A legfideszesebb fideszes nagyon csúnyán lehúzta Rákay Petőfi-filmjét

  • narancs.hu
  • 2024. március 28.

Belpol

Bencsik András úgy jellemezte a filmet, mint amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.

Négy oldalon keresztül, három szerzővel ment neki a Demokrata friss lapszáma a Most vagy soha! című filmnek. A kormánypárti hetilap által felkért emberek különféle módon értékelték a filmet, de a legizgalmasabb mégis a Fidesszel és narratívájával tulajdonképpen mindig látványosan egyetértő főszerkesztő, Bencsik András álláspontja: ő ugyanis egyszerűen menthetetlenül rossznak tartja Rákay Philip rekord költségvetésből készült filmjét – szúrta ki a Magyar Hang.

A főszerkesztő aztán kritikája elején közli, „rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.”

Bencsik hozzátette, nem a történelmi tévedésekkel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy a valósághoz képest kevésbé szerethetőként mutatja be az eseményeket, a Pilvaxban „lazán ökörködő” pesti srácok bármit tehettek volna, „az őket körülvevő közönyös kofatársadalmat soha az életben semmire nem tudták volna mozgósítani”, Petőfi Sándor karaktere túl feminin lett, Szendrey Júliából pedig Lara Croftot faragtak, a Farkasch nevű fiktív szereplő eközben szerinte olyan, mint egy nyugdíjas Jason Statham, a végére az ember pedig el is kezd szurkolni a pompásan verekedő, mindent túlélő akcióhősnek. 

 „Elterjedt a hír a pesti szóbeszédben, hogy az alkotók már új filmtémát találtak: a mohácsi vészt. Uram, irgalmazz! Nem volt elég egyszer?”

- fakadt ki Bencsik.

Egyébként a társaság többi része sem volt elragadtatva annyira a filmtől: Bencsik Gábor szerint más történetet mesél el, mint amit a néző ismer, Pataki Tamás szerint nincs tétje a film konfliktusainak.

A filmről mi is írtunk kritikát, kollégánknak még talán kicsit jobban is tetszett, mint Bencsiknek, de persze a siker szempontjából ez mindegy is, hiszen rengeteg iskolást vezényeltek ki a filmre.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.