Aki egyszerre csinált botrányt és temette az álmokat

  • Gera Márton
  • 2018. november 27.

Mikrofilm

Ezek voltak az olasz rendező legjobb jelenetei.

77 éves korában elhunyt Bernardo Bertolucci, aki már régóta küzdött a rákkal  számoltunk be róla tegnap. Hosszasan lehetne arról vitatkozni, melyek voltak az olasz rendező legjobb filmjei, tényleg Az utolsó császár miatt kellett-e Oscar-díjat kapnia, és vajon volt-e értelme elkészíteni a pár évvel ezelőtti Én és te című drámát, ami már csak halványan emlékeztetett az idén tavasszal még az új filmjét tervező Bertolucci korai munkáira.

A viták eldöntése helyett inkább összeszedtünk öt igazán emlékezetes jelenetet az olasz rendező életművéből.

1. Az utolsó császár (1987)

The Last Emperor finale

Theme by Ryuichi Sakamoto

2. Az utolsó tangó Párizsban (1972)

Last Tango in Paris, Final Scene

Film by Bernardo Bertolucci (1972) with Marlon Brando, Maria Schneider. Music by Gato Barbieri. Arranged and conducted by Oliver Nelson. Cinematography by Vittorio Storaro

3. Oltalmazó ég (1990)

Bertolucci's "The sheltering sky" end scene (Paul Bowles quote)

"Death is always on the way, but the fact that you don't know when it will arrive seems to take away from the finiteness of life. It's that terrible precision that we hate so much. But because we don't know, we get to think of life as an inexhaustible well.

4. Álmodozók (2003)

Cigarettes After Sex - Affection (The Dreamers)

Song: "Cigarettes After Sex - Affection" Movie:"The Dreamers" (2003)

5. Huszadik század (1976)

Novecento (Bertolucci, 1976) - Los fascistas

Los fascistas no son como los hongos, que nacen así en una noche, no. Han sido los patronos los que han plantado los fascistas, los han querido, les han pagado. Y con los fascistas, los patronos han ganado cada vez más, hasta no saber dónde meter el dinero.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.