Film

Szerencse dolga

Cooper Karl: Világtalan

Mikrofilm

Úgy tűnhet, hogy a Világtalan egy kicsit rossz időben érkezett – pedig épp jókor. A hasonszőrű, olcsó B thrillerek a videókazetták korszakában élték aranykorukat, tucatjával készültek ilyesmik egyenesen a tékák polcaira.

Abban a másképp rétegzett mozgóképes táplálékláncban megvolt a helyük, éppen a mozis blockbusterek és a tévéfilmek/sorozatok között. Egy ideig úgy tűnhetett, az ilyen egyszer használatos, sorozatszínészecskékkel forgatott thrillerecskék (krimicskék, horrorocskák) csillaga leáldozott, elpárolgott mögülük a videós és DVD-s hátország, de a Netflix (és a streaming általában) itt is átrendezte a viszonyokat. A főképp lázas tartalomgyártóként működő platform ugyanis újra teret adott a moziból jóformán kikopott midcultnak, az épeszű producerek visszadobta niche-vízióknak, és bizony az egyszeri fogyasztásra szánt B liga képviselőinek is. Ettől egészséges egy filmes ökoszisztéma, ha a mozikat eluralják a különböző nagy költségvetésű filmes univerzumok és végtelen filmfolyamok, akkor az alternatív megoldások más platformokon fognak utat találni maguknak.

Cooper Karl saját rövidfilmje alapján írta és rendezte első egész estés játékfilmjét. Az alap­ötlet iránti lelkesedése érződik is a filmen, habár az semmivel sem tartogat többet, mint egy átlag pszichológiai thriller. Ellen Ashlandet (Madelaine Petsch), a valaha ünnepelt hegedűművészt egy maszkos idegen maró folyadékkal megvakítja. Bátyja egy lakást bérel neki Seattle-ben, távol a kíváncsi szemektől, ahol lábadozhat és megtanulhat élni újfajta érzékelésével. Egyetlen társa a jóvágású, szinte már irreálisan empatikus ápoló Clayton (Alexander Koch), aki türelemmel tanítgatja és gondoskodik róla. Ám Ellen hamarosan gyanakodni kezd környezetére, a szomszédban lakó furcsa házaspárra és Claytonra is, miközben a támadója utáni nyomozás sem hoz eredményt. Egyre növekvő paranoiáját mindenki a friss vakságának tudja be, lassan maga is elhiszi, hogy megzavart érzékei csalják meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.