Százéves házak újratöltve

  • 2011. december 9.

Lokál

Keresik a 99 éves házakat az OSA Archívum munkatársai, hogy a lakókkal együtt megszervezzék a 100. évforduló megünneplését. Az házak idei jubileuma nagyon jól sikerült.

Idén tavasszal ünnepelték az OSA Archívumnak otthont adó Goldberger-ház 100 éves fennállását. „Már tavaly gondolkodni kezdtünk, hogy egy ilyen jeles alkalom ne csak szimpla megemlékezésből, koccintásból álljon, hanem valamiféle közösségi élmény is kialakuljon belőle – mondta Tamási Miklós, az OSA munkatársa tavasszal a Magyar Narancsnak. – Szinte magától értetődő volt, hogy keressünk még százéves budapesti épületeket.” Az év 100. napjára tervezett ünnepségsorozaton több mint ötven ház és azok három-négyszáz lakója vett részt; a kétnapos szülinapozásnak nagyjából 15 ezer látogatója volt.

„Nagyon meglepődtünk, hogy vadidegen emberek idejöttek, és érdeklődtek a hely iránt, ahol lakunk” – idézi fel Nagy Eszter, az egyik Duna-parti bérház lakója, akit mindez arról győzött meg, hogy a kisközösségi szervezkedések igazán fontosak és izgalmasak.

Ugyanebben a házban lakik Jankó Anna, ő – a Moholy Nagy Művészeti Egyetem művészetmenedzsment szakának diákjaként – a teljes eseménysorozat szervezésében is részt vett, s a ház is az ő biztatására szállt be az eseménybe. „Voltak, akik először féltek, hogy ha nyitva lesz a ház, akkor a lakások nem lesznek biztonságban, de aztán néhányan belendültek, és elindult a szervezkedés.”

 


 

„Nagy flash volt látni a hétéves lányomat, ahogy kitalálta és meg is szervezte, hogy az akrobatikus rock’n’roll tánccsoportja fellépjen az ünnepségen. Én nem hittem volna, hogy az edzőt rá tudja venni, hogy a szokásos több száz fős közönség helyett húsz-harminc ember előtt táncikáljanak. Bezsongatta a tánccsoportot is, ők pedig a szüleiket győzték meg, hogy töltsék egy bérház udvarán a verőfényes áprilisi délelőttöt” – idézi fel Nagy Eszter a tavaszi programokat. Azt is elmesélte, hogy milyen jó érzés volt beszélgetni, közösen virágot ültetni olyanokkal, akikkel addig csak udvariasan köszöntek egymásnak: „Azóta össze is járnak a gyerekek a házban.”

 

Jankó Anna szerint a lakók az ünnep óta büszkébbek a házukra. „Más épületekben verseket mondtak, régi zenéket hallgattak, és persze mindenhol körbevezették a látogatókat, megmutatták a titkos zugokat, és elmesélték a ház történetét” – mondja. A szervezők (az OSA Archívumon kívül a Kortárs Építészeti Központ) jövőre is szeretnék ünneplésre bírni a százéves házak lakóit, ezért is vesznek részt az egyik nagy hazai cég idevonatkozó pályázatán. A döntősökre a Facebook-közösség szavaz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.