Egy három és fél órás belga művészfilm nyerte meg a Sight & Sound brit filmművészeti magazin hagyományos filmes rangsorát. A Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. Chantal Akerman 1975-ös mozija, melynek címszereplője egy prostituáltként dolgozó, egyedülálló anya, a film pedig egy napjának monoton cselekedeteit követi nyomon, melyben szép lassan darabjaira hullik az élete.
A Jeanne Dielmant a bemutatója óta a feminista mozi egyik úttörő darabjának tartják, melynek ázsiója az elmúlt években folyamatosan emelkedett, amint egyre nagyobb reflektorfény irányult a női rendezőkre, így Akermanra is.
A Sight & Sound az egyik legnagyobb presztízsű filmművészeti lapnak számít. 1952 óta tízévente megrendezi filmes szavazását, mely során kritikusok és rendezők véleményét is kikéri. A legutóbbi, 2012-es kritikusi szavazáson a Jeanne Dielman még csak a 36. helyen végzett, akkor Claire Denis 78. helyezett Szép munkájával együtt mindössze két nő által rendezett film volt a top 100-ban.
A női direktorok előretörését jelzi, hogy Denis 1999-es mozija az idei szavazáson már a hetedik helyen végzett, és további kilenc olyan film került be a legjobbak közé, amelyet nők rendeztek: News from Home (szintén Chantal Akerman); Cléo 5-től 7-ig és Kukázók (Agnés Varda); A délután szövevénye (Maya Deren és Alexander Hammid); Százszorszépek (Vera Chytilová); Portré a lángoló fiatal lányról (Céline Sciamma); Wanda (Barbara Loden); Zongoralecke (Jane Campion); Daughters of the Dust (Julie Dash).
Az 1952-es első szavazást még Vittorio de Sica Biciklitolvajok című filmje nyerte, ez az alkotás ebben az évben Akira Kurosawa A vihar kapujábannal együtt a 41. lett. 1962-től viszont öt évtizeden át Orson Welles Aranypolgárja vezette a listát, a 2012-es szavazáson pedig még az keltett nagy szenzációt, hogy Welles filmjét letaszította a trónról Hitchcock Szédülése. Idén a Szédülés a 2. lett, az Aranypolgár pedig a dobogó harmadik helyére csúszott.
De mitől ez a nagy változás?
Nemcsak a filmízlés és a szokások változtak az elmúlt évtizedben, de a szavazók összetétele is: a 2012-es 846 kritikus után idén már közel 1600-an szavaztak, akiknek egy top 10-es listát kellett benyújtaniuk. Az Oscarról döntő Akadémiához hasonlóan vélhetően itt is fiatalodott és még sokszínűbbé vált a szavazói tömeg. A legutóbbi listára például egyetlen fekete alkotó által rendezett film került be, Djibril Diop Mambéty A hiéna útja című 1973-as filmje. Idén hat másik film sorakozott fel mellé: Daughters of the Dust (Julie Dash); Szemet szemért (Spike Lee); Killer of Sheep (Charles Burnett); Holdfény (Barry Jenkins); Tűnj el! (Jordan Peele); Black Girl (Ousmane Sembene).
A 2012-es kiadásba mindössze két, 21. században készült film került be: Wong Kar-Waitól a 2000-es Szerelemre hangolva, valamint David Lynch Mulholland Drive – A sötétség útja című 2001-es thrillere. Idén nemcsak hogy mindkettő bekerült a top 10-be, de egy rakás 2000 után készült film csatlakozott hozzájuk a legjobbak között: Kukázók (Agnés Varda); Holdfény (Barry Jenkins); Tűnj el! (Jordan Peele); Chihiro szellemországban (Hayao Miyazaki); Sud pralad (Apichatpong Weerasethakul); Portré a lángoló fiatal lányról (Céline Sciamma); Élősködők (Bong Dzsun Ho). Mindössze két animációs film került a listára: a Chihiro szellemországban és a Totoro – A varázserdő titka, mindkettő Miyazakitól.
Mivel ez az egyik legrégebb óta tartó, talán legnagyobb szabású ilyen ranglista, alkalmat nyújt arra is hogy megfigyeljük, miként változik a filmes kánon az évek folyamán. Amint az Indiewire is megjegyzi, a legfrissebb kiadásban szembetűnő a francia újhullám háttérbe szorulása: a mozgalom filmjei közül a Cléo 5-től 7-ig a legmagasabban rangsorolt a 14. helyen, míg a korában rendszeresen a top 10-ben szereplő Kifulladásig már csak a 38. Az idén elhunyt Godard-nak ezen kívül három másik műve került be (A megvetés 54., a Bolond Pierrot és a Histoire(s) du cinéma pedig a 84.), Francois Truffaut-tól viszont mindössze a Négyszáz csapás került be az 50. helyre, és kiesett a Jules és Jim. Nincs a legjobbak között Alain Resnais-, Claude Chabrol, Louis Malle-film, ahogy a francia újhullám elődjének tekintett Jean-Pierre Melville-nek sem került be egyetlen filmje sem. Jacques Rivette-től egy (Céline és Julie csónakázik), Chris Markertől kettő (A kilátóterasz; Nap nélkül) alkotás jutott be.
A filmművészet korai mestereinek korábban szintén bérelt helyük volt a top 10-ben, az idei rangsorban azonban a top 100-ba sem fértek be: nincs ott René Clair, D. W. Griffith, Robert Flaherty, Erich von Stroheim, Marcel Carné és David Lean sem. Luchino Visconti egy filmmel képviselteti magát (A párduc); Kenji Mizoguchi kettővel (Ugetsu története; Szansó tiszttartó), csakúgy mint Kurosawa (A vihar kapujában; Hét szamuráj) és Ozu (Tokiói történet, Késő tavasz).
Nincs a listán Pier Paolo Pasolini sem, és Federico Fellini két mesterművét soha nem rangsorolták ennyire alacsonyan: a 8 és ½ a 31., Az édes élet a 60. helyen szerepel. Michelangelo Antonioni A kalandja még ettől is hátrébb van, a 72. helyen.
Egyetlen indiai film került be: Satyajit Ray Az út éneke című 1955-ös klasszikusa, amely korábban a top 10-ben is megfordult, ezúttal a 35. helyre jutott. Hasonlóan visszaestek a hollywoodi klasszikusok is: Az üldözők John Fordtól kicsúszott a legjobb 10-ből, de nincs a listán Howard Hawks, és Orson Wellestől is egyedül az Aranypolgárt találhatjuk a rangsorban, pedig korábban Az Ambersonok tündöklése és bukása is top 10-es volt. Két-két filmmel jutott be Charlie Chaplin (Nagyvárosi fények; Modern idők) és Buster Keaton (Ifjabb Sherlock detektív; A generális) is. Hitchcock viszont örök: négy filmje is ott van (Szédülés; Észak-északnyugat; Hátsó ablak; Psycho). Michael Curtiz Casablancája viszont a 84. helyről a 63. pozícióba ugrott.
Az idei listán is egy magyar film található a top 100-ban: Tarr Béla Sátántangója a 78., holtversenyben az Alkony sugárúttal, a Szép nyári nappal, a Modern időkkel, az A Matter of Life and Death-szel és a Céline és Julie csónakázikkal. A 2012-es listán Tarr filmje még a 36. volt.
Így fest a kritikusok legjobb 10-es listája:
1. Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. (Chantal Akerman, 1975)
2. Szédülés (Alfred Hitchcock, 1958)
3. Aranypolgár (Orson Welles, 1941)
4. Tokiói történet (Ozu Yasujiro, 1953)
5. Szerelmre hangolva (Wong Kar-wai, 2001)
6. 2001: Ürodüsszeia (Stanley Kubrick, 1968)
7. Szép munka (Claire Denis, 1998)
8. Mulholland Drive – A sötétség útja (David Lynch, 2001)
9. Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov, 1929)
10. Ének az esőben (Stanley Donen, Gene Kelly, 1951)
A rendezői felmérésben idén 480 alkotó vett részt, köztük olyanok, mint Martin Scorsese, Barry Jenkins, Sofia Coppola, Bong Dzsun Ho, Lynne Ramsay vagy Mike Leigh. Az ő listájukon így néz ki az élboly:
1. 2001: Űrodüsszeia (Stanley Kubrick, 1968)
2. Aranypolgár (Orson Welles, 1941)
3. A keresztapa (Francis Ford Coppola, 1972)
4-5. Tokiói történet (Yasujiro Ozu, 1953) és Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. (Chantal Akerman, 1975)
6-7. Szédülés (Alfred Hitchcock, 1958) és 8 és ½ (Federico Fellini, 1963)
8. Tükör (Andrej Tarkovszkij, 1975)
9-11. Perszóna (Ingmar Bergman, 1966), Szerelemre hangolva (Wong Kar Wai, 2000) és Close-Up (Abbas Kiarostami, 1990)
Ezen a listán Tarr Sátántangója a 62., ami azért is nagy szó, mert a 2012-es változatban még nem fért be a top 100-ba.
A kritikusok top 100-a itt böngészhető, míg a rendezők kedvencei itt érhetőek el.
