„Nem nyitott ajtót”

Mikrofilm

A 89 éves filmes és JR, a 33 éves fotós, street artist járják a francia vidéket, ismerkednek a helyiekkel, néhányukat meg is örökítik. Az Arc­élek, útszélek a héten kerül a mozikba.

A március 29-én 90 éves korában elhunyt filmrendezővel a Magyar Narancs tavaly készített interjút, most ismét közreadjuk.

Magyar Narancs: Benne volt a francia új hullámban, de azért az egy férfiaknak fenntartott klub volt, nem?

Agnès Varda: Tudja, én vagyok az új hullám nagymamája. Ma már sok nő rendez filmeket, úgy tudom, még önöknél is. Emlékszem, nagyon jól kijöttem például Mészáros Mártával, kaptam tőle egy láncot. Szeretem a filmjeit. Ma a japán Kavasze Naomi rendezőben látom azt a radikalizmust, ami engem is hajtott. Mert nem azzal tűntem ki anno, hogy nő vagyok, inkább azzal, hogy radikális filmeket akartam csinálni. Meg akartam változtatni a filmkészítést. A Cléo 5-től 7-ig szerintem elég radikális is volt a maga idejében, 1961-ben. Valós helyszíneken 90 percet töltesz Cléóval. Mintha valós időben lennénk. Pokoli nehéz így érzelmeket megjeleníteni. Ennél már csak az volt nehezebb, hogy a 101 éjszaka című filmemhez, ami a mozi első 100 évét ünnepelte, összetrombitáljam az összes sztárt. Delont, Deneuve-öt, Belmondót, Moreau-t. Jó volt találkozni velük. Michel Piccolival, Mastroiannival, a többiekkel. Akkora bukás volt, hogy alig játszották külföldön.

MN: Még szerencse, hogy az életmű-Oscart nem az anyagi sikerekért osztogatják…

AV: Ott volt a sok sztár, én meg, akinek a filmjei soha senkinek nem hoztak hasznot, azt játszottam magamban, hogy na, ki mennyit ér dollárban. Ott van Jennifer Lawrence – 4 millió. Steven Spielberg – 15 millió. Tom Hanks… Több zsák pénz vett körül aznap.

false

MN: Az Arcélekben a sok civil mellett Godard is feltűnik, ha nem is személyesen: Buster Keatonra maszkírozva bohóckodik a Cléo 5-től 7-ig egyik jelenetében.

AV: Megkértem a barátaimat, Godard-t, Anna Karinát, Eddie Constantine-t és Sami Freyt, hogy játsszanak ebben a kis burleszkszerű szkeccsben. Godard napszemüveges alakja JR-ra emlékeztetett – emlékszem, egyszer meg is kértem, hogy vegye már le azt a szemüveget. Mint láthatta, JR is összenőtt a napszemüvegével.

MN: Godard nagyon csúnyán elbánt önökkel, ez látható is az Arcélekben. A régi szép időkben is ilyen kiállhatatlan alak volt?

AV: A hatvanas években barátok voltunk. Godard, Anna Karina, Jacques Demy (Varda 1990-ben elhunyt férje – a szerk.) és én, még együtt is vakációztunk, annyira nagy volt a barátság. Nagyon jó emlékeim vannak ebből az időből, és én hű is maradtam az emlékeimhez. Érti, ugye, mit jelent az, hogy hűség? Míg én hű maradtam, Godard bizonyára megváltozott. Megbeszéltünk egy találkát, ez benne is van a filmben, de nem nyitott ajtót. Nem akart látni. Persze lehet, hogy neki volt igaza. Oly sok idő telt el, mit is mondhatnánk egymásnak? De Godard csak kis része a filmnek. Ez a film arról szól, hogy mi ketten, JR és én nyakunkba vettük a vidéket, és különféle emberekkel találkoztunk. Nem sztárokkal, nem kivételezett celebritásokkal, hanem hétköznapi emberekkel. JR lefotózta őket, a képeket pedig hatalmas méretben felragasztottuk a ház­falakra. Egy kikötőben, a dokkmunkások macsó világában a munkások feleségeit örökítettük meg – a férjük nem kis örömére. Több mint egy éven át havonta egy hetet forgattunk. Erős vagyok, de ennél többet nem bírtam. Jártuk a vidéket a varázsfurgonunkkal, amelyben hatalmas méretű fotókat lehetett előhívni. Imádtam azt a furgont.

MN: Feltűnik egy vidéki postás is, aki mintha egyenesen Jacques Tati híres filmjéből, a Kisvárosi ünnepből érkezett volna oda…

AV: Jó, de ma már autóval kézbesít, igaz, régebben biciklivel dolgozott, úgy szállította a kenyeret is. Egyszer találkoztam is Tatival, de az is lehet, hogy két alkalom volt. Szereti a filmjeit? Én szeretem, de nem vagyok fanatikus rajongó.

MN: A férje, Jacques Demy filmjei közül melyiket szerette a legjobban?

AV: Csodás musicaleket csinált, imádtam A rochefort-i kisasszonyokat és persze a Cherbourg-i esernyőket. Ebben végig énekelnek, ahogy egy későbbi filmjében, az Une chambre en ville-ben is. A maga módján Jacques Demy is rendkívül radikális filmkészítő volt. Látta A nantes-i Jacquot c. filmemet, amit a gyerekkoráról csináltam? És készítettem egy dokumentumfilmet is. Nagyon fiatalon halt meg, örültem, hogy tehettem valamit a filmjeiért.

MN: Azt mondja az Arcélekben, hogy minden új ember, akivel találkozik, olyan, mintha az utolsó ember lenne.

AV: Nézze, öreg ember vagyok. Nagy öröm, hogy jó egészségben, jó hangulatban dolgozhatok, de ez már nem tart örökké.

MN: A filmben nemcsak az emberek, de láthatóan a kecskék is örömmel fogadták.

AV: Tudta, hogy levágják a szarvukat? De ha már itt tartunk, én a macskák szerelmese vagyok, meg persze a varázsfurgonunké.

MN: Az alkotótársa, JR a szemészhez is elkíséri. Jobban van a szeme?

AV: Rosszabbul. Nem gyógyítható, csak lassítani lehet a folyamatot. Annyit azért látok, amennyire szükségem van. Ez nem sok, de ma már minden automatikus, nem nekem kell az élességet beállítanom. A film végén, hogy megvigasztaljon, mert Godard ilyen csúnyán cserben hagyott minket, JR leveszi a napszemüvegét. Csak azt tudtam mondani: csodálatos vagy, de életlen. Ennyit láttam belőle.

Az Arcélek, útszélek kritikája a Visszhang rovatban!

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.