Film

Godzilla II – A szörnyek királya

  • - kg -
  • 2019. július 6.

Mikrofilm

Az ősi bölcsesség szerint gyerekkel, kutyával és Godzillával minden eladható, és valóban: minden jelenet, amelyben a japán származású radioaktív óriásszörny korlátozott mimikájával jelen van, osztályon felüli élvezet, vizuális örömforrás, piros betűs szörnyfilmtörténeti ünnep. És minden olyan jelenet, amelyben nincs jelen, ellenben jobb sorsra érdemes amerikai, angol, japán és kínai színészek néznek riadtan a színesen villódzó műszerfalakra, illetve az orruk előtt rutinosan lejátszódó világvégére, megmosolyogtatóan semmilyen. Mint azt nemrég a Kong: Koponya-sziget is bizonyította, lehet úgy is óriásszörnyes mozit csinálni, hogy a színészek ábrázatán ne csak a gyors pénzkereset vágya tükröződjék, de persze azzal sincs baj, ahogy Kyle Chandler Kyle Chandler-esen összehúzza a szemöldökét, Ken Watanabe örökös japán szamurájként kémleli a horizontot, Sally Hawkins pedig a következő Mike Leigh-film felé vezető kijáratot keresi kétségbeesetten a világégés romjai közt. A lényeg, hogy a hervasztóan hosszúra nyújtott bő két óra alatt Godzilla (hiszen király voltához nem férhet kétség) egy háromfejű sárkány fejeiből lakmározik, s teszi mindezt az emberiség oldalán. Ebben egy óriás molylepke is a segítségére van – ha csak egy óriás molylepkés film fér a hétbe, ez legyen az! Godzilla olyan fotogén jelenség, hogy más műfajokra is megtermékenyítőleg hathat, a magunk részéről alig várjuk a Büszkeség és balítélet és Godzilla című brit kosztümös filmet, illetve A Keresztapa 4 – Don Godzilla című, operai ihletettségű Coppola-produkciót.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.