Hát, igen, így festett Amerika nem sokkal a polgárháború után – természetesen az 1800-as évek eseményeire gondolunk, de a filmesek figyelmét sem kerülték el bizonyos friss párhuzamok. Szerencsére senki sem ezekről akart filmet készíteni, hülyén is mutatna, ha egy történelmi párhuzam rúgná be a saloon ajtaját. Paul Greengrassnál, a nyugati világ jelentős akcióspecialistájánál az út pora sem metaforikus, csupán fullasztó, ebben poroszkál Hanks hamisítatlan westernhősi minőségben.
Minden úgy áll rajta, ahogy a vadnyugati kisokosban meg van írva: múltja és felöltője megtépázott, de mindkettőt tartással viseli, hosszabb mondatok csak a legvégső esetben hagyják el a száját, például, amikor dolgozik: újsághírek felolvasásából keresi kenyerét, mint egy lóháton közlekedő korabeli applikáció járja a vidéket felolvasásról felolvasásra. A nagy noir- és westernszínész, Robert Mitchum mondta: „Két színészi stílusom van: a lovas és a ló nélküli.” Hanks mindkét stílben nagyszerű, egyedül gonoszságban nem ér Mitchum nyomába, de ezúttal is azt adja, amiben a legjobb: egy velejéig jó embert. Már a puszta jelenléte is felér egy antidepresszánssal.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
