Az elmúlt fél évben nem telt el úgy hónap, hogy a főváros ne lett volna hangos a fakivágások miatti botrányoktól és tiltakozásoktól. Csak a három legnagyobb projekttel több mint kétezer fa tűnne el Budapestről (Orczy park 300, Városliget 6-800, Római-part 1500), de a kisebb pusztítások is, mint a Dráva utcai, a Bocskai úti vagy a legutóbbi, Benczúr utcai irtás is érzékenyen érintik Budapest állományát (az adatokról lásd Kivágottak című keretes írásunkat). Bár szigorú szabályok rendelkeznek a pótlásokról, s a főváros zöldterülete összességében nem biztos, hogy csökken, a belváros, amely a leginkább igényelné a növényeket, mindenképpen rosszul jár.
| ||
„A lakosság részéről általános a bizalomvesztés, hiszen a fák sokszor ott és akkor szoktak »megbetegedni«, ahol és amikor valamilyen kiemelt beruházás készül, legyen szó államiról vagy magánról. Az emberek így már nem hiszik el sem a politikusoknak, sem az építészeknek, hogy indokolt egy fa kivágása, holott olykor tényleg nincs más lehetőség” – mondja Bardóczi Sándor tájépítész.
Kivágásról nem beszélhetnek
Valóban, az elmúlt másfél évben számos fairtás egy-egy olyan beruházás miatt történt, mint például a József nádor téri mélygarázs, a Dagálynál a 2017-es vizes világbajnokságra épülő uszoda, az Orczy park felé terjeszkedő közszolgálati egyetem, a Liget vagy a római-parti építkezés. E projektek mindegyike alaposan fölkavarta minimum a környékbeli lakosságot. A XIII. kerületi Dráva utcában a fák sorsa felől érdeklődőknek a kivezényelt munkások azt mondták, csupán megmetszik őket, másnapra viszont mindet kivágták. A fölháborodott lakóknak aztán összevissza magyarázatokat adtak: lesznek újak; nem lesznek újak, mert kell a hely a bicikliútnak; nem is bicikliút miatt vágták ki őket, hanem a járdát szélesítik, és így tovább. A munkások utóbb azt is elárulták, hogy azért mondtak metszést, mert utasították őket, hogy kivágásról nem beszélhetnek.
A november eleji Benczúr utcai eset hasonló koreográfia szerint zajlott: az önkormányzat állítja, hogy tájékoztatta a környék lakóit, a lakók szerint viszont ez nem igaz – a bizalomvesztés ezek után nem meglepő. Márpedig – a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet szerint – ha a fakivágás egy település vagy kerület szempontjából kiemelt szakmai, tudományos, település- vagy kultúrtörténeti értéket képvisel, akkor a kivágás kérelmezéséről tájékoztatni kell a lakosságot hirdetmény formájában – a hivatalban és a honlapon egyaránt, ezzel biztosítva az ügyféli jogokat. A Benczúr utcai játszótér is ilyen hely, ha másért nem, hát azért, mert a lakók összefogásából épült újjá. A VI. kerület honlapján valóban volt egy kérdőív, ahol a lakosok beküldhették javaslataikat a tér átalakításával kapcsolatban, ám ők állítják, szélesebb körű tájékoztatás nem volt.
A fakivágással kapcsolatos kérelmet a település vagy kerület jegyzőjéhez mint a helyi környezet- és természetvédelmi hatósághoz kell benyújtani (kivéve, ha erdőről, természet- vagy örökségvédelmi stb. területről van szó), akinek 30 napja van az eljárás lefolytatására. Ez idő alatt értesíti az ügyfeleket, szemlét tart velük, majd meghozza a döntést, melyben – ha nincs megfelelő szakértelme – kérheti szakértő segítségét is. Ha valamely ügyfél elégedetlen a döntéssel, a képviselő-testülethez nyújthat be fellebbezést. (Ha a fa magánterületen van, szintén a jegyző dönt, miután megvizsgálja, elég alaposak-e a kivágásra vonatkozó indokok, az általa kiadott hatósági engedély nélkül a fát kivágni nem lehet, a pótlásról pedig gondoskodni kell.)
„Lehetne szépen is csinálni: rá lehetne tenni az elöregedett, beteg fára egy táblát például, hogy ez a neve, élt 60 évet, megkötött ennyi és ennyi port meg szén-dioxidot, ezzel mennyit javított a környezetén, de sajnos megbetegedett, ki kell vágni. Nálunk ez nem működik, nincs jól megszervezve és kommunikálva ez a dolog” – mondja Lukács Zoltán kertész, aki szerint nem vágnak ki több fát mostanában, mint régebben, csak a lakosság érzékenyebben reagál rá.
A fővárosi faállományt 24 külön közigazgatási egység kezeli: a Főkert a kiemelt fasorokról (27 ezer fa) és parkokról (kicsivel több mint 100 ezer darab) gondoskodik, a többi (ennél háromszor-négyszer több) fáról pedig a 23 kerület a maga területén (így például az Üllői út fáiról több hivatal is). Lukács Zoltán szerint a sorfa éppúgy a közlekedés része, mint a gépkocsi, melyen rendszám van, és műszaki vizsgával kell igazolni alkalmasságát. „Ha nem alkalmas, kivonják őket a forgalomból. Ezt újra és újra meg kell nézni a fáknál is: le kell ellenőrizni, hogy a közlekedés részeként őrt tud-e még állni az út mellett. Kell egy központi nyilvántartás, amit rendszeres időközönként felülvizsgálnak. Erre a szakma Magyarországon is felkészült, még sincs jól megszervezve.” Az egységes szisztéma mellett teszi le a voksát Bardóczi is, aki szerint adatfelméréssel és az adatok térinformatikai feldolgozásával el lehetne indítani a rendszert, melyet aztán állandóan felülvizsgálni, frissíteni kellene, és a kerületeket rábírni, hogy folyamatosan és pontosan jelentsék a változásokat. Ehhez állandó költségvetési forrásra és jogszabályi háttérre lenne szükség. „Ez most iszonyúan elhanyagolt terület, ahol nagyon nagy a káosz.”
| ||
Darab darab
Ez az oka annak, hogy a fővárosi fák számáról, állapotáról és vizsgálatairól töredékesek az adataink. Nyáron az Index készített összesítést a kerületektől kikért adatok alapján, amiből megállapítható, hol mennyi fát vágtak ki, illetve ültettek 2010 és 2015 között. A leginkább fabarát kerület a XV. és Csepel (XXI.): az előbbiben az 1900 kivágott fát 7800-zal kompenzálták, míg az utóbbiban 1600-at vágtak ki és majdnem 7 ezret ültettek. A belvárosi kerületek (már amelyik küldött adatokat) ehhez képest jóval kevesebbet ültettek, ráadásul a számok némileg félrevezetők, mert egyrészt igazából a lombköbméter számít (egy 40 éves platánfa lombját így több kisebb és fiatalabb fával lehetne csak pótolni), másrészt a helyhiány miatt a belső kerületekben kivágott fákat sok esetben külső kerületekben pótolják.
A pótlásról szintén a jegyző dönt, a terület szempontjából viszonylag rugalmasan, bár olyan megkötések vannak, hogy a fasorok pótlásai a kivágott fák vonalában történjenek, a pótlásra rendelkezésre álló idő pedig legfeljebb egy év szokott lenni (vagy a beruházás vége). A fa fajtájában sincs megkötés, csak annyi, hogy lehetőleg ne inváziós típus legyen (például fehér akác, zöld juhar stb.). A pótlásról is tájékoztatnia kell a lakosságot, a pótlást pedig maga ellenőrzi a helyszínen: ha nem történik meg, közigazgatási végrehajtást rendelhet el, az ügyfél pedig eljárási bírsággal sújtható (minimum ötezer forint, természetes személy esetén maximum 500 ezer, jogi személy vagy szervezet esetén 1 millió forint). Hogy mindez a gyakorlatban is így történik, azt kénytelenek vagyunk elhinni az önkormányzatoknak.
2012-ben például 200 fát vágtak ki a Kossuth tér átszabása miatt, és e belvárosi fák nagy részét csepeli és a 10. kerületi ültetésekkel „pótolták”. „A belvárosban így súlyos hiány lép fel, a fásítottságán ezek az intézkedések nem segítenek. Ahogy az sem, amikor nem fizikai pótlást végeznek, hanem a környezetvédelmi alapba fizetik be a fák értékének megfelelő összeget. A bankjegyek egyelőre nem bocsátanak ki magukból oxigént” – mondja Bardóczi Sándor.
A belső kerületekben sokszor azzal is próbálkoznak, hogy dézsákba vagy ládákba ültetnek fákat – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szabadai Viktor, a Magyar Liberális Párt politikusa a nyáron nagyjából 200 olyan „dézsás” fát talált, amelyek az ültetés után nem sokkal kipusztultak a Széll Kálmán téren, a Kálvin téren, a Móricz Zsigmond körtérnél, az Alsó erdősor utcában vagy az Etele téren. Pedig a pótlás fontos: amellett, hogy a zöldterület aránya befolyásolja a város levegőminőségét, a fák a szén-dioxidon túl a port is megkötik, és árnyékot adnak. „Ha a fák hiányában a lakosok úgy érzik, nem jó ott élni, az kiűzi őket a külső kerületekbe és az agglomerációba. A zöldterületeket fontos városi közműveknek kellene tekinteni, melyek feladata, hogy megtartsák a lakosságot” – véli Bardóczi.
Az ellenállásból a főváros is megérezhetett valamit, október végén ugyanis Tarlós István bejelentette, hogy Tízezer új fát Budapestre! néven indítanak faültetési programot, melynek keretében 2019-ig 8 ezer jelenleg üres fahelyet ültetnének be. Ebből idén 1600-at letudtak 20 kerület 62 utcájában (például Andrássy út, a zuglói Nagy Lajos király útja, az újpesti Fóti út). Sőt szeptember végén bejelentettek egy 134 milliós faátültető gép megvásárlásáról szóló döntést, mellyel a jövőben megmentik az olyan fákat, melyeket eddig a beruházások miatt ki kellett vágni. A tiltakozók azonban továbbra is tartják magukat ahhoz, hogy lehet új fákat ültetni akár egyetlen másik egészséges kivágása nélkül is.
| Kivágottak 2015. május, Zugló, BVSC-pálya: 71 jegenyefa 2015. május, hajógyári sziget: 75 kerületi fa, 11 fővárosi fa 2016. március, József nádor tér: 24 fa 2016. április, Orczy park: 131 fa; június: 111 fa 2016 tavaszától folyamatosan, Városliget: több száz fa (a Ligetvédők szerint 6-800, 2016. július, XIII. kerület, Pannónia utca: 51 jegenyefa (előtte 2015 nyarán vagy 100 darab 40-50 éves platán- és nyárfa a Dagály fürdő körül) 2016. szeptember, XI. kerület, Bocskai út: 21 fa 2016. október, XIII. kerület, Dráva utca: 28 fa 2016. október, Margitsziget, Palatinus strandfürdő: pontos adat nincs, jó néhány fa (előtte a Népfürdő utcánál végig a Duna-parton szintén) 2016. november, VI. kerület, Benczúr utca: 8 fa
És ahol rövidesen dolgozni kezd a fűrész: Nagymező utca (mélygarázs építése miatt) Római-part (mobilgát építése miatt, 1500-1600 fa) Etele út (az 1-es villamos meghosszabbítása és parkoló építése miatt, 175 fa) Gül baba türbéje (a terület átrendezése miatt, 50 fa) Csillaghegyi strand (sí- és focipálya építése miatt) Múzeumkert (a Nemzeti Múzeum felújítása miatt várhatóan 38 fát vágnak ki) |
| Így gondozzák Szakemberek szerint Budapest faállománya sürgős ápolásra szorul: metszésre, gallyazásra, sarjazásra, öntözésre, a fagyöngyök leszedésére, míg a fiatal fák speciális gondozást igényelnek, például a karók kiszedését, a kéreg védelmét. A fővárosi fák legnagyobb problémája a gondozatlanság, az elöregedés és az, hogy életkörülményeik mind rosszabbak: egyre nagyobb a szárazság, nyáron a kánikula, egyre rosszabb a levegő, sűrűbb a forgalom, egyre többet sózzák az utakat. A faápoló szakemberek már ránézésre sok mindent észrevesznek: a lombkorona, a száraz ágak, a gombák, az odúkban fészkelő madarak vagy a járdák állapota (a fa gyökere miatt) megannyi árulkodó jel. Sokszor azonban olyan rejtett betegségei vannak a fának, amelyek csak műszeres vizsgálatokkal deríthetők ki. A törzsnél és a vastagabb ágaknál használják az akusztikus vizsgálatot, ahol kopogtatással a hang terjedési sebességét mérik: ha gyors, mert nem akadályozza semmi, a fa egészséges; ha lassabb, mert egy-egy korhadás, üreg vagy repedés megakasztja, akkor van valami baja. A gyökérzet vizsgálatakor drótkötéllel „tesztelik” a fát, és a fatörzs billegéséből következtetnek a stabilitására, vagyis arra, mekkora széllökést bír ki. |
