A többszörös életnagyságú izmos figura feltűrt ingujjal áll előttünk, fejét oldalra fordítja, leengedett kezében csákány. Némi rosszindulattal mondhatnánk, hogy e mozdulatlanság egyáltalán nem passzol a címhez. Ez az alak nem dolgozik.
A szobrot készítő Csúcs Ferencről (1905–1999) nem mondható el, hogy az ötvenes évek elejének nagy megalkuvója vagy felfedezettje lett volna. Igaz, hogy 1950 és 1954 között a hangzatos Dekoráció, Kiállítástervező és Kivitelező Vállalat szobrászaként dolgozott, de hosszú pályafutása során elsősorban érméket és körplasztikákat készített, és mindössze néhány olyan műve van, amelyek a szocialista realizmus jegyében születettek. De a Munka minden látszat ellenére sem tartozik ezek közé; jó tíz évvel előzte meg a szocreált.
A szobor elkészítésével 1941-ben bízták meg Csúcs Ferencet. Az egy évvel korábban átadott, önkormányzati kislakásokból álló Pongrácz úti telepet igyekeztek a szoborral megszépíteni, „Szendy Károly polgármester művészetpártoló elhatározásának megfelelően” – ahogy a korabeli sajtó fogalmazott. Szinte bizonyos, hogy Csúcs már kész feladatot kapott, a mű címét és „mondanivalóját” korábban kitalálták a megrendelők. Talán azért épp a „munkát” választották, mert többnyire munkáscsaládok kaptak itt lakást. Jellemző, hogy a telep másik hasonló méretű mészkő szobrának, Győry Dezső alkotásának Család a címe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
