A középszerűség diadala, vagy a mozi győzelme volt az idei Oscar?

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 27.

Mikrofilm

Dávid és Góliát harca: de melyik volt a Roma, és melyik a Zöld könyv?

Napokkal az Oscar díjátadó után a filmvilág egy része még mindig dühöng, míg az elemzők továbbra is azt találgatják, hogyan nyerhette meg a Zöld könyv a Legjobb film díját; na és hogy mit jelent győzelme az Akadémia, Hollywood, és egyáltalán a filmvilág jövőjére nézve.

Az idei díjszezon minden idők egyik leghektikusabb versenye volt, amikor az Oscar legnagyobb előrejelzői ritka nagy szórást mutattak. A színészek céhe a Fekete párducot, a rendezőké a Romát, a forgatókönyvíróké az Eight grade-et és a Megbocsátasz valahá?-t, a producereké a Zöld könyvet díjazta; a BAFTA pedig szintén a Romához vándorolt. Ilyen nyílt versenyt rég nem láthattunk, az Oscarra fordulva mindössze annyi tűnt biztosnak, hogy a fődíjat a Zöld könyv vagy a Roma viszi majd el; a titkos esélyesként a Fekete párductól a Bohém rapszódiáig majdnem mindegyik jelölt felbukkant az előrejelzésekben.

A legjobb film végül a Zöld könyv lett, mellé bezsákolta még az eredeti forgatókönyvért és férfi mellékszereplőért járó szobrot; a Roma rendezői, operatőri és idegen nyelvű díjjal vigasztalódhatott; a Fekete párduc pedig szintén háromszor örülhetett. Az este legnagyobb nyertese a Bohém rapszódia volt a maga 4 díjával. De hogyan tudott az idei Oscar egyik rosszfiúja, a botrányt botrányra halmozó Zöld könyv győzni?

A Zöld könyv és a Bohém rapszódia az idei Oscar rosszfiúi

Közepes filmek díjazása miatti felháborodás, vagy jól megtervezett lejárató kampány - mi történhet még az Oscarig? A díjszezon minden évben hasonló forgatókönyv szerint zajlik: egy-egy film kampánya nem közvetlenül a jelölés előtt, hanem akár fél-egy évvel hamarabb elkezdődik, jellemzően egy A-kategóriás filmfesztivállal.

Abban viszonylag nagy az egyetértés

filmes berkekben, hogy a Zöld könyv profitálhatott leginkább a legjobb film odaítélésének toldozott-foldozott metódusából.

Ennek kialakulásához egészen a nevezetes 2009-es Oscarig kell visszamennünk, amikor Christopher Nolan A sötét lovag c. filmje a hatalmas kritikai-pénzügyi siker ellenére nem szerzett jelölést a legjobb film kategóriájában – a pletykák szerint A felolvasó előzhette be. A botrány hatására az Akadémia változtatott szabályzatán és a főkategória jelöltjeinek számát ötről tízre emelte, annak reményében, hogy több közönségkedvenc film szerezhet nominációt. Nemsokára ismét variáltak, és a frissen kőbe vésett 10 jelöltet a szavazatok függvényében 5 és 10 közöttire változtatták. 2009-ben azonban a jelöltek számával együtt a szavazást is módosították: ekkor vezették be az ún. preferenciális szavazást. A cél az volt, hogy megosztó alkotások helyett a legszélesebb körben kedvelt filmek diadalmaskodjanak.

Zöld könyv - Útmutató az élethez (Green Book) - Szinkronizált előzetes (12)

null

A metódus a következőképpen működik:

ahelyett, hogy a szavazók egyszerűen kiválasztanák a nyertest, ahogy a többi kategóriában teszik, rangsorolniuk kell a Legjobb film jelöltjeit. A beérkezett voksokat a szavazatszámlálók az első helyre rangsorolt filmek szerint halmokba rendezik: idén például az egyik ilyen halomba kerültek azok a szavazatok, amelyek a Zöld könyvet tették első helyre, egy másikba azok, amelyek a Romát és így tovább. Ha van olyan film, amelyet a szavazók több mint 50 százaléka rakott az első helyre, máris megvan a győztes – erre viszont ilyen nagyszámú jelölt esetében kevés az esély. Épp ezért megnézik, melyik filmet rangsorolták legkevesebben az első helyre – ez kiesik a versenyből. Hogy ennek a filmnek a szavazatai se vesszenek el, újrarangsorolják azokat annak megfelelően, mi áll a szavazatok második helyén. Így például ha Az alelnök kapta a legkevesebb első helyet, az kiesik, viszont ha egy voksának második helyén a Csillag születik áll, akkor azt automatikusan besorolják Lady Gaga filmjének halmába. Ezután ismét megnézik, van-e film, amely elérte a több mint 50 százalékot – ha pedig nem, a legkevesebb első helyezést elért film ismét kiesik, a szavazatokat pedig megint újrarendezik. Így meg ez egészen addig, míg egy film el nem éri a több mint 50 százalékot.

Bonyolultnak hangzik? Az is,

nem véletlen, hogy még az Oscar-szavazók többsége sem érti teljesen a rendszert.

Azt persze soha nem tudjuk meg, hogy a Zöld könyv a korábbi, egyszerű szavazás esetében is megnyerte volna a díjat. Az viszont beszédes, hogy az elmúlt hat évben négyszer is különböző film nyerte a Legjobb filmet és a Legjobb rendezést. Márpedig ebben a két kategóriában hagyományosan ugyanarra szavaznak az emberek – csakhogy a rendezői kategória a többihez hasonlóan normál voksolással működik. Sokak szerint bármennyire is körülrajongott film volt a Roma, egyszerűen túl megosztónak számított: két és fél órás, fekete-fehér, idegen nyelvű, lassú mozi ismert színészek nélkül. Épp ezért kevesebb első-második-harmadik helyet szerzett, mint a Zöld könyv, amiért lehet, hogy nem lelkesedtek annyira, de nem is idegenített el annyi szavazót, mint Cuarón filmje.

 

Az egyik legelterjedtebb nézet szerint

valahogy így alakult az idei Oscar: a szerzői kisfilm a sablonos, ezerszer látott közhelygyűjtemény ellen. Cuarón önéletrajzi ihletésű artmozija a tipikusan Oscarra hajtó tanmese ellen. Dávid Góliát ellen. Alig volt hét, amikor ne robbant volna ki valamilyen botrány a Zöld könyv körül: támadták azért, hogy Coelho-bölcsességekre redukálja a rasszizmust; azért, mert az igaz történeten alapuló sztorijának csak egyik, éppenséggel fehér nézőpontját örökíti meg; azért, mert forgatókönyvírója rasszista; azért, mert rendezője korábban előszeretettel mutogatta farkát a forgatásokon; vagy épp azért, mert fehér főszereplője véletlen kimondta az N-betűs szót a film egyik sajtóeseményén. Mindez túlzásnak tűnik? Más is így vélte. Sokan egyszerűen megcsömörlöttek a Zöld könyv lejárató kampányától, és vagy figyelmen kívül hagyták, vagy dafke rá szavaztak. Sőt, ekkora ellenszélben kifejezetten forradalmi tettnek számított voksolni rá – a kispályásra, az elnyomott jelöltre.

Nézzünk csak rá még egyszer erre a Dávid és Góliát-hasonlatra! Persze, a Roma győzelmével először nyert volna idegen nyelvű film, és talán ez lett volna a legszemélyesebb hangvételű Legjobb film-győztes az Oscarok történetében. Egy aprócska, ámde ambiciózus mestermű, a tavalyi év legjobb kritikákat kapott filmje. De ki is az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a szavazók fejébe verje ezt a képet? Hát a Netflix, korunk leghatalmasabb, legértékesebb, legnagyobb hatású szórakoztatóipari óriása. A streamszolgáltató minden idők egyik legdrágább Oscar-kampányát szervezte a Roma köré, a film költségvetésének többszörösét elverve hirdetésekre, exkluzív vetítésekre és egyéb agitációra. Az sem kizárt, hogy egyenesen ők állnak a Zöld könyv lejáratása mögött – akárhogy is történt, az agresszív marketingkampány ugyanúgy visszaüthetett, mint az ellenfél virtuális köpködése.

Fény derült a szórakoztatást fenekestül felforgató Netflix nagy titkára

A szórakoztatóipar kis gömböce. A Netflix néhány év alatt vált Hollywood legnagyobb játékosává, de hogy mi zajlik a cég színfalai mögött, az máig rejtély. Mára már közhely, hogy a streaming szolgáltatások átalakítják a szórakoztatóipart. A sorozat-trendeket évek óta a Netflix diktálja, idén pedig a filmipar csúcsára is felülhet a cég, ugyanis a náluk készült Roma az idei Oscar legnagyobb esélyese.

Ráadásul hiába frissítették az elmúlt években az Akadémia szavazóbázisát fiatal, diverz filmesekkel, azért még mindig többségben vannak a középkorú, fehér férfiak – ők pedig tökéletesen megelégedtek a Farrelly mozijával, csak úgy, mint annak idején a Miss Daisy sofőrjével. Ráadásul a Netflix és az, ahogy a cég felforgatta Hollywoodot, nem csak az ő szemüket szúrja – egyre erősebb az a narratíva, amely szerint sokan nem is a minősége, vagy a mondandója miatt szavaztak a Zöld könyvre: egyszerűen csak így tették le voksukat a mozira. A road movie ugyanis egy régi stúdió (Universal) berkeiben készült, és hagyományos terjesztést kapott – míg a Romát a Netflix csak azért vetítette pár helyen, mert ez az Oscar előírása. Ráadásul a Roma, ahogy azt a díjazott operatőri munka is mutatja, sokkal jobban mutat a filmvásznon, mint a számítógép vagy mobiltelefon képernyőjén, ahogy a legtöbben netflixeznek.

A történet valódi Dávidja tehát a Zöld könyv, míg a Góliát éppen a Roma. Lehet, hogy előbbi nem előremutató film; feldühítette Spike Lee-t és a fekete filmeseket; semmivel nem járul hozzá a filmművészethez, és a legutáltabb győztes az Ütközések óta. Viszont ez a film képviseli a hagyományos mozit  – azt, amihez Hollywood még mindig foggal-körömmel ragaszkodik. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Netflix nem elégszik meg a Roma három Oscarjával, és már jövőre visszatér a Legjobb film díjáért – akár a Martin Scorsese The Irishmanjével.  Azzal a filmmel, amit egyetlen hagyományos stúdió sem volt hajlandó finanszírozni – ezért köthetett ki a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.