Mr. Bean kikelt a cancel culture ellen

Mikrofilm

Rowan Atkinson nem helyesli a túlzott politikai korrektséget.

Kevés, a közönséget megosztó téma akad manapság a cancel culture-nál, amit magyarul leggyakrabban eltörléskultúraként emlegetnek. A MeToo persze az ízléstelen tweeteknél jóval nagyobb bűnöket és problémákat is felszínre hozott, Harvey Weinstein vagy Kevin Spacey eltörlése mégsem vetett nagy hullámokat. Balhék ugyanis jellemzően akkor törnek ki, amikor egy-egy, valakiket sértő, másoknak azonban nagyon is tetsző elszólás miatt követeli az internet a híresség eltörlését. Ilyen volt a Harry Potter-sorozat mögött álló J.K. Rowling esete, aki transzellenes megnyilvánulásai után vált nemkívánatossá; A galaxis őrzői rendezőjének, James Gunn-nak, vagy épp Kevin Hart komikusnak a réges-régről felszínre került tweetjei – előbbit kirúgták a Marvel sorozatától, utóbbi pedig az Oscar házigazda-szerepét bukta emiatt. A cancel culture most épp az olyan, megosztó standuposok miatt téma, mint az LMBTQ-mozgalmak ellen felesküdő Dave Chapelle, vagy a legújabb Netflixes különkiadásában hasonló húrokat pengető Ricky Gervais.

Ha van komikus, akit eddig elkerült a jelenség, az Rowan Atkinson: a humor gyakorlatilag minden vállfajában megforduló angolt legtöbben Mr. Beanként ismerik itthon, a néma, főleg fizikai poénok pedig érthetően kevésbé sértőek, mint a standupos viccek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Atkinsont hidegen hagyják az eltörléskultúrával kapcsolatos hírek. Egy friss interjújában úgy fogalmazott: a komédiának az a dolga, hogy megsértsen valakit, vagy legalábbis meglegyen benne ez a potenciál. „Minden viccnek megvan az áldozata. Konkrétan ez a vicc meghatározása. Valakit, valamit, vagy egy elgondolást nevetségessé tenni” – fogalmazott.

Atkinson szerint nagyon óvatosan kell bánni a komédiát keretek közé záró meghatározásokkal. Az egyik legelterjedtebb nézett szerint például csak felfelé szabad rúgni – azaz egy gazdag, privilegizált komikus nem rúghat bele az olyan, még mindig elnyomottnak számító csoportokba, mint a transzok vagy a melegek. „Mindig felfelé kell rúgnod? Tényleg? Mi van azokkal az pökhendi, arrogáns, agresszív, önelégült emberekkel, akik társadalmilag alattad állnak? Nem mindegyikük parlamenti képviselő vagy királyi fenség” – magyarázta, hozzátéve: egy normálisan működő, szabad társadalomban gyakorlatilag mindenkiből és mindenről szabad viccet csinálni.

Atkinson legközelebb azon a Netflixen látható, ahol épp a már emlegetett Ricky Gervais és Kevin Hart-műsorok miatt forronganak az indulatok. Ted Sarandos társelnök a cégnél dolgozók felháborodása ellenére védelmébe vette a komikusokat és a szólásszabadság mellett tett hitet egy interjújában. Az angol humorista legújabb sorozata valószínűleg kevésbé lesz polgárpukkasztó ezeknél: A férfi a méh ellenben egy olyan karaktert alakít, aki egy méh ellen kezd háborút egy luxuslakásban.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.