MN: Nehéz volt visszarázódni Al szerepébe?
IMS: Nem, egyáltalán nem. A kosztümnek sokat köszönhetek. Ahogy felöltöttem magamra újra azt a büdös kabátot, amit 13 éve nem mostak ki, már benne is voltam a figurában.
MN: Egyszer azt nyilatkozta, hogy „minden jó film képes visszavinni minket az időben”. Eszerint jó film a Deadwood?
IMS: Igen, éppen az ilyesmikre gondoltam. A Deadwood – A film képes visszavinni az 1870-es évekbe. A sorozat is képes volt rá. Deadwoodban egy társadalom próbálta magát felépíteni, és pontosan ezt próbálta annak idején a sorozat is – ezért változott annyit az évek során, és ezért tartom jelentősnek a Deadwoodot a sorozatok között. És ez a jó a filmben is, hogy sikerült változnia a miliőjének a történet szerint is eltelt bő egy évtizedben. Tizenhárom évig, amíg „nem jártunk” Deadwoodban, fejlődött a város, néhány egykori, faépület helyén már téglaházak állnak, a hotelt kibővítették. (...)
MN: Azonnal igent mondott a visszatérésre?
IMS: Már jó ideje beszélgettünk a folytatás lehetőségéről. Szó szerint ugyanabban a cipőben jártunk Timmel (Timothy Olyphant), hogy egyszerűen nem tudtuk egyeztetni a forgatás időpontját. Mire meglett a forgatókönyv, mire mindenkit össze tudtak volna rántani, addigra mi már máshol leszerződtünk. Meg kellett fordítani a dolgot: Timmel és velem kellett elsőként egyeztetni, amikor az megvolt, akkor lehetett mindenki mást hívni. Voltak kisebb-nagyobb csúszások, mert sokan szintén dolgoztak, de mindenki visszajött, aki még élt. Mindenkinek fontos volt Deadwood, őszintén lenyűgözött, hogy mindenki vissza akart térni.
A teljes interjút az angol színésszel a friss Magyar Narancsban találja. Keresse a lapot az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt:
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
