Laboratórium a hegy gyomrában

  • - pu -
  • 2017. szeptember 30.

Lokál

Sokan ismerik az alpesi alagutat, amely Olaszországból vezet a francia síparadicsomba. De kevesen tudják, hogy az alagút közepén egy részecskelaboratórium rejtőzik.

Ha Torino felől próbálunk eljutni a francia Alpokba, utunk a világ egyik leghosszabb alagútján át vezet. A 13 kilométeres, ijesztően szűk Fréjus-alagútban szigorú szabályok érvényesek: a követési távolság 150 méter, a haladási sebességnek pedig 50 és 70 km/óra között kell maradnia. Megállni lehetetlen, de legalábbis életveszélyes. Éppen ezért, amikor a világ különböző szegletéből ideérkező újságírók engedélyt kaptak, hogy belépjenek az egyébként nem látogatható föld alatti laboratóriumba, a buszunk indulása előtt leállították a forgalmat, és egyedül haladtunk hosszú perceken keresztül a végeláthatatlan járatban.

Bejárat az alagútból

Bejárat az alagútból

 

Amikor megálltunk az Alpokba vájt alagút közepén, kinyitottak egy háromemeletes ajtót, és beléphettünk a Laboratoire Souterrain de Modane területére. 1700 méternyi szikla feszült fölöttünk. Aki hatalmas csarnokokra és a sci-fi filmek látványvilágára számított, annak kellett néhány perc, míg magához tért a sarki Tesco raktárára emlékeztető térben.

Ez a labor

Ez a labor

 

A látszat ellenére természetesen igen komoly vizsgálatok folynak itt: a híres francia hálózat, a CNRS tagintézményében részecskedetektorok szorgoskodnak minden sarokban, asztrofizikusok számolgatnak elmélyülten, és többek között a sötét anyag titkait is kutatják. Ahogy a világon több helyen, itt is azért építettek laboratóriumot a lehető leglehetetlenebb helyre, mert a hegy hatalmas tömege felfogja a sugárzást, és ezzel utolérhetetlenül pontos méréseket tesz lehetővé.

Kis sárga pont a hegy közepén

Kis sárga pont a hegy közepén

 

A nagy komolyság persze nem tartja vissza a tudósokat, hogy hiperérzékeny mérőeszközeiket a kedvenc mesehőseikről nevezzék el. Idegenvezetőnk elmondása szerint azonban még az efféle tréfálkozással együtt sem könnyű huzamosabb ideig elviselni az itteni munkát.

false

Bár a labort csak különleges alkalmakkor (például a múzeumok éjszakáján) lehet megnézni, de a hegyek erejéből és az „univerzum apró titkaiból” a Modane-ban található tudományos múzeumban is kaphatunk ízelítőt. Aztán elveszhetünk a Vanoise Nemzeti Park hegyeinek és sípályáinak már-már bosszantóan gazdag választékában – mert a nép egyszerű gyermekeinek a hegy teteje még mindig izgalmasabbnak tűnik, mint a közepe.

(Köszönet a SCIJ ,vagyis a Ski Club International des Journalistes szervezőinek!)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.