Egy szülinap, egy ország, meg egy másik ország. 25 éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Londonban ünnepeltek, Magyarországon tüntettek.
Ajánlom
Bulit tartottak London közepén. Nem ám holmi átlagos birthday party volt ez tegnap, hanem a Magyar Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója. Október 23-án angliai magyarok is megemlékeztek a haza e fontos eseményéről, ha már a politika, a gazdaság, röviden az élet miatt úgy alakult, hogy London lett a második legnagyobb magyar város. (Eközben itthon tüntettek a civilek, megemlékezett a Jobbik, de nem maradhatott ki a maga sajátos módján Orbán Viktor sem.) Az eseményt a „Kreatív Ellenállás” londoni szekciója szervezte, amely csoport külföldre szakadt fiatalokból áll (londoni és berlini ága van a szerveződésnek), akik újra meg újra kreatív megmozdulásokat szerveznek városszerte, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a Magyarországon élő, a demokratikus értékek – a szólásszabadság, az esélyegyenlőség, az átláthatóság és a civil szféra – iránt elkötelezett kortársaik mellett.
Október 23-án a Trafalgar Square-re szervezett tüntetésre invitált a meghívó. Tegnap délelőtt a National Portrait Gallery előtt egy maréknyi magyar – körülbelül negyven ember – emlékezett ’56-ra és a rendszerváltásra, úgy, hogy felolvasták a köztársaság kikiáltási szövegét, és táblák felmutatásával prezentálták az akkori értékek melletti elkötelezettségüket. „Az elmúlt 25 év nem pontosan a reményeink szerint sikerült, melynek kevés félreérthetetlenebb jele van, mint épp az, hogy ezt a születésnapi ünnepséget mi most Londonban tartjuk, ahol élünk.”
Mindebből nekünk az tűnik a legfontosabb megfigyelésnek, hogy milyen végtelen természetességgel adják mindenki tudtára a véleményüket, érzéseiket London mindennapjaiban, a város szokásos forgatagában. Ráadásul most épp olyasmit ünnepelve, ami nincs többé. De valóban nincs többé Magyar Köztársaság? Vagy a helyébe fabrikált Rezsisztán csak múló nemzeti rosszullét?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.
Andrej Babiš győzelmével elég szörnyű kormánya lesz Csehországnak, ám az ország továbbra is nyugatos demokrácia marad, bár most négy évig kicsit rosszabb hely lesz, mint volt.
Hiába tiltja a Facebook a politikai hirdetéseket, máris látjuk, a Fidesz kampánygurui hol keresik a kiskapukat az uniós szabályozás kijátszásához. A Fidesz az utolsó kistérségi álcivil gittegyletét is mozgósítani fogja, hogy fenntartsa a zajt.
Nem „beépített” tiszás aktivisták játszanak Stirlitzet a Fideszben, hanem kormánypárti tényezők informálják a rivális párt vezetését. Ellenőrizhetetlen, de nagyon is életszerű értesülések szerint mindez egyre nagyobb idegességet okoz Orbán környezetében.
A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.
Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.
