Laboratórium a hegy gyomrában

  • - pu -
  • 2017. szeptember 30.

Lokál

Sokan ismerik az alpesi alagutat, amely Olaszországból vezet a francia síparadicsomba. De kevesen tudják, hogy az alagút közepén egy részecskelaboratórium rejtőzik.

Ha Torino felől próbálunk eljutni a francia Alpokba, utunk a világ egyik leghosszabb alagútján át vezet. A 13 kilométeres, ijesztően szűk Fréjus-alagútban szigorú szabályok érvényesek: a követési távolság 150 méter, a haladási sebességnek pedig 50 és 70 km/óra között kell maradnia. Megállni lehetetlen, de legalábbis életveszélyes. Éppen ezért, amikor a világ különböző szegletéből ideérkező újságírók engedélyt kaptak, hogy belépjenek az egyébként nem látogatható föld alatti laboratóriumba, a buszunk indulása előtt leállították a forgalmat, és egyedül haladtunk hosszú perceken keresztül a végeláthatatlan járatban.

Bejárat az alagútból

Bejárat az alagútból

 

Amikor megálltunk az Alpokba vájt alagút közepén, kinyitottak egy háromemeletes ajtót, és beléphettünk a Laboratoire Souterrain de Modane területére. 1700 méternyi szikla feszült fölöttünk. Aki hatalmas csarnokokra és a sci-fi filmek látványvilágára számított, annak kellett néhány perc, míg magához tért a sarki Tesco raktárára emlékeztető térben.

Ez a labor

Ez a labor

 

A látszat ellenére természetesen igen komoly vizsgálatok folynak itt: a híres francia hálózat, a CNRS tagintézményében részecskedetektorok szorgoskodnak minden sarokban, asztrofizikusok számolgatnak elmélyülten, és többek között a sötét anyag titkait is kutatják. Ahogy a világon több helyen, itt is azért építettek laboratóriumot a lehető leglehetetlenebb helyre, mert a hegy hatalmas tömege felfogja a sugárzást, és ezzel utolérhetetlenül pontos méréseket tesz lehetővé.

Kis sárga pont a hegy közepén

Kis sárga pont a hegy közepén

 

A nagy komolyság persze nem tartja vissza a tudósokat, hogy hiperérzékeny mérőeszközeiket a kedvenc mesehőseikről nevezzék el. Idegenvezetőnk elmondása szerint azonban még az efféle tréfálkozással együtt sem könnyű huzamosabb ideig elviselni az itteni munkát.

false

Bár a labort csak különleges alkalmakkor (például a múzeumok éjszakáján) lehet megnézni, de a hegyek erejéből és az „univerzum apró titkaiból” a Modane-ban található tudományos múzeumban is kaphatunk ízelítőt. Aztán elveszhetünk a Vanoise Nemzeti Park hegyeinek és sípályáinak már-már bosszantóan gazdag választékában – mert a nép egyszerű gyermekeinek a hegy teteje még mindig izgalmasabbnak tűnik, mint a közepe.

(Köszönet a SCIJ ,vagyis a Ski Club International des Journalistes szervezőinek!)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.