Lángba borult ország – nézzen ukrán dokumentumfilmeket, támogassa az ott dolgozó filmeseket!

A Verzió Filmfesztivál tíz napig hat ukrán dokut tesz elérhetővé az elmúlt évek terméséből, amelyek segítenek megérteni a kortárs Ukrajnát, az elmúlt években ott zajló társadalmi változásokat és az orosz-ukrán kapcsolat viszontagságait. A fesztivál a kölcsönzésből befolyt teljes összeget felajánlja az Ukrajnában dolgozó dokumentumfilmesek támogatására.

A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál minden évben elhozza azokat a dokumentumfilmeket, amelyek az adott időszak legégetőbb kérdéseivel, társadalmi-politikai változásaival foglalkoznak érdekes, elgondolkoztató vagy épp letaglózó módon. Aligha van fontosabb ügy a jelenleg is folyó ukrajnai háborúnál, a fesztivál pedig sajtóközleményben jelezte, hogy kiáll Ukrajna mellett: hat, korábban bemutatott dokumentumfilmet tesznek 10 napig ismét elérhetővé, a kölcsönzésből befolyó összeget pedig a Docudays UA-nak, az ország legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának ajánlják fel.

Ez a seregszemle egyidős a Verzióval, most azonban szervezés helyett épp azzal vannak elfoglalva, hogy felszereléssel, technikai eszközökkel és egyéb módokon támogassák azokat a filmeseket, akik ezekben a napokban is Kijevben, Harkovban vagy épp Mariupolban dolgoznak, hogy megörökítsék a putyini agressziót, a háború eseményeit és következményeit.

A válogatás segít megérteni a kortárs Ukrajnát, az országban az elmúlt években zajló társadalmi változásokat, vagy épp az ukrán-orosz viszony összetettségét. A 2010-es 8-as akna például Sznyizsnyét, az egykor virágzó ukrán bányászvárost mutatja be, ahol ma borzalmas szegénység uralkodik. Nők, munkájukat vesztett bányászok, gyerekek és nyugdíjasok próbálják előteremteni a megélhetésüket azzal, hogy illegálisan, maguk bányásszák a szenet, vagy forgatják át a közeli kiürült épületeket.

Az Ukrán seriffek szintén azt mutatja be, mi történik, ha egy települést teljesen magára hagynak, így a helyiek kénytelenek maguk intézkedni: Sztara Zburjevkában a polgármester rendőrség híján két helyit jelöl ki igazságosztónak, akik nemzetiszín zászlóval díszített Ladával járják a vidéket, hogy rendezzék a vitás ügyeket.

A Föld olyan kék, mint egy narancs egy Donyec-medencében élő anya és négy gyermekének története – pontosabban azé a filmmé, amelyet ők készítenek, amikor úgy döntenek, a forgatással igyekszenek elterelni a figyelmüket és betölteni azt az ürességet, amelyet a háború ütött életükön. Az Euromaidan. Nyers vágás a 2014-es Docudays UA fesztiválra készült, melyre alig egy hónappal az ukrán forradalom kitörése után került sor. A fiatal ukrán filmesek gyakran saját életüket is kockára téve örökítették meg a Majdanon történteket, a munkát azonban nem volt már idejük befejezni – a Nyers vágás azonban talán még szemléletesebben mutatja be, hogy a történtek nemcsak az emberek életére, de az ország művészetére is óriási hatást gyakorolt.

A Semmi sem mutatja főhőse Oksana, aki őrnagyként hazaérkezve a frontról igyekszik visszatérni normális életéhez – fizikai sérülése ugyan nincs, a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) azonban a harcok után is megkeseríti az életét. A film az ő rehabilitációját követi nyomon. Az Örökké esni fog egy szerencsétlen sorsú családot mutat be, akik először a szíriai események elől menekülve szóródtak szét Európa-szerte, majd egyikük a Vöröskereszt önkénteseként ismét háborús helyzetben találja magát, ezúttal Ukrajnában.

Iryna Tsilyk, A Föld oly kék, mint egy narancs rendezője videóüzenetben osztotta meg, miért tartja fontosnak, hogy a dokumentumfilmesek az olyan nehéz helyzetben is tovább folytassák a munkát, amely most Ukrajnában vár rájuk. „Az elmúlt hetek mindent megváltoztattak. Ukrajna lángba borult, Oroszország valódi népirtásba fogott Ukrajna ellen, de mi ellenállunk, és megvédjük a hazánkat. Hiszem, hogy győzni fogunk. Közben azt kérdezem magamtól, hogy mikor időszerű filmet forgatni, forgatókönyvet írni, filmeket vetíteni, és megvitatni azt, hogy háborús időkben miben áll a művészet ereje? Az elmúlt években erre kerestem a választ, mert szerintem nagyon is van ereje. Legalábbis a művészet bír valamennyi erővel, hiszen minden ember másképp reagál. Miközben vannak, akik fegyverrel a kezükben védik a hazát, addig mások történeteket mesélnek, ami szintén nagyon fontos. Mert a hallgatás is lehet egyfajta bűn” – fogalmazott.

Az ukrán dokumentumfilmek március 21-31. között elérhetőek a Verzió oldalán, erre a linkre kattintva.