Mindenki megérdemli, hogy szeressék, hogy szerethessen valakit, valamint azt is, hogy családja legyen, de ehhez nem juthat hozzá a törvények megszegése útján, akkor sem, ha adott esetben az erkölcs ezt megkívánná.
Rossz belegondolni, hogy a japán Kore-eda Hirokazu által rendezett Arany Pálma-díjas Bolti tolvajok című film története akár igaz is lehetne – a nélkülözés, az aluliskolázottság, a családon belüli erőszak, a megélhetési bűnözés, valamint a szexuális szolgáltatások nyújtása egyesek életébe észrevétlenül bekúszik egészen addig, amíg azok egyértelmű szerves elemmé nem válnak. Éppen ezért, akik mindezen tényezők elszenvedőik, már meg sem lepődnek azokon a dolgokon, amelyeken a szerencsésebb sorsúak felháborodnának, megrökönyödnének – ők egyszerűen tovább lépnek.
| ||
A film egy ilyen légkörbe enged betekintést. A történet fő ellentmondása már rögtön a legelső képkockák során megmutatkozik: egy felnőtt férfit (Osami Shibata, Lily Franky) és egy fiatal fiút (Shota Shibata, Jyo Kairi) látunk egy üzletben, ahogyan előre begyakorolt módszerek mentén élelmiszereket lopnak. Később, ahogyan hazafelé haladnak a megszerzett áruval, észrevesznek egy kislányt (Yuri Hojo, Miyu Sasaki), akit vélhetően a szülei kizártak a lakásukból. Osami étellel kínálja, majd hazaviszi magukhoz.
Ekkor eljutunk a film fő helyszínéhez, az alig pár négyzetméteres házhoz, ahol több generáció képviselője (szám szerint 5-en, illetve a későbbiekben 6-an) egymás hegyén-hátán él. Megismerjük a család női tagjait, a nagymamát (Hatsube Shibata, Kiri Kikin), az édesanyát (Nobuyo Shibata), és a fiatal felnőtt lányt (Aki Shibata, Macouka Majo).
Miután egy rövid időre befogadják a jövevényt, úgy látják, hogy mégis csak vissza kéne vinni őt a családjához. Így is tesznek, viszont amikor megérkeznek a lakáshoz, akkor azt tapasztalják, a szülők éppen azon veszekednek, hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a kislányt. A történetben lapuló feszültség fő szála ekkor indul el, mert a főszereplő házaspár úgy dönt, hogy végérvényesen magukhoz veszi a kis Yurit.
| ||
A Bolti tolvajok tele van apró üzenettel, szimbólummal, tanulsággal, ahhoz, hogy ezeket mind észrevegyük és megértsük többször is meg kell néznünk a filmet. A rendező gondosan ügyelt arra, hogy egy-egy megrázó, megható pillanatot egy hétköznapi kövessen, ezért az önmagából kifordult szürreális élete a főszereplőknek természetesnek hat. E mellett olykor-olykor elejt néhány morzsát a karakterek múltjából, de éppen csak annyit, hogy az érdeklődésünket irántuk fenntartsa, illetve hogy a sorsukat, helyzetüket bemutassa.
Egyre mélyebbre és mélyebbre megyünk a fő szálon haladva, ugyanakkor a történet szempontjából számos mellékes, ám de önmagában jelentős témával is foglalkozik a film, mint például a kamaszkorral vagy éppen az öregedéssel járó problémák, illetve a halál megítélésének és kezelésének a kérdése.
A szereplők érzelmileg és anyagilag is egymásra vannak utalva, ezért felmerülhet bennünk a gondolat, hogy egy szebb életben vajon ugyanígy egy családot alkotnának-e. A kiszolgáltatottság és az ingerszegény környezet miatt hiányzik a hétköznapjaikból az intimitás, amit olykor furcsa és bizarr módokon igyekeznek palástolni, a néző sok esetben mégsem tudja őket hibáztatni a cselekedeteikért.
A karakterek feltehetően nincsenek tisztában a döntéseik súlyával, ami sok megragadó fordulatot eredményez. Az egymás iránti kölcsönös szeretet és odaadás fontos eleme a filmnek, éppen úgy, mint az árulás, a cserbenhagyás – éppen ezért a nézőnek nem szabad meglepődnie azon, ha épp vákuum keletkezik a mellkasában vagy bepárásodik a tekintete.
Összességében elmondható, a színészi alakítások kortól függetlenül egyaránt kiválóak, Kore-eda pedig jól keveri a kártyákat: a film egy-egy meghittnek tűnő pillanata mögött is meghúzódhat a kíméletlen valóság, továbbá a főbb karakterek tökéletlensége és esendősége mellett bemutat egy világot, amelyben a család nem a vérről, a figyelmesség pedig nem a pénzről szól.
A filmet ma mutatják be a mozikban.
