„A Facebook megváltoztatja a hírfolyam működését. Ahhoz, hogy továbbra is találkozz a cikkeinkkel, a következőt kell tenned...” – akinek nem jött szembe az elmúlt héten ilyen vagy ehhez nagyon hasonló bejegyzés, cikk, kérés vagy jeremiád az vagy nem facebookozik eleget vagy már eddig se követett újságokat a közösségi oldalon. Még a Hírcsárda is megírta, nekik se nagyon sikerült elviccelniük. A helyzet igazi borzalma az, hogy a cikk az elmúlt három-négy év bármelyikéből származhatna.
Fussuk végig mi történik most, és mi történt eddig. Jelenleg a Facebook küzdelmet hirdetett az álhírek ellen, ezért csökkenti a médiacégek oldalai felé terelt forgalom volumenjét. Több nyilatkozata is volt ezzel kapcsolatban a cégnek. A legutóbbi szerint, hogy több helyi hírt és az ismerőseinktől származó szöveget szeretnének mutatni. Emellett a jó minőségű hírforrásokat akarják előnyhöz juttatni.
A Facebook nem kertelt, közölte a médiacégekkel, hogy ez várhatóan a hírfolyam felől érkező forgalom megcsappanásával fog járni. Jól talán a helyi sajtó járhat a változással, más kérdés, hogy a cég egy USA méretű országban gondolkodva beszél helyi hírekről. Érdemes lesz megvizsgálni, hogy a Magyarországon a vidéki sajtó előtérbe tolása azt eredményezi-e, hogy a Mészáros Művek vidéki lapjait erősíti a hírfolyam algoritmusa.
Arra már a mostanit megelőző – azaz decemberi – „esküszünk most tényleg jó lesz” üzenetet tartalmazó Facebook-bejelentés után felhívták a figyelmet a kutatók, hogy a cég megoldása nem nagyon működik. A híreket egy Explore nevű külön hírfolyamba száműző verziót Szlovákiában, Szerbiában, Kambodzsában, Bolíviában, Guatemalában és Sri Lankán tesztelték. A New York Times szerint a Facebook egyszerre érte el, hogy a legitim hírforrások forgalma csökkenjen, az álhírek hivatalos cáfolata ne terjedjen, és az álhíreket még többen kattintsák.
Az egyes próbálkozásoknál és felsüléseknél azonban fontosabb a több év alatt kirajzolódó minta. A Facebooknak mindig van egy ötlete, hogy mi lesz a jövő. Ilyen volt a sajtó részéről külön fejlesztést igénylő, de az appban jobban megjelenő Instant Articles cikkformátum. Ezt követték a hosszú élő videóközvetítések. Az utóbbinak a használatát támogatta is anyagilag pár kiválasztott partnernél a Facebook. Így eshetett meg, hogy a Curbed újságírója ezer néző szeme láttára végigsétált a Brooklyn hídon és kommentálta ezt. Az élő videó után megjelentek a Deltát idéző rövid, feliratozott a Facebookra gyártott filmek is, amik 30 másodpercben mutattak be valami izgalmasat a nagyvilágból. (Az igazán szorgalmasaknak van híreket küldő messengeres csevegőrobotjuk is.)
A fentiekben az a közös, hogy a médiavállalatok fejlesztési erőforrást és pénzt szántak a formátumokra. Néhány nagy piaci szereplőnek a Facebook megtérítette ezt, de a többség a divatot követve magától vette birtokba az új eszközöket. Végül pedig az is fontos hasonlóság, hogy igazán a közösségi oldal jár jól velük. Miközben a sajtó próbált élni a megmentésére kitalált eszközöknek, a reklámbevételek egyre nagyobb százaléka csorgott át a Facebookhoz.
Ezzel pedig elértünk az őrület Einsteinnek tulajdonított, de általa soha nem mondott definíciójához: ugyanazt a cselekedetet ismételgetni, és más hatást várni. Számos olyan eset van, amikor a fenti közkeletű bölcsesség cáfolható. A sajtó és a Facebook viszonyában viszont igaznak tűnik. Nem egyszerű annak túlélni, akit a Facebook meg akar menteni.
