Lars von Trier a Narancsnak: „A nimfomániás például a nők dicsérete”

  • narancs.hu
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

A #metoo-ról, Albert Speerről, a nőgyűlöletről, Björkről és a flipperjéről is beszélgettünk. Interjú a friss Narancsban!

Frissen megjelent lapszámunkban interjút olvashatnak Lars von Trierrel - a provokálni bármikor kész dán rendező új filmjét csütörtöktől játsszák a mozik. A ház, amit Jack épített főszereplője - a címbeli Jack - egy tisztes polgári foglalkozással bíró sorozatgyilkos; a film Cannes-ban debütált, ahol Jack rémtettei láttán az úri közönség soraiból többen rémülten hagyták el a mozitermet. Von Trierrel Köves Gábor beszélgetett. Ízelítő:

false

Magyar Narancs: Amíg tartott a náci színezetű megjegyzései miatt kapott cannes-i kitiltás, előszeretettel viselte a fesztivál aranypálmás logójából viccet csináló Persona Non Grata feliratú pólóját. Olykor még felveszi?

Lars von Trier: Ma nem vettem fel. De úgy tűnik, többé már nem is vagyok nemkívánatos személy.

MN: Élvezte a persona non grata státust?

LT: Nagyon is konkrét állapot volt. Kicsit büszkévé is tett, mert még sosem találkoztam egyetlen persona non gratával sem. Azóta viszont kitiltás helyett egy jó nagy medállal tüntettek ki a franciák.

MN: Jack oly bestiális módokon bánik el a nőkkel, hogy előfordulhat, most majd a közönsége kiáltja ki nemkívánatos személynek.

LT: A közönségről nem tudok mit mondani, sosem gondolok rájuk. Az emberek, ideértve a kritikusokat is, mindig a legutóbbi filmemet akarják viszontlátni, de nekem haladnom kell előre.

MN: És mit szól a nőgyűlölet vissza-visszatérő vádjához? Gyakran felmerül, hogy nem szereti a nőket, és erre jön Jack és szörnyűségeket művel a női áldozataival…

LT: Azt gondolom, hogy egyike vagyok azoknak az európai filmrendezőknek, akik a legtöbb filmet készítették a nőkről. Oly sok filmemben fejeztem ki a szeretetemet a nők iránt. A nimfomániás például a nők dicsérete. Most viszont az a vágyam támadt, hogy egy nagyon ördögi férfit ábrázol­jak. Sok olyan nőt ismerek, akit nagyon is érdekelnek a sorozatgyilkosok. Volt egy sorozatgyilkos, egy amerikai, rendkívül jóképű volt. A tárgyalóterem csodaszép hölgyekkel volt tele.

Az új lapszám csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy megrendelheti itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.