Elhunyt Otar Joszeliani grúz-francia filmrendező

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. december 18.

Mikrofilm

Nyolcvankilenc éves volt.

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Otar Joszeliani grúz-francia filmrendező, a Lombhullás és a Pasztorál alkotója – közölte vasárnap a BBC News.

„Gyászolunk. Elhunyt Otar Joszeliani, a nagyszerű filmrendező, csodálatos ember, közeli barátom” – jelentette be a halálhírt Jurij Roszt fotóművész, újságíró a Telegram közösségi üzenetküldő szolgáltatáson. Irakli Garibasvili, Georgia miniszterelnöke mély szomorúságát fejezte ki a filmrendező halála miatt, és Joszelianit a „georgiai művészet megbecsült alakjaként” méltatta. 

Otar Joszeliani a grúz fővárosban, Tbilisziben született, 1966-ban rendezte Lombhullás című első nagyjátékfilmjét, amely két díjat is elnyert a cannes-i filmfesztiválon. A rendező 1982-ben, Pasztorál című filmjének berlini filmfesztiválon aratott sikere után költözött Franciaországba, mivel hazájában korlátozták filmje forgalmazását, és nem bízott benne, hogy otthon sikeres pályát futhat be. 

A Hold kegyeltjei című filmje 1984-ben elnyerte a zsűri különdíját a velencei filmfesztiválon, ahol később még több alkotását is bemutathatta. Hétfő reggel című filmjéért 2002-ben Ezüst Medve-díjat kapott rendezőként a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. 2011-ben a Müncheni Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjjal ismerte el munkásságát.

Az imdb.com filmes adatbázis szerint Joszeliani vasárnap halt meg Tbilisziben. 

(Címlapképünk forrása: Wikipedia)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.