Utazó kiállítás – A Toldiból az OSA-ba költözött a Pride tárlata

Lokál

A Budapest Pride keretén belül csütörtök este a Toldi moziban nyílt volna a Berlin–Yogyakarta névre hallgató kiállítás. Az anyag a megnyitó előtt néhány órával végül az OSA Archívumban landolt. Ki tudja, miért?

„Már folyt a kiállítás installálása, a képek el voltak rendezve, mikor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Toldi mozi mégsem ad teret a tárlat megvalósulásához” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Milanovich Dominika, a Pride egyik szervezője és sajtószóvivője. A Berlin–Yogyakarta című tárlat egy 20-25 darabból álló, emberi jogi kérdésekre fókuszáló utazó plakátkiállítás, amely a „szexuális kisebbségek ellen elkövetett hitleri terrortól napjaink emberi jogi helyzetéig” mutat be képeket. A lengyel Campaign Against Homophobia (KPH) Budapestre érkező kiállítása „az emberiség tragédiájaként emlékezetünkben élő hitleri rezsim tetteinek feltárásával és a szexuális kisebbségek ellen elkövetett bűneinek, valamint az azokra való reflexióknak a bemutatásával teret ad a megismerésnek és a feldolgozásnak” – áll az esemény Facebook-falán. A plakátok mellett olyan fontos nemzetközi dokumentumokkal is találkozhatunk, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, vagy a Yogyakarta Alapelvek, amely a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról született a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban.

„A Toldi mozival jó a kapcsolatunk, ott tartottuk a Pride megnyitóját is” – mondta Milanovich, aki szerint a kiállítás áthelyezésénél a pontos indokokat nem lehet tudni, csupán sejtéseik vannak, de inkább nem akarnak spekulációkba bocsátkozni. Érdekes azonban megjegyezni, hogy július 2-án a Jobbik a Toldi előtt tartott sajtótájékoztatót, amelyen Mirkóczi Ádám, a párt szóvivője kijelentette: a Budapest Pride-ot a többségi társadalommal szembeni provokációnak tartja, ráadásul évek óta sok kellemetlenséggel jár, a felvonulás órákra megbénítja a főváros közlekedését és több tízmillióba kerül az államnak. „A nyugat-európai liberalizmus tökéletes hanyatlását az mutatja, hogy az ilyen deviáns és aberrált magatartásokat és viselkedésmintákat propagálják és tartják fontosnak propagálni ezek az országok” – mondta a sajtótájékoztatón Mirkóczi. (A Budapest Film Zrt. felügyelőbizottságának egyik tagja egyébként jobbikos: Hartaházi Miklós, a párt XVIII. kerületi alapszervezetének elnöke.)

A Toldi mozi előterével, mely a kiállítás helyszínéül is szolgált volna, a Budapest Film Zrt. rendelkezik. Körösvölgyi Zoltán, a zrt. vezetője megkeresésünkre elmondta, hogy visszautasítanak minden olyan vádat, amely politikai összefüggést vagy homofóbiát feltételez. A Toldi adott otthont a Pride megnyitójának – ráadásul nem is először –, tavaly az LMBTQ fesztivál is náluk volt, idén pedig a szintén a Budapest Film Zrt. üzemeltette Művész moziban lesz, és továbbra is nyitottak minden ehhez hasonló rendezvényre. „Az ok, amiért a kiállításnak végül nem adtunk teret, nagyon egyszerű: nem szerződtünk le előre senkivel, minket nem keresett meg senki a tárlattal kapcsolatban. Egyébként is fizikai képtelenség lett volna azon az estén egy megnyitót tartani, hiszen a Menjek/Maradjak vetítésére úgy 250 ember gyűlt össze a moziban.”

A félig kész kiállítást végül a szervezőknek össze kellett csomagolni. „Gyorsan kellett egy új helyszínt választanunk, ami a hely közelsége és kézenfekvősége miatt az OSA Archívum lett” – mondta Milanovich. Az archívum rábólintott a fölkérésre, a plakátokat rögtön kirakták. Ahogy egy munkatársuk elmondta, teljesen ad hoc volt az egész, a kiállított műveket az előtérben, székekre rakták ki, úgy is hagyják őket egészen július 10-ig, amíg a tárlat látogatható. „A kiállítás végül szépen, rendben megnyílt, nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy Nils Muižnieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa és Greg Czarnecki, az OSF emberi jogi programjának LMBT jogokért felelős munkatársa nyitotta meg” – mondta Milanovich Dominika, aki szerint ez egy rendkívül fontos emberi jogi rendezvény, amelynek a Pride programjai közt van a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.