagy a Critical Mass záró programja és minden más eddigi rendezvényünkön összesen már tízezres nagyságrendű ember fordult meg" - becsül Arató Gábor.
Ez a szám a "valódi" nyitást követően könnyedén megduplázódhat: a most már véglegesnek tekinthető tervek szerint összesen 1500-an férnek majd el egyszerre a bulik helyszínein. Ez az, ami miatt Arató kifejezetten optimista: szerinte a minden esti fogyasztásból ki fogják tudni hozni a hely működését, törlesztőrészletestül, bérleti díjastul és minden egyéb kiadással együtt. Ráadásul ebből az esténként csapolt pénzből fog működni a színház is - ezzel a színházak közt egyedülálló konstrukciót létrehozva. "Történelmi pillanat előtt állunk: ha az alternatív színházból részben vagy teljesen kivonul az állami mecenatúra - magyarázza Spilák Klára -, akkor ez előtt a hely előtt, ami adott esetben a vendéglátásból is tudja finanszírozni az értékesnek gondolt produkciók létrehozását, sorba fognak állni az alkotók."
