Lars von Trier kacsája, Gaspar Noé koktélja és Freddie Mercury fogsora

  • - palosm -
  • 2018. május 16.

Mikrofilm

Előzetesmustra.

Három előzetest szedtünk össze, amiről sokat beszéltek a napokban.

Nézzük őket emelkedő számsorrendben.

A legendás fogsor

Egy Queen-film papíron, főleg hollywoodi producerek szivarhamus és whiskeypohárnyomos papírjain elég jól fest, a potenciális mozijegyvásárlók köre tetszetősen tág. A bökkenő csak az, hogy az ilyen vállalkozások az ismert felvételek és emblematikus, generációk tudatába beégett képek szolgai felidézésénél nem szoktak továbbjutni. Pont ez történik az előzetesben is.

De ennél is nagyobb baj, hogy kell hozzá egy olyan Freddie Mercury, akinek csuklótartásában jobban megtestesül a popzene, mint más zenekarok teljes diszkográfiájában. Ilyet persze nem lehet leakasztani a fogasról, nem meglepő, hogy Rami Malek meglehetősen halovány ebben az előzetesben – nem is hagyják beszélni benne a stúdió trailervágó szakemberei.

Elég furcsa az is, hogy az előzetes alapján Mercury akár boldog heteroszexuális férfi is lehetett volna – egyetlen fél másodperces kép árulkodik arról, hogy meleg volt.

Koktélparti

Gaspar Noé új filmje, a Klimax a minap debütált Cannes-ban. A Visszafordíthatatlan és az Enter the Void rendezőjének új előzetesétől minimum azt várnánk, hogy neoncsövekké egyenesítse az agytekervényeinket, de sajnos itt ilyesmi nem történik, valahogy az egész túl kellemes és felszabadult, majdnem egy ibizai klub imázsfilmjében járunk, csak a pislogó Habony Árpád hiányzik az egyik sarokból. De ne legyünk szigorúak: a bugyuta szintitémától kétségtelenül kedvet kapunk a tánchoz, a pszichoaktív sangria vedeléséhez, és az utolsó képek egyikén ígéretesen lángol egy ember feje.

Magyar forgalmazója egyelőre nincs a filmnek, és őszintén meglepődnénk, ha ez változna, bár Noé 3D-s „erotikus drámáját“ még behozta a Vertigo.

A kacsa hiányzó lába

És akkor jöjjön a lényeg. Lars von Trier a hitlerezős álbalhé után visszatért Cannes-ba, igaz, versenyen kívül. A comeback jól sikerült, már terjed a filmről, hogy elvetemült, undorító, öncélú, hányingerkeltő. Két kedvenc reakcióm, ami kering a Twitteren, így hangzik: „Lars ezúttal túl messzire ment.” Illetve: „Ez a film egy öngyilkos utolsó feljegyzése.”

Az előzetes mindazonáltal pazar, tanúsíthatjuk, hogy egy tucat megnézés után is tartogat meglepetéseket.

Ennél gonoszabb és baljósabb mondattal például nem lehetne indítani. „Your house is a fine little house, Jack. Jack háza persze Jack élete, tettei és munkássága, ami mérlegre kerül, a néző pedig nyilvánvalóan a stoppos nő, aki tudja, hogy egy sorozatgyilkos autójába száll be, mégis beszáll. Az áldozat, sőt áldozati bárány. A funkyritmusra bevágott arcba verés még így is és még Trier mércéjével mérve is gonosz, és a David Bowie Fame-je által kísért kacsakínzást nem lehet egykönnyen elfelejteni. Az első fél perc még pszichedelikus utazást ígér (egy képen a tűz, a napkorong és az erdő), a második egy vérben tocsogó horrorisztikus fekete komédiát, a harmadik morálfilozófiai tanmesét.

A csúcsponton elered az eső, mint egy Tarkovszkij-filmben, és elhozza a feloldozást – hőn szeretett sorozatgyilkosunknak. Közben repkednek a banális provokációk: menny és pokol ugyanaz, mégis, ha létezik ilyen mértékű gonoszság, akkor kellene lennie valamiféle büntetésnek is… nem? Jack a szemünkbe néz, és a tekintete egy hatalmas kérdőjel.

Kíváncsian várjuk Von Trier megoldását a kérdésre, főleg mert nem lennénk meglepődve, ha ez az utolsó filmje is lenne egyúttal: Lars egészen szép kis házat épített már idáig is, le is nyilatkozta, hogy elfáradt, és ezt a fáradtságot a kézremegése is nyomatékosította.

Úgy tudjuk, a filmet novemberben Magyarországon is bemutatják.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.