Egy korszak vége: új logót kapott a Dreamworks stúdió

Mikrofilm

Van, ami már soha nem lesz ugyanolyan a stúdió filmjei előtt, a horgászó kisfiú immár nem csak horgászik.

A legnagyobb stúdiók ikonikus logói immár hosszú évtizedek óta ugyanúgy a filmélmény részei, mint a stáblista előtti „The End” felirat – ki tudná például elképzelni a régi Star Wars filmeket a 20th Century Fox cégérének fanfárokkal teli megjelenése nélkül; vagy a Harry Potter-mozikat a változatos hangulatú WB-logó nélkül?

A DreamWorks jelképe hasonlóan ikonikusnak számít: a holdkaréjban ülő, horgászó fiú képe valószínűleg mindenki számára ismerős. A stúdiót Steven Spielberg, Jeffrey Katzenberg és David Geffen alapították 1994-ben, és a logó is egyikük, nevesül Spielberg ötlete volt. A rendező egy CGI-képet képzelt el, a feladattal pedig meg is bízták Robert Hunt illusztrátort, aki saját gyermekét használta a festmény modelljéért. Hunt képét végül George Lucas úttörő effektes cége, az Industrial Light & Magic animálta, az aláfestő zenét pedig maga John Williams komponálta hozzá. A logót először a Z, a hangya című 1998-as animációhoz használták, így, klasszikus formában pedig utoljára a Szinbád – A hét tenger legendája előtt tűnt fel 2003-ban.

2004-ben aztán változtattak rajta: immár a vízbe dobott csali helyett azt láthattuk, hogy a kisfiú léggömbökkel felrepül a holdig, ami aztán a DreamWorks D-betűjévé változik – mindezt pedig a Shrek egyik negédesen parodisztikus zenéje festi alá. A stúdió a 2004-es Shrek 2-től kezdve a 2009-es Szörnyek az űrlények ellen-ig használta ezt a logót, vagy ennek valamilyen változatát. Az újabb módosításra 2010-ig kellett várni: ekkor a kisfiú immár az űrben, a felhőket elűzve horgászik – bármekkora képzavart is jelent mindez. Az Így neveld a sárkányodat-tól a 2017-es Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film-ig tartott ki a dolog.

Nem sokkal azután, hogy a DreamWorks Animation a Universal részévé vált, új logót avattak: ebben a főszereplő kisfiú már nem mozog, ellenben az őt körülvevő felhők változatos formában elevenednek meg – a szándék szerint így akartak fejet hajtani az animáció fejlődése előtt. John Powell, több DreamWorks-mese zeneszerzője új dallamot is szerzett hozzá, felhasználva részleteket John Williams darabjából és a Shrek 2 filmzenéjéből. Ez a logó az Így neveld a sárkányodat 3-mal debütált – és egészen mostanáig meg is maradt. A szimbólum változásait és változatait az alábbi videón lehet végignézni.

A napokban azonban a stúdió bemutatta új logóját, melyen régóta nem látott ráncfelvarrást hajtottak végre. A

32 (!) másodperces friss bemutatóban ismét megelevenedik a kisfiú, hogy a holdkaréjon szörfözve útra keljen, és beköszönjön a cég legismertebb karaktereihez

– majd visszatérjen a felhők közé horgászni.

A jelenetben feltűnnek A rosszfiúk, az Így neveld a sárkányod, a Kung Fu Panda, a Bébi úr, a Trollok és a Shrek legismertebb alakjai is – azaz a szokásos hangulatfestés helyett a cég arra használta túlnyújtott bevezetőt, hogy bemutassa saját filmjeit és tulajdonait – vagy éppen hogy hencegjen velük.

Az új kisfilmet ugyanis nemcsak hossza, vagy épp amiatt érik kritikák, hogy a DreamWorks a jelek szerint valóban büszke Bébi úr című mozijára (amiből immár két film, két sorozat, számtalan kisfilm és különkiadás is készült, azaz senkit sem kellene meglepjen a dolog), hanem azért is, mert számtalan közönségkedvenc kimaradt belőle. Hogyan hagyhatták ki például a három mozifilmet, több spinoffot és sorozatot is megélt Madagaszkárt? Vagy mi indokolja az idén bemutatott, de szinte máris elfeledett A rosszfiúk szerepeltetését? Nem is beszélve a 2D-s animációkról, melyeknek nagy hagyományuk volt a DreamWorksnél, de mintha teljesen elfeledkeztek volna az olyan gyöngyszemekről, mint az Irány Eldorádó, az Egyiptom hercege, vagy épp a Szilaj, mely épp tavaly kapott folytatást.

Nem tudni, az új logó meddig húzza majd, mindenesetre a decemberben érkező Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság előtt debütál majd. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.