Százéves házak újratöltve

  • 2011. december 9.

Lokál

Keresik a 99 éves házakat az OSA Archívum munkatársai, hogy a lakókkal együtt megszervezzék a 100. évforduló megünneplését. Az házak idei jubileuma nagyon jól sikerült.

Idén tavasszal ünnepelték az OSA Archívumnak otthont adó Goldberger-ház 100 éves fennállását. „Már tavaly gondolkodni kezdtünk, hogy egy ilyen jeles alkalom ne csak szimpla megemlékezésből, koccintásból álljon, hanem valamiféle közösségi élmény is kialakuljon belőle – mondta Tamási Miklós, az OSA munkatársa tavasszal a Magyar Narancsnak. – Szinte magától értetődő volt, hogy keressünk még százéves budapesti épületeket.” Az év 100. napjára tervezett ünnepségsorozaton több mint ötven ház és azok három-négyszáz lakója vett részt; a kétnapos szülinapozásnak nagyjából 15 ezer látogatója volt.

„Nagyon meglepődtünk, hogy vadidegen emberek idejöttek, és érdeklődtek a hely iránt, ahol lakunk” – idézi fel Nagy Eszter, az egyik Duna-parti bérház lakója, akit mindez arról győzött meg, hogy a kisközösségi szervezkedések igazán fontosak és izgalmasak.

Ugyanebben a házban lakik Jankó Anna, ő – a Moholy Nagy Művészeti Egyetem művészetmenedzsment szakának diákjaként – a teljes eseménysorozat szervezésében is részt vett, s a ház is az ő biztatására szállt be az eseménybe. „Voltak, akik először féltek, hogy ha nyitva lesz a ház, akkor a lakások nem lesznek biztonságban, de aztán néhányan belendültek, és elindult a szervezkedés.”

 


 

„Nagy flash volt látni a hétéves lányomat, ahogy kitalálta és meg is szervezte, hogy az akrobatikus rock’n’roll tánccsoportja fellépjen az ünnepségen. Én nem hittem volna, hogy az edzőt rá tudja venni, hogy a szokásos több száz fős közönség helyett húsz-harminc ember előtt táncikáljanak. Bezsongatta a tánccsoportot is, ők pedig a szüleiket győzték meg, hogy töltsék egy bérház udvarán a verőfényes áprilisi délelőttöt” – idézi fel Nagy Eszter a tavaszi programokat. Azt is elmesélte, hogy milyen jó érzés volt beszélgetni, közösen virágot ültetni olyanokkal, akikkel addig csak udvariasan köszöntek egymásnak: „Azóta össze is járnak a gyerekek a házban.”

 

Jankó Anna szerint a lakók az ünnep óta büszkébbek a házukra. „Más épületekben verseket mondtak, régi zenéket hallgattak, és persze mindenhol körbevezették a látogatókat, megmutatták a titkos zugokat, és elmesélték a ház történetét” – mondja. A szervezők (az OSA Archívumon kívül a Kortárs Építészeti Központ) jövőre is szeretnék ünneplésre bírni a százéves házak lakóit, ezért is vesznek részt az egyik nagy hazai cég idevonatkozó pályázatán. A döntősökre a Facebook-közösség szavaz.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.