Mr. Bean kikelt a cancel culture ellen

Mikrofilm

Rowan Atkinson nem helyesli a túlzott politikai korrektséget.

Kevés, a közönséget megosztó téma akad manapság a cancel culture-nál, amit magyarul leggyakrabban eltörléskultúraként emlegetnek. A MeToo persze az ízléstelen tweeteknél jóval nagyobb bűnöket és problémákat is felszínre hozott, Harvey Weinstein vagy Kevin Spacey eltörlése mégsem vetett nagy hullámokat. Balhék ugyanis jellemzően akkor törnek ki, amikor egy-egy, valakiket sértő, másoknak azonban nagyon is tetsző elszólás miatt követeli az internet a híresség eltörlését. Ilyen volt a Harry Potter-sorozat mögött álló J.K. Rowling esete, aki transzellenes megnyilvánulásai után vált nemkívánatossá; A galaxis őrzői rendezőjének, James Gunn-nak, vagy épp Kevin Hart komikusnak a réges-régről felszínre került tweetjei – előbbit kirúgták a Marvel sorozatától, utóbbi pedig az Oscar házigazda-szerepét bukta emiatt. A cancel culture most épp az olyan, megosztó standuposok miatt téma, mint az LMBTQ-mozgalmak ellen felesküdő Dave Chapelle, vagy a legújabb Netflixes különkiadásában hasonló húrokat pengető Ricky Gervais.

Ha van komikus, akit eddig elkerült a jelenség, az Rowan Atkinson: a humor gyakorlatilag minden vállfajában megforduló angolt legtöbben Mr. Beanként ismerik itthon, a néma, főleg fizikai poénok pedig érthetően kevésbé sértőek, mint a standupos viccek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Atkinsont hidegen hagyják az eltörléskultúrával kapcsolatos hírek. Egy friss interjújában úgy fogalmazott: a komédiának az a dolga, hogy megsértsen valakit, vagy legalábbis meglegyen benne ez a potenciál. „Minden viccnek megvan az áldozata. Konkrétan ez a vicc meghatározása. Valakit, valamit, vagy egy elgondolást nevetségessé tenni” – fogalmazott.

Atkinson szerint nagyon óvatosan kell bánni a komédiát keretek közé záró meghatározásokkal. Az egyik legelterjedtebb nézett szerint például csak felfelé szabad rúgni – azaz egy gazdag, privilegizált komikus nem rúghat bele az olyan, még mindig elnyomottnak számító csoportokba, mint a transzok vagy a melegek. „Mindig felfelé kell rúgnod? Tényleg? Mi van azokkal az pökhendi, arrogáns, agresszív, önelégült emberekkel, akik társadalmilag alattad állnak? Nem mindegyikük parlamenti képviselő vagy királyi fenség” – magyarázta, hozzátéve: egy normálisan működő, szabad társadalomban gyakorlatilag mindenkiből és mindenről szabad viccet csinálni.

Atkinson legközelebb azon a Netflixen látható, ahol épp a már emlegetett Ricky Gervais és Kevin Hart-műsorok miatt forronganak az indulatok. Ted Sarandos társelnök a cégnél dolgozók felháborodása ellenére védelmébe vette a komikusokat és a szólásszabadság mellett tett hitet egy interjújában. Az angol humorista legújabb sorozata valószínűleg kevésbé lesz polgárpukkasztó ezeknél: A férfi a méh ellenben egy olyan karaktert alakít, aki egy méh ellen kezd háborút egy luxuslakásban.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.