Egy korszak vége: új logót kapott a Dreamworks stúdió

Mikrofilm

Van, ami már soha nem lesz ugyanolyan a stúdió filmjei előtt, a horgászó kisfiú immár nem csak horgászik.

A legnagyobb stúdiók ikonikus logói immár hosszú évtizedek óta ugyanúgy a filmélmény részei, mint a stáblista előtti „The End” felirat – ki tudná például elképzelni a régi Star Wars filmeket a 20th Century Fox cégérének fanfárokkal teli megjelenése nélkül; vagy a Harry Potter-mozikat a változatos hangulatú WB-logó nélkül?

A DreamWorks jelképe hasonlóan ikonikusnak számít: a holdkaréjban ülő, horgászó fiú képe valószínűleg mindenki számára ismerős. A stúdiót Steven Spielberg, Jeffrey Katzenberg és David Geffen alapították 1994-ben, és a logó is egyikük, nevesül Spielberg ötlete volt. A rendező egy CGI-képet képzelt el, a feladattal pedig meg is bízták Robert Hunt illusztrátort, aki saját gyermekét használta a festmény modelljéért. Hunt képét végül George Lucas úttörő effektes cége, az Industrial Light & Magic animálta, az aláfestő zenét pedig maga John Williams komponálta hozzá. A logót először a Z, a hangya című 1998-as animációhoz használták, így, klasszikus formában pedig utoljára a Szinbád – A hét tenger legendája előtt tűnt fel 2003-ban.

2004-ben aztán változtattak rajta: immár a vízbe dobott csali helyett azt láthattuk, hogy a kisfiú léggömbökkel felrepül a holdig, ami aztán a DreamWorks D-betűjévé változik – mindezt pedig a Shrek egyik negédesen parodisztikus zenéje festi alá. A stúdió a 2004-es Shrek 2-től kezdve a 2009-es Szörnyek az űrlények ellen-ig használta ezt a logót, vagy ennek valamilyen változatát. Az újabb módosításra 2010-ig kellett várni: ekkor a kisfiú immár az űrben, a felhőket elűzve horgászik – bármekkora képzavart is jelent mindez. Az Így neveld a sárkányodat-tól a 2017-es Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film-ig tartott ki a dolog.

Nem sokkal azután, hogy a DreamWorks Animation a Universal részévé vált, új logót avattak: ebben a főszereplő kisfiú már nem mozog, ellenben az őt körülvevő felhők változatos formában elevenednek meg – a szándék szerint így akartak fejet hajtani az animáció fejlődése előtt. John Powell, több DreamWorks-mese zeneszerzője új dallamot is szerzett hozzá, felhasználva részleteket John Williams darabjából és a Shrek 2 filmzenéjéből. Ez a logó az Így neveld a sárkányodat 3-mal debütált – és egészen mostanáig meg is maradt. A szimbólum változásait és változatait az alábbi videón lehet végignézni.

A napokban azonban a stúdió bemutatta új logóját, melyen régóta nem látott ráncfelvarrást hajtottak végre. A

32 (!) másodperces friss bemutatóban ismét megelevenedik a kisfiú, hogy a holdkaréjon szörfözve útra keljen, és beköszönjön a cég legismertebb karaktereihez

– majd visszatérjen a felhők közé horgászni.

A jelenetben feltűnnek A rosszfiúk, az Így neveld a sárkányod, a Kung Fu Panda, a Bébi úr, a Trollok és a Shrek legismertebb alakjai is – azaz a szokásos hangulatfestés helyett a cég arra használta túlnyújtott bevezetőt, hogy bemutassa saját filmjeit és tulajdonait – vagy éppen hogy hencegjen velük.

Az új kisfilmet ugyanis nemcsak hossza, vagy épp amiatt érik kritikák, hogy a DreamWorks a jelek szerint valóban büszke Bébi úr című mozijára (amiből immár két film, két sorozat, számtalan kisfilm és különkiadás is készült, azaz senkit sem kellene meglepjen a dolog), hanem azért is, mert számtalan közönségkedvenc kimaradt belőle. Hogyan hagyhatták ki például a három mozifilmet, több spinoffot és sorozatot is megélt Madagaszkárt? Vagy mi indokolja az idén bemutatott, de szinte máris elfeledett A rosszfiúk szerepeltetését? Nem is beszélve a 2D-s animációkról, melyeknek nagy hagyományuk volt a DreamWorksnél, de mintha teljesen elfeledkeztek volna az olyan gyöngyszemekről, mint az Irány Eldorádó, az Egyiptom hercege, vagy épp a Szilaj, mely épp tavaly kapott folytatást.

Nem tudni, az új logó meddig húzza majd, mindenesetre a decemberben érkező Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság előtt debütál majd. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.