Hollywoodban is véget ért a Covid, de elég nagy ára volt

Mikrofilm

A járványprotokoll többszáz millió dollárral drágította a produkciókat.

Bő három év után a WHO május elején megszüntette a Covid-19 miatti globális egészségügyi veszélyhelyzetet, azaz hivatalosan is véget ért a pandémia. Alig pár nappal később, május 11-én Hollywoodban is megszűntek a járvány miatti biztonsági intézkedések: nem kötelező immár a stábtagoknak maszkot hordaniuk vagy épp távolságot tartaniuk egymástól.

Hogy pontosan mennyibe fájt a filmiparnak az állandó tesztelés és a Covid-protokoll többi része, az talán soha nem derül ki, a becslések szerint azonban rengeteg pénzről van szó. Csak Kaliforniában, ahol az elmúlt két évben 92 film vagy sorozat kapott valamiféle adókedvezményt, a Coviddal kapcsolatos költségek 223,5 millió dollárra (több mint 76 milliárd forint) rúgtak – még szerencse, hogy mindezt az állam adójóváírási programjából fedezték. Az itt forgó produkciók többsége azonban nem részesül hasonló kedvezményben, viszont a kötelező szabályokat nekik is be kellett tartaniuk – csak épp ezek árát saját zsebből kellett kigazdálkodniuk.

A protokoll 2020 szeptemberében lépett életbe a hollywoodi szakszervezetek és az AMPTP (Mozis és Televíziós Producerek Szövetsége) között három hónappal azután hogy a járvány kitörése miatt mindenhol abbamaradtak a forgatások. A szabályok lehetőséget nyújtottak a stáboknak, hogy újra munkába állhassanak, miközben biztosítaniuk kellett a filmiparban dolgozó több ezer munkavállaló egészségét és biztonságát.

 
Forrás. Click Orlando
 

A Kaliforniai Filmbizottság becslése szerint 2021-ben azok a 20 millió dolláros büdzsét meghaladó produkciók, amelyek adókedvezményt kaptak az államtól, költségvetésük 5-6,5 százalékát költötték a Coviddal kapcsolatos biztonsági intézkedésekre. Tévésorozatoknál és alacsonyköltségvetésű filmeknél ugyanez az arány 4,25 százalék volt. 2022-ben előbbieknél már 5,6 százalékát tettek ki a Covid-költségek, utóbbiaknál viszont 3,8-re csökkentek. Egy 60 millió dollárnál többe kerülő film átlagosan 5,6 milliót, egy 15-60 milliós film pedig 1,5 milliót áldozott a biztonsági intézkedésekre; míg a kisebb, független filmek körülbelül 220 ezer dollárt. Előfordulhatott azonban, hogy a protokoll biztosítása a költségvetés 20-30 százalékát is felemésztette, főleg ha sokat kellett utazni, vagy a stábtagok munka előtt kénytelenek voltak karanténba vonulni.

A Covid-költségek kb. 40 százalékát tették ki a munkadíjak, azaz azoknak az embereknek a fizetése, akik biztosították a protokollok betartását. A Covid-személyzet kisebb költségvetésű produkcióknál két-három, míg nagyköltségvetésű filmeknél akár 15 emberből is állhatott: közéjük tartozott a Covid supervisor, a Covid koordinátor, a Covid megfelelőséget biztosító menedzserek, a higiéniáért felelős produkciós asszisztensek, a Covid-teszterek, a Coviddal kapcsolatos orvosi személyzet, valamint a plusz sofőrök és helyszíni asszisztensek, akikre azért volt szükség, hogy a távolságtartás biztosított legyen. A Covid-költségek maradék 60 százalékát tették ki az anyagi költségek: tesztek, fertőtlenítő állomások, arcmaszkok és -pajzsok, plusz járművek vagy épp a karanténért és távoli munkavégzésért járó illetmények.

A legellentmondásosabb szabály az oltásokkal kapcsolatos előírás volt, ami 2021 júliusában lépett életbe. Eszerint a producerek kötelező oltást rendelhettek el azoknak, akik a produkció ’A zónájában’ dolgoztak, azaz közvetlenül a "tűz közelében", a maszktalan színészek közelében. Az előírás ellen több színész és a Színészek Céhének elnöke is tiltakozott, mivel diszkriminálja az oltatlanokat. A szabályok miatt Ice Cube 9 millió dolláros gázsit veszített, de Emilio Esteveznek és a Whiplash sztárjának, Miles Tellernek, valamint a Fekete Párduc egyik főszereplőjének, Letitia Wrightnak is meggyűlt a baja az előírással – mindezeket a balhékat ebben a cikkünkben gyűjtöttük össze.

A Covid-előírásoknak ugyan most hivatalosan is vége, vannak azonban olyan produkciók, amelyek továbbra is előírhatják, hogy csak a beoltott stábtagok dolgozhatnak a színészek közelében. Azok a színészek pedig, akik közeli, intim jelenetben szerepelnek, július 31-ig kérhetnek antigén tesztet maguknak és azoknak, akikkel együtt játszanak. Hasonló a helyzet a Covid-tesztekkel: már nem kötelezőek, de július 31-ig még kérvényezhetőek. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.