Hova lesz a világ: már Lady Gaga is beleszólhat abba, hogy ki kapjon Oscar-díjat

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 6.

Mikrofilm

Már több mint 9 ezren vannak!

Tovább duzzasztotta tagságát az Oscar-díjat odaítélő Akadémia : 842 új tagot hívtak meg soraikba, ezzel is javítva a különböző etnikumok és kisebbségek képviseletén a szervezeten belül: előbbiek aránya az elmúlt négy évben 8-ról 16 százalékra nőtt, utóbbiaké pedig 25-ről 32-re.

 

Sok újonc az idei díjátadón hívta fel magára a figyelmet:

 

köztük van a Free Solo – Mászókötél nélkül című dokumentumfilmjéért a szobrot elnyerő Jimmy Chin (felesége, a film társrendezője, a magyar származású Elizabeth Chai Vasarhelyi azonban kimaradt a szórásból); a Pókember – Irány a Pókverzum! rendezői, Phil Lord és Chris Miller; a legjobb betétdallal győztes, a színésznők között viszont csak jelölést kapó Lady Gaga vagy épp Marina de Tavira, akit a Romáért nomináltak.

A tévés szerepeik elismeréseként szavazhatnak ezután a filmes fődíjra olyanok, mint Alexander Skarsgard (Hatalmas kis hazugságok); Elizabeth Moss (A szolgálólány meséje), vagy épp Sterlig K. Brown (Rólunk szól).

 

Ha mindenki elfogadja a meghívást,

 

az Akadémiai tagok száma 8200-ról 9042-re nő – ők mind ún. preferenciális szavazással döntik el a Legjobb film díjának sorsát (ennek lényegét ebben a cikkben foglaltuk össze), míg a szobrok többségéről a kategóriáért felelős bizottságok tagjai döntenek.

Az akadémiát évek óta éri az a vád, hogy túlságosan konzervatív, a díjak többségéről pedig még mindig középkorú, fehér amerikai férfiak döntenek. A MeeToo és az OscarSoWhite nevű mozgalmak után a szervezet alapos vérfrissítésbe kezdett, és egyre több fiatal, feltörekvő, Amerikán kívüli filmest, nőket és különböző etnikumhoz tartozókat vettek fel tagjaik közé. A változtatás egyik leglátványosabb eredménye a Holdfény 2017-es győzelme volt, de ide sorolhatjuk a Tűnj el! díjazását vagy a Fekete párduc jelölését is – a hurrá-hangulat azonban idén ismét tiltakozásba csapott át, amikor a Zöld könyv elnyerte a legjobb film díját.

A Zöld könyv és a Bohém rapszódia az idei Oscar rosszfiúi

Közepes filmek díjazása miatti felháborodás, vagy jól megtervezett lejárató kampány - mi történhet még az Oscarig? A díjszezon minden évben hasonló forgatókönyv szerint zajlik: egy-egy film kampánya nem közvetlenül a jelölés előtt, hanem akár fél-egy évvel hamarabb elkezdődik, jellemzően egy A-kategóriás filmfesztivállal.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.