Olaszországban kapott életműdíjat Tarr Béla

  • narancs.hu
  • 2023. december 18.

Mikrofilm

A Marco Melani-díjat „szigorú és radikális esztétikájáért” kapta, amellyel azt fejezi ki, milyen embernek lenni.

Tarr Béla december 16-án a Toszkánában található San Giovanni Valdarnóban vehette át életműdíját. A Marco Melani-díjat 2006 óta ítélik oda, az elismerés célja, hogy életben tartsák a településről származó filmes alkotó emlékét azzal, hogy egy olyan művészt díjaznak, aki innovatívan kísérletezik a filmnyelvvel. Az 1948­-1996 között élt Marco Melani olasz filmkritikus és forgatókönyvíró volt, elsősorban a tévének dolgozott, valamint rendszeresen szervezett kiállításokat és filmbemutatókat.

A 2023-as díj indoklásában azt írják: Tarr Béla szigorú és radikális esztétikával vitte vászonra az emberi állapotot. „Az elmúlt harminc év egyik legfontosabb filmrendezője, a csodálatos hosszú felvételek, gyönyörű képek és melankolikus filmek mestere” – fogalmaznak. A díjhoz kapcsolódóan programsorozatot is szerveztek, levetítették a Werckmeister harmóniákat és Tarr két kisfilmjét, valamint bemutatták Marco Grossoli olasz nyelvű Tarr-monográfiáját is.

Az elismerést tavaly Lars von Trier, két éve pedig az a Chantal Akerman kapta, akinek filmjét nemrég minden idők legjelentősebb mozijának választottak. Az előző években főleg olasz művészeket ismertek el a díjjal, 2015-ben például az Oscar-díjas Bernardo Bertoluccit.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.