Kiakadtak a sofőrök a BKV idilli reklámján

Lokál

Nehezen emésztik a BKV sofőrjei a cég toborzófilmjét, amelyben boldog, kisimult sofőr érkezik haza a kandalló melegéhez, és kisfia drónnal küldi utána az otthon felejtett harapnivalót. A szakszervezet szerint a 9 napos munkahét után nem így néznek ki a sofőrök, a kampányfilm az ötvenes évek propagandáját idézi.

A BKV sofőrjeinek nem jött be a közlekedési társaság spotfilmje, amellyel leendő kollégáikat igyekeznek bevonni a BKV bűvkörébe.

A történetben természetesen dominál a reklámok színes álomvilága, de ez az alkotás az átlagosnál is csöpögősebb és a valóságtól elrugaszkodottabb lett. A csinos kertes ház, tágas, kandallós konyhában szeretteit átölelő BKV-sofőr apuka otthon felejti uzsonnáját, amit kisfia egy több százezer forintos drónnal küld utána. „Azt hiszem, igazán szerencsés vagyok. Elégedett vagyok az életemmel. Szép családom van. Azt csinálom, amit szeretek. Megbecsülnek, és nemcsak otthon, hanem a munkahelyemen is” – sorolja a főhős a sugárzó arcú BKV-sofőröket mutató filmben, amely biztos, bejelentett munkahelyet, stabil, nagy múltú céget, kiszámítható életpályát ígér a jelentkezőknek.

Megkérdeztük a BKV-s sofőröket is képviselő érdekvédelmi szervezetet, mit gondol a filmről. Szabó Istvánnak, a Belföldi Tömegközlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnökének úgy tűnik, a területért felelős vezető túl sok propagandafilmet nézett az 50-es évekből. „Nem tartom célravezetőnek, hogy ekkora emberhiány mellett ilyen hamis képet fessenek a járművezetőkről. Én lennék a legboldogabb, ha ez lenne a valóság, hogy az egyik legmagasabb árértékű drónnal Rózsadombról Pest másik végére küldené el a kisfiú járművezető édesapjának az ennivalót, s családja a kandalló előtt várja haza a kilenc éjszakai műszak után még mindig friss családfőt. Ez az idilli kép még a németországi járművezetőkre sem illik” – mondta a Narancsnak.

Mint megírtuk, a BKV kétségbeesetten próbálja enyhíteni a szakemberhiányt, nemcsak a külvilágot győzködi, hanem sajátjait is fejvadászatra ösztönzi. A Hozz magaddal egy embert sofőrnek! nyári kampányában a BKV 100 ezer forint „ajánlási díjat” fizet azon kollégáinak, akik be tudnak cserkészni egy azonnal kezdeni képes járművezetőt villamosra, trolira, autóbuszra. Olyan emberért, aki félúton tart a járművezetői alkalmassághoz – megvan a buszvezetői jogosítványa, de nincsen úgynevezett GKI vizsgája –, 80 ezer üti a markát az élelmes békávésnak. A legkevesebb a 60 ezres fejpénz: ez olyan gyakornokért jár, akinek csak teherautóra van jogsija és még tanítani kell a D kategóriás jogsihoz, vagy kiképezni trolibuszra, villamosra.

Úgy tudjuk, a BKV hamarosan publikálja villamosvezetőket és trolibuszvezetőket kereső, hasonló felfogásban készült reklámfilmjeit.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.