Fóbiák a fagyos északon – repülésiszonyról szól a legújabb izlandi fekete komédia

Mikrofilm

Mi történik egy csapat repülésről rettegő emberrel, amikor félelmükön felülkerekedve mégis felszállnak egy járatra? Persze, hogy kényszerleszállást kell végrehajtaniuk.

A svéd Ruben Östlund tavalyi, Cannes-ban győztes és 3 Oscarra jelölt filmjében, A szomorúság háromszögében mocskosul gazdag és elkényeztetett karaktereit egy luxushajóra pakolta, majd egy elhagyatott szigetre száműzte. Az izlandi Repülés kezdőknek egészen hasonló eszközökkel él, hogy előcsalogassa a figurák valódi személyiségét: főhőseink betegesen félnek a repüléstől, ezért beiratkoznak egy ezt megoldani igyekvő kurzusra a Rettenthetetlen Repülők nevű céghez. A képzés utolsó lépéseként egy valódi repülőúton kell részt venniük – ami azonban balul sül el. Kénytelenek Izlandon leszállni, és a rossz időjárás – na meg a gép technikai problémái – miatt ott ragadnak a fagyos szigetországban. Kínjaikat az sem enyhíti, hogy egy helyi luxusszállodában szállásolják el őket – masszázs ide, pezsgőfürdő oda, elszabadulnak az indulatok.

Az izlandi rendező, Hafsteinn Gunnar Sigurðsson itthon sem számít ismeretlennek. Első játékfilmjéből, az útfestő munkásokról szóló Either Way-ből a mára napjaink egyik legkeresettebb horrorrendezőjévé avanzsáló David Gordon Green (Halloween; Az ördögűző: A hívő) készített hollywoodi remake-et Paul Rudd és Emile Hirsch főszereplésével; 2017-es A fa alatt című filmjét pedig a hazai mozik is bemutatták. A Repülés kezdőknek az utóbbi hangulatát viszi tovább: hétköznapi embereket sodor össze a sors hétköznapi helyzetekben – A fa alattban egy rossz helyen álló növény borít mindent, míg ezúttal egy rosszul sikerült repülőút kavarja fel a viszonyokat.

„Soha ne becsüld alá a szorongás erejét!” – nyilatkozta a rendező, a mondat pedig gyakorlatilag egész munkásságát jellemzi. Azt vizsgálja, mi az a pont, amikor hétköznapi hőseinél betelik a pohár, az addig csak a felszín alatt rotyogó feszültségek mikor érik el a forrpontot. Főhősei rendszerint csak ezután öltik fel valódi arcukat, amit addig a társadalmi elvárások miatt kénytelenek voltak eltakarni – a kitörés után, saját gátlásaikkal szembenézve pedig jobb, önazonosabb emberként folytathatják életüket.

Amint Sigurðsson elmondta, egy közeli ismerősétől hallott a repülésfóbiát gyógyító kurzusokról, amelyet remek metaforának tartott ahhoz, hogy egy egzisztenciálos komédia keretében olyan összetettebb témákról gondolkodjon, mint az élet és a halál.

„A film a félelemről szól, a repülésiszony csak ennek egy leképződése.

A sztori lényege, hogy megtanuljuk elengedni a dolgokat és elfogadni, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Stresszes időkben élünk, sok mindentől félhetünk és számtalan dolog okozhat szorongást. Amikor pedig ez megtörténik, meg kell próbálni benne maradni a pillanatban – minden mást pedig elengedni és élvezni az egészet” – fogalmazott.

Eredetileg Németországban rekedt izlandiakról írta a forgatókönyvet, hamar rájött azonban, hogy a nemzetközi koprodukció jobban illik az ötletéhez – izlandi filmként ugyanis csak szoros költségvetéssel dolgozhatott volna. A mozinak pedig épp a szereplőgárdája vált a legnagyobb erősségévé: a legismertebb név egyértelműen az 5 BAFTÁ-ra jelölt Timothy Spall (Titkok és hazugságok; Harry Potter-filmek; Mr. Turner), aki egy veterán katonából lett írót alakít; Lydia Leonard (Múlt karácsony; A korona) figurája az újdonsült barátjának és az ő lányának kénytelen hazudni életéről, amiért nem mer repülőgépre szállni; de akad egy influenszer (Ella Rumpf) és gátlásos barátja (Sverrir Gudnason), valamint a csoportot elvileg vezető, de valójában bármiféle vezetésre alkalmatlan szupervízor (Simon Manyonda).

A poénok nagy része nem annyira a repülésfóbiáról, mint inkább arról szól, hogyan küzdenek meg a karakterek saját démonaikkal – miközben Spall veteránjából előbújnak a harctéri emlékek; Gudnasson (akit eddig épp tökös, erős férfiként ismerhettünk meg a Borg/McEnroe-ban, vagy az Ami nem öl megben) pedig rájön, hogy elege van abból, hogy kedvese fenekét kell fényképeznie az Instagramra. A humor a fent már emlegetett Östlundot idézi, ám a görbe tükröt tartó Sigurðsson a svéd rendezővel ellentétben hibáival együtt is szimpatizál karaktereivel: miután végigrángatta őket egy turbulenciával fokozott repülőúton és a fagyos Izlandon, megadja számukra a feloldozást is.

A Repülés kezőknek október 26-án debütált a magyar mozikban. Forgalmazza a Cirko Film.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.