Egy szülinap, egy ország, meg egy másik ország. 25 éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Londonban ünnepeltek, Magyarországon tüntettek.
Ajánlom
Bulit tartottak London közepén. Nem ám holmi átlagos birthday party volt ez tegnap, hanem a Magyar Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója. Október 23-án angliai magyarok is megemlékeztek a haza e fontos eseményéről, ha már a politika, a gazdaság, röviden az élet miatt úgy alakult, hogy London lett a második legnagyobb magyar város. (Eközben itthon tüntettek a civilek, megemlékezett a Jobbik, de nem maradhatott ki a maga sajátos módján Orbán Viktor sem.) Az eseményt a „Kreatív Ellenállás” londoni szekciója szervezte, amely csoport külföldre szakadt fiatalokból áll (londoni és berlini ága van a szerveződésnek), akik újra meg újra kreatív megmozdulásokat szerveznek városszerte, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a Magyarországon élő, a demokratikus értékek – a szólásszabadság, az esélyegyenlőség, az átláthatóság és a civil szféra – iránt elkötelezett kortársaik mellett.
Október 23-án a Trafalgar Square-re szervezett tüntetésre invitált a meghívó. Tegnap délelőtt a National Portrait Gallery előtt egy maréknyi magyar – körülbelül negyven ember – emlékezett ’56-ra és a rendszerváltásra, úgy, hogy felolvasták a köztársaság kikiáltási szövegét, és táblák felmutatásával prezentálták az akkori értékek melletti elkötelezettségüket. „Az elmúlt 25 év nem pontosan a reményeink szerint sikerült, melynek kevés félreérthetetlenebb jele van, mint épp az, hogy ezt a születésnapi ünnepséget mi most Londonban tartjuk, ahol élünk.”
Mindebből nekünk az tűnik a legfontosabb megfigyelésnek, hogy milyen végtelen természetességgel adják mindenki tudtára a véleményüket, érzéseiket London mindennapjaiban, a város szokásos forgatagában. Ráadásul most épp olyasmit ünnepelve, ami nincs többé. De valóban nincs többé Magyar Köztársaság? Vagy a helyébe fabrikált Rezsisztán csak múló nemzeti rosszullét?
A 96 évesen meghalt csongrádi Kalmár Margit életénél csak most előkerült fotói izgalmasabbak: olyan hétköznapi dolgokat is megörökített, amelyekről a korabeli újságok nem írtak, mert megszokottak voltak, de alig száz évvel később esetleg már emlékük sincs.
Még javában folynak az eljárások a nyáron megbilincselt, órákig térdepeltetett fiatalok ügyében, melynek a végén lehet, hogy súlyos összegeket fizettetnek az előállítottakkal.
Az áldozatként, bántalmazottként feltűnő fiatalok felelőssé tétele és annak fejtegetése, hogy a fajtájuk csak az erőszak nyelvén beszél – legyen bármily sunyi és aljas –, jól működő narratíva is lehet.
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.
Teljes terjedelmében visszanézhető a novemberben megtartott első élő Narancs-est, amelyen Szabó Andrea választásszociológussal és Rainer M. János történésszel beszélgettünk.
A kilencvenes évek óta nem látott méretű traktoros tüntetést szerveztek az európai gazdák Brüsszel közepén. Hogy mit akarnak? Mindent, azaz semmit: nemcsak az ún. EU–Mercosur-egyezménnyel, hanem a zöldpolitikával és a következő EU-költségvetéssel is bajuk van.
Hajnalban jutottak megegyezésre az Európai Tanács vezetői: az orosz pénzeszközökhöz nem nyúlnak, helyette 90 milliárd euró közös hitelt biztosít Ukrajnának az Unió – Magyarország, Szlovákia és Csehország nélkül.
A miniszterelnök meg akarja védeni a futballnak a segítségével elért eredményeit. A baj csak az, hogy az eredményekre nézve kevés erősebb érvünk lesz a kormányváltás mellett.
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal mint környezetvédelmi hatóság december 17-i határozatában elutasította a beruházó Balabo Kft. kérelmét a balatonföldvári strandkikötő létesítésére. A vitorláskikötő azonban a nyárra elkészült, sőt, a működését is megkezdte már. Most a beruházó perli a kormányhivatalt.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
