Fóbiák a fagyos északon – repülésiszonyról szól a legújabb izlandi fekete komédia

Mikrofilm

Mi történik egy csapat repülésről rettegő emberrel, amikor félelmükön felülkerekedve mégis felszállnak egy járatra? Persze, hogy kényszerleszállást kell végrehajtaniuk.

A svéd Ruben Östlund tavalyi, Cannes-ban győztes és 3 Oscarra jelölt filmjében, A szomorúság háromszögében mocskosul gazdag és elkényeztetett karaktereit egy luxushajóra pakolta, majd egy elhagyatott szigetre száműzte. Az izlandi Repülés kezdőknek egészen hasonló eszközökkel él, hogy előcsalogassa a figurák valódi személyiségét: főhőseink betegesen félnek a repüléstől, ezért beiratkoznak egy ezt megoldani igyekvő kurzusra a Rettenthetetlen Repülők nevű céghez. A képzés utolsó lépéseként egy valódi repülőúton kell részt venniük – ami azonban balul sül el. Kénytelenek Izlandon leszállni, és a rossz időjárás – na meg a gép technikai problémái – miatt ott ragadnak a fagyos szigetországban. Kínjaikat az sem enyhíti, hogy egy helyi luxusszállodában szállásolják el őket – masszázs ide, pezsgőfürdő oda, elszabadulnak az indulatok.

Az izlandi rendező, Hafsteinn Gunnar Sigurðsson itthon sem számít ismeretlennek. Első játékfilmjéből, az útfestő munkásokról szóló Either Way-ből a mára napjaink egyik legkeresettebb horrorrendezőjévé avanzsáló David Gordon Green (Halloween; Az ördögűző: A hívő) készített hollywoodi remake-et Paul Rudd és Emile Hirsch főszereplésével; 2017-es A fa alatt című filmjét pedig a hazai mozik is bemutatták. A Repülés kezdőknek az utóbbi hangulatát viszi tovább: hétköznapi embereket sodor össze a sors hétköznapi helyzetekben – A fa alattban egy rossz helyen álló növény borít mindent, míg ezúttal egy rosszul sikerült repülőút kavarja fel a viszonyokat.

„Soha ne becsüld alá a szorongás erejét!” – nyilatkozta a rendező, a mondat pedig gyakorlatilag egész munkásságát jellemzi. Azt vizsgálja, mi az a pont, amikor hétköznapi hőseinél betelik a pohár, az addig csak a felszín alatt rotyogó feszültségek mikor érik el a forrpontot. Főhősei rendszerint csak ezután öltik fel valódi arcukat, amit addig a társadalmi elvárások miatt kénytelenek voltak eltakarni – a kitörés után, saját gátlásaikkal szembenézve pedig jobb, önazonosabb emberként folytathatják életüket.

Amint Sigurðsson elmondta, egy közeli ismerősétől hallott a repülésfóbiát gyógyító kurzusokról, amelyet remek metaforának tartott ahhoz, hogy egy egzisztenciálos komédia keretében olyan összetettebb témákról gondolkodjon, mint az élet és a halál.

„A film a félelemről szól, a repülésiszony csak ennek egy leképződése.

A sztori lényege, hogy megtanuljuk elengedni a dolgokat és elfogadni, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Stresszes időkben élünk, sok mindentől félhetünk és számtalan dolog okozhat szorongást. Amikor pedig ez megtörténik, meg kell próbálni benne maradni a pillanatban – minden mást pedig elengedni és élvezni az egészet” – fogalmazott.

Eredetileg Németországban rekedt izlandiakról írta a forgatókönyvet, hamar rájött azonban, hogy a nemzetközi koprodukció jobban illik az ötletéhez – izlandi filmként ugyanis csak szoros költségvetéssel dolgozhatott volna. A mozinak pedig épp a szereplőgárdája vált a legnagyobb erősségévé: a legismertebb név egyértelműen az 5 BAFTÁ-ra jelölt Timothy Spall (Titkok és hazugságok; Harry Potter-filmek; Mr. Turner), aki egy veterán katonából lett írót alakít; Lydia Leonard (Múlt karácsony; A korona) figurája az újdonsült barátjának és az ő lányának kénytelen hazudni életéről, amiért nem mer repülőgépre szállni; de akad egy influenszer (Ella Rumpf) és gátlásos barátja (Sverrir Gudnason), valamint a csoportot elvileg vezető, de valójában bármiféle vezetésre alkalmatlan szupervízor (Simon Manyonda).

A poénok nagy része nem annyira a repülésfóbiáról, mint inkább arról szól, hogyan küzdenek meg a karakterek saját démonaikkal – miközben Spall veteránjából előbújnak a harctéri emlékek; Gudnasson (akit eddig épp tökös, erős férfiként ismerhettünk meg a Borg/McEnroe-ban, vagy az Ami nem öl megben) pedig rájön, hogy elege van abból, hogy kedvese fenekét kell fényképeznie az Instagramra. A humor a fent már emlegetett Östlundot idézi, ám a görbe tükröt tartó Sigurðsson a svéd rendezővel ellentétben hibáival együtt is szimpatizál karaktereivel: miután végigrángatta őket egy turbulenciával fokozott repülőúton és a fagyos Izlandon, megadja számukra a feloldozást is.

A Repülés kezőknek október 26-án debütált a magyar mozikban. Forgalmazza a Cirko Film.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Fideszes nagymenőknek is feladhatja a leckét a választókerületek átvariálása

Egy miniszter, egy miniszterhelyettes, valamint a kormányszóvivő számára is új feladat lesz megnyernie a körzetét Pest megyében, amennyiben jelöltek lesznek 2026-ban is. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzéket akkora csapás érheti, mint elsőre látszik. Megvizsgáltuk a fővárostól északra eső, a Fidesz által átrajzolni tervezett választókerületek helyzetét.