Film

Hanks a lelke mindennek

Paul Greengrass: A kapitány küldetése

  • - köves -
  • 2021. január 27.

Mikrofilm

Képzeljük el Amerikát, egy kibékíthetetlenül megosztott országot, ahol az állampolgári sebek olyan frissek, hogy az alapvető emberi tisztesség szobra, Tom Hanks is bizalmatlanul méregeti honfitársait, főleg persze sötétedés után a poros föld­utakon.

Hát, igen, így festett Amerika nem sokkal a polgárháború után – természetesen az 1800-as évek eseményeire gondolunk, de a filmesek figyelmét sem kerülték el bizonyos friss párhuzamok. Szerencsére senki sem ezekről akart filmet készíteni, hülyén is mutatna, ha egy történelmi párhuzam rúgná be a saloon ajtaját. Paul Greengrassnál, a nyugati világ jelentős akcióspecialistájánál az út pora sem metaforikus, csupán fullasztó, ebben poroszkál Hanks hamisítatlan westernhősi minőségben.

Minden úgy áll rajta, ahogy a vadnyugati kisokosban meg van írva: múltja és felöltője megtépázott, de mindkettőt tartással viseli, hosszabb mondatok csak a legvégső esetben hagyják el a száját, például, amikor dolgozik: újsághírek felolvasásából keresi kenyerét, mint egy lóháton közlekedő korabeli applikáció járja a vidéket felolvasásról felolvasásra. A nagy noir- és westernszínész, Robert Mitchum mondta: „Két színészi stílusom van: a lovas és a ló nélküli.” Hanks mindkét stílben nagyszerű, egyedül gonoszságban nem ér Mitchum nyomába, de ezúttal is azt adja, amiben a legjobb: egy velejéig jó embert. Már a puszta jelenléte is felér egy antidepresszánssal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.