Kiakadtak a sofőrök a BKV idilli reklámján

Lokál

Nehezen emésztik a BKV sofőrjei a cég toborzófilmjét, amelyben boldog, kisimult sofőr érkezik haza a kandalló melegéhez, és kisfia drónnal küldi utána az otthon felejtett harapnivalót. A szakszervezet szerint a 9 napos munkahét után nem így néznek ki a sofőrök, a kampányfilm az ötvenes évek propagandáját idézi.

A BKV sofőrjeinek nem jött be a közlekedési társaság spotfilmje, amellyel leendő kollégáikat igyekeznek bevonni a BKV bűvkörébe.

A történetben természetesen dominál a reklámok színes álomvilága, de ez az alkotás az átlagosnál is csöpögősebb és a valóságtól elrugaszkodottabb lett. A csinos kertes ház, tágas, kandallós konyhában szeretteit átölelő BKV-sofőr apuka otthon felejti uzsonnáját, amit kisfia egy több százezer forintos drónnal küld utána. „Azt hiszem, igazán szerencsés vagyok. Elégedett vagyok az életemmel. Szép családom van. Azt csinálom, amit szeretek. Megbecsülnek, és nemcsak otthon, hanem a munkahelyemen is” – sorolja a főhős a sugárzó arcú BKV-sofőröket mutató filmben, amely biztos, bejelentett munkahelyet, stabil, nagy múltú céget, kiszámítható életpályát ígér a jelentkezőknek.

Megkérdeztük a BKV-s sofőröket is képviselő érdekvédelmi szervezetet, mit gondol a filmről. Szabó Istvánnak, a Belföldi Tömegközlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnökének úgy tűnik, a területért felelős vezető túl sok propagandafilmet nézett az 50-es évekből. „Nem tartom célravezetőnek, hogy ekkora emberhiány mellett ilyen hamis képet fessenek a járművezetőkről. Én lennék a legboldogabb, ha ez lenne a valóság, hogy az egyik legmagasabb árértékű drónnal Rózsadombról Pest másik végére küldené el a kisfiú járművezető édesapjának az ennivalót, s családja a kandalló előtt várja haza a kilenc éjszakai műszak után még mindig friss családfőt. Ez az idilli kép még a németországi járművezetőkre sem illik” – mondta a Narancsnak.

Mint megírtuk, a BKV kétségbeesetten próbálja enyhíteni a szakemberhiányt, nemcsak a külvilágot győzködi, hanem sajátjait is fejvadászatra ösztönzi. A Hozz magaddal egy embert sofőrnek! nyári kampányában a BKV 100 ezer forint „ajánlási díjat” fizet azon kollégáinak, akik be tudnak cserkészni egy azonnal kezdeni képes járművezetőt villamosra, trolira, autóbuszra. Olyan emberért, aki félúton tart a járművezetői alkalmassághoz – megvan a buszvezetői jogosítványa, de nincsen úgynevezett GKI vizsgája –, 80 ezer üti a markát az élelmes békávésnak. A legkevesebb a 60 ezres fejpénz: ez olyan gyakornokért jár, akinek csak teherautóra van jogsija és még tanítani kell a D kategóriás jogsihoz, vagy kiképezni trolibuszra, villamosra.

Úgy tudjuk, a BKV hamarosan publikálja villamosvezetőket és trolibuszvezetőket kereső, hasonló felfogásban készült reklámfilmjeit.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.