Mélységes mély a múltnak kútja és az MGM stúdió archívuma is. Néha leküldenek valakit a pókhálós raktárba, abba a szárnyba, ahol a ’80-as évekbeli dolgokat őrzik, és az innen felhozott leletekből lesznek az olyan remek remake-ek, mint például a Robotzsaru feltámasztása. Nemrég A Riviéra vadorzóit hozatták fel a mélyből, amit Michael Caine és Steve Martin ihletett ökörködése emelt anno a „szélhámos szélhámos ellen” vígjátékok átlaga fölé. A két gazembert ezúttal két rátermett komika adja; Anne Hathaway-nek ez zsinórban a második nőiesített remake-je – az első a vérszegény Ocean’s 8 volt. Hathaway Caine szerepét kapta, ő a kifinomult átverőművész, míg Rebel Wilson a Steve Martin-i kisstílű vonalat viszi tovább. Mindkét színésznő az alkatához illő szerepben bolondozhat, és sokkal több nem is kell egy működőképes vígjátékhoz: Wilson (mint az el is hangzik) a közmondásos elefánt a porcelánboltban, míg Hathaway a porcelán az elefántboltban. A szerepek ily szerencsés kiosztása után már csak nyomatékosítani kell a műfajt az írókban: az efféle filmeket a szakzsargon vígjátéknak hívja, ami arról ismerszik meg, hogy a nézőt a derültség bizonyos fokaira juttatja el. Ehhez nagy újításokat nem is nagyon kellett volna eszközölni a ’88-as eredetihez képest (mely persze maga is feldolgozás), de az kétségkívül nóvum, hogy a Csaló csajok csak nyomokban hasonlít egy vígjátékra, és e nyomok is inkább csak a magyar fordítás nyelvi leleményeinek köszönhetők. Minden más a slamposság magasiskolája, a 2050-es remake-ben azért erre majd illene odafigyelni.
Forgalmazza a Fórum Hungary
