Egy szülinap, egy ország, meg egy másik ország. 25 éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Londonban ünnepeltek, Magyarországon tüntettek.
Ajánlom
Bulit tartottak London közepén. Nem ám holmi átlagos birthday party volt ez tegnap, hanem a Magyar Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója. Október 23-án angliai magyarok is megemlékeztek a haza e fontos eseményéről, ha már a politika, a gazdaság, röviden az élet miatt úgy alakult, hogy London lett a második legnagyobb magyar város. (Eközben itthon tüntettek a civilek, megemlékezett a Jobbik, de nem maradhatott ki a maga sajátos módján Orbán Viktor sem.) Az eseményt a „Kreatív Ellenállás” londoni szekciója szervezte, amely csoport külföldre szakadt fiatalokból áll (londoni és berlini ága van a szerveződésnek), akik újra meg újra kreatív megmozdulásokat szerveznek városszerte, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a Magyarországon élő, a demokratikus értékek – a szólásszabadság, az esélyegyenlőség, az átláthatóság és a civil szféra – iránt elkötelezett kortársaik mellett.
Október 23-án a Trafalgar Square-re szervezett tüntetésre invitált a meghívó. Tegnap délelőtt a National Portrait Gallery előtt egy maréknyi magyar – körülbelül negyven ember – emlékezett ’56-ra és a rendszerváltásra, úgy, hogy felolvasták a köztársaság kikiáltási szövegét, és táblák felmutatásával prezentálták az akkori értékek melletti elkötelezettségüket. „Az elmúlt 25 év nem pontosan a reményeink szerint sikerült, melynek kevés félreérthetetlenebb jele van, mint épp az, hogy ezt a születésnapi ünnepséget mi most Londonban tartjuk, ahol élünk.”
Mindebből nekünk az tűnik a legfontosabb megfigyelésnek, hogy milyen végtelen természetességgel adják mindenki tudtára a véleményüket, érzéseiket London mindennapjaiban, a város szokásos forgatagában. Ráadásul most épp olyasmit ünnepelve, ami nincs többé. De valóban nincs többé Magyar Köztársaság? Vagy a helyébe fabrikált Rezsisztán csak múló nemzeti rosszullét?
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
Az ötödik OFF-Biennálé részeként június 15-ig látható Horváth Gideon kutatásalapú projektje a Merlinben. A legveszélyesebb ember alapja hat életútinterjú, amelyek olyan vidéken élő, munkás hátterű emberekkel készültek, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak.
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
A Szépművészeti Múzeum monumentális kiállításának középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os selmecbányai gótikus szárnyas oltár áll, viszont a tárlat kurátorainak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogyan lehet egy letűnt kort megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is.
A minap azt mondta Lázár János, hogy „mindenki azt csinál az ágyban, amit akar”. Mondta már februárban is, csak akkor hálószobát használt az ágy helyett, olezánc. A mondat így is, úgy is maga az engedékenység, a megengedés. Hovatovább tolerancia.
A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
Hétköznapi nyelven fogalmazva egy olyan történet körvonalazódik Orbán Áron körül, amely a nagy összegű lehúzásokon túl illegális embercsempészetről szól, és amelynek egyes figurái, s még inkább a köztük lévő kapcsolat, fogalmazzunk megengedően így, könnyen zavarba ejtik az állampolgárt.
Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.
Ha ma azt írjuk be a keresőbe, hogy tank man, a kereső nem csak azt az ismeretlen, magányos kínai tüntetőt dobja fel, aki 1989-ben az életét kockáztatva állt a kínai kommunista kormány tankjai elé a Tienanmen téren, hanem egy másik, AI generálta képet is. Hogyan védje meg a sajtó a valóságot?
