A kiskakas gyémánt szatosija és egyéb bitcoinmesék
btc_mese.jpg

A kiskakas gyémánt szatosija és egyéb bitcoinmesék

„Az internet iróniamaximumra törekszik.”

Az internetnek volt egy korszaka, amikor a szabad, bohém önkifejezés tere volt. Ennek ma is vannak nyomai, esetenként még az üzleti szféra is elő tud állni valami szürreálissal. Igaz, többnyire nem úgy, hogy azt annak is szánták.

Most éppen a Square amerikai fizetési startup adott ki egy csinosan megrajzolt, animált mesés weboldalt , aminek az a címe: „Az első bitcoinom és Satoshi Nakamoto legendája” . Már a cím is csodálatos kevercse az Indiana Jones filmek felfutása után készült kalandos gyermekkönyvek keltette hangulatnak és a kriptopénzes fórumok egészen más fajta meséinek. (Hodle anyó, bocsánat.)

A mesébe belelapozva egyrészt remek rajzokkal találkozunk. Kíváncsi macskával, ami egy szkafanderben kering a Föld körül, látványos, az északi pólust jelző zászlóval díszes bolygó, az óceánban lakó szörnnyel, vörös hajú kislány pöttyös ruhában, és persze szemekkel, lámpákkal és elektroncsövekkel teli itt-ott füstölő számítógépekkel. Öröm nézni. Ráadásul az egér mozgatására még mocorognak is ezek a figurák, nem csak állnak egy helyben, mint holmi kinyomtatott mesekönyvben.

Sajnos a sztorinak szövege is van, ami inkább hozza a kriptós fórumok hangulatát. Az a szülő, aki esetleg tényleg meseként próbálja használni a Square sztoriját, már a második oldalon belefut abba a mondatba, hogy

„Ez az új pénz – vagy kriptopénz – nem tartozott egy állam vagy cég központosított irányítása alá sem.”

Ez biztos generálna pár kérdést lefekvés előtt. De ha erre nem is kérdeznek rá a gyerekek, akkor arra a mondatra, hogy „minden bitcoin létezését a blockchain validálja”, már biztosan.

A mese természetesen happy enddel zárul: egyrészt megtudjuk, hogy a bitcoin, amire nagyon kell vigyázni, mert értékes, az darabolható, és vehetünk egy kis darabot is. Másrészt pedig elhangzik a reklámüzenet – ki gondolta volna, hogy a mese reklám?! – amely szerint a Square alkalmazásában most már lehet kriptovalutákat is vásárolni. Az igazi poén viszont csak ezután jön. A szabvány, boldogan éltek amíg meg nem haltak helyett egészen másfajta zárszó van, ami leginkább a kockázatokésmellékhatások című egészségügyi szabadversre emlékeztet. A mese arra hívja fel a figyelmet, hogy a kriptopénzek árfolyama vadul mozog és hogy senki se költsön többet, mint amit megengedhet magának.

Ez vicc, ugye?

A Square próbálkozását elkönyvelhetjük ügyes reklámnak. Elvégre mi is bedőltünk neki, pedig tudjuk, hogy mi a bitcoin és a blockchain. Nehéz ellenállni a mocorgó, szőrös állatokkal elmesélt történeteknek, ezt La Fontaine-től a gifmegosztók üzemeltetőiig mindenki tudja.

A helyzet viszont az, hogy valóban vannak kriptovalutás gyerekkönyvek. Ábécéskönyv, amiből meg lehet tudni, hogy a B az bitcoin, de a B az blokchain is. Aztán akad a gyanús üzleti self-help könyveket író Ponn Sabra tollából néhány füzet, ami a bányászatra és a spekulációra tanítja a gyerekeket. Egy-két dolláros, magánkiadásban megjelent művekről beszélünk, de így is zavaró a kép. Biztos, hogy kell a gyerekekkel beszélni a pénzről, de nem a legdurvább spekulatív üzlettel kellene kezdeni.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.