A komikus, aki háborúban áll az LMBTQ-mozgalmakkal
Dave Chapelle

A komikus, aki háborúban áll az LMBTQ-mozgalmakkal

  • Gábor Áron
  • 2021.10.26 16:13

Mikrofilm

Dave Chapelle úgy vált a világ egyik legismertebb komikusává, hogy egész karrierje alatt fittyet hányt a politikai korrektségre, és folyamatosan minden nemből, rasszból és szexuális identitásból viccet csinált. Harmadik netflixes standup estjével azonban sokak szerint túl messzire ment, a műsor pedig a cégen belül soha nem látott botrányt idézett elő. De el lehet-e kaszálni a standup koronázott királyát, és van-e a sértő vicceknek határa?

„Eszembe jutott egy filmötlet. Hülyén hangzik, de ezt hallgassátok! Kiderül, hogy a földönkívüliek eredetileg a Földről származnak. Egy ősi civilizáció, ami elérte a csillagközi utazást, és több ezer éve elhagyta a Földet. Másik bolygóra mentek, de nagyon rémesen ment ott a soruk, ezért visszajönnek és úgy döntenek, hogy maguknak akarják a Földet. Egész jó ötlet, ugye? Űrzsidók lesz a címe.” Az utolsó fejezet című standupest első tíz percében járunk, amikor Dave Chapelle elsüti ezt a viccet, majd a szórványos taps és felháborodás hallatára hozzáteszi: „Ennél rosszabb is lesz, nyugi!” Részben igaza van: ekkor már túl vagyunk egy koronavírusos viccen, és azon a poénon is, hogy gyerekkorában molesztálta egy pap – de nem kell aggódni érte, mert tetszett neki. A show elején ráadásul kategorikusan kijelentette: ez az utolsó abból a három felvonásos sorozatból, amit a Netflixnek készített, és a címéhez méltóan ezúttal igyekszik lezárni karrierjének ezt a szakaszát. Mindezek azonban csak bevezetőül szolgálnak, mert a lényeg csak ezután következik: Dave Chapelle az őt ért kritikákra reagálva újra célba veszi a MeeToo, a TimesUp és az LMBTQ+-mozgalmakat. Ezzel pedig akkora botrányt okozott, amelyet karrierje során talán még soha.

Ahogy a The Atlantic írója fogalmazott: Az utolsó fejezet olyan, mint egy Rorschach-teszt, amelyben Chapelle végig azt vizsgálja: ez a vicc zavar téged? Na és ez? Ezen már megbotránkozol? A komikus már-már büszkén aggatja magára a rákiabált transzfób jelzőt, miközben poénjainak és sztorijainak nagy része arról szól, mennyire intoleránsak vele szemben az LMBTQ-aktivisták és a liberális média. Sőt előre jelzi, hogy a mostani vicceiért is kapni fog; az újságírók pedig bele is sétáltak a csapdájába, hiszen sejthető módon lehordták a műsort. Az utolsó fejezet jelenleg mindössze 43 százalékon áll a kritikusösszesítő Rottentomatoes oldalon, miközben a közönség 95 százalékának tetszett a fellépés. 

Vihar a Netflixnél

Ahogy az várható volt, az LMBTQ+ közösség megsértődött kijelentésein, de a botrány egészen a Netflix legfelsőbb köreiig gyűrűzött. A streamingplatformról tudni kell, hogy mindig is kommunikációjuk fontos része volt a queer közösségek melletti kiállás, a befogadás és az elfogadás. Az az igyekezetük, hogy minden saját gyártású tartalmukban szerepet kapjanak fekete, transz, vagy épp meleg karakterek, egy rakás mémet ihletett már. A cégen belül a Chapelle-show elleni tiltakozásul tüntetést is terveztek, mire a Netflix kirúgta annak szervezőjét – aki a hírek szerint egy terhes, fekete dolgozó volt. Ted Sarandos Netflix-vezér közben kiállt Dave Chapelle mellett: vezető társaival együtt úgy ítélték meg, hogy a komikus műsora nem lépi át azt a határt, amiért le kellene venniük a kínálatból. Később annyit finomított, hogy bár továbbra sem tartja a standupot gyűlöletbeszédnek, de a cégen belüli kommunikációt eléggé elrontották ezzel kapcsolatban.

Ikonikus tévésorozat vezetett a világhírnévhez

Habár Dave Chapelle jelenleg a világ egyik legismertebb és elismertebb komikusa, itthon kevesebben kapják fel a fejüket a neve hallatán. Chapelle mozis karrierje mindössze néhány epizódszerepből áll, ő ugyanis a színpad mellett egy olyan tévéműsorról vált ismertté, amit soha nem vetítettek Magyarországon.

A komikus értelmiségi családban nőtt fel, szülei egyetemi tanárok voltak. New Yorkban kezdett el standupolni, majd miután kisebb hírnevet szerzett magának, felléphetett David Letterman, Howard Stern és Conan O’Brien late night műsoraiban is. Karrierje elején felajánlották neki Buba szerepét a Forrest Gumpban, de visszautasította. Egy bukott sorozat és édesapja halála után aztán ott akarta hagyni az egész szórakoztatóipart. Végül mégis maradt, és további mellékszerepekkel igyekezett a felszínen maradni: a Con Air – Fegyencjárat mellett játszott példaképe, Eddie Murphy filmjében, a Bölcsek kövérében.

1998-ban végre főszerepet is kapott: a Félbetépve című füves film szolid sikert aratott. Még több epizódszerep után 2000-ben kijött első standup estje, a Killin’ Them Softly is. A legnagyobb durranás azonban csak ezután következett: 2003-ban indult útnak a mindössze 33 részt megélt, de így is óriási hatással bíró Chapelle’s Show a Comedy Centralon. A rövid szkeccsekből álló sorozatban ironikus módon, önfeledten viccelődött a rasszizmussal, mindenféle és fajta sztereotípián, a fehéreken és a feketéken is. A gúnyos, szatirikus kisfilmekben mindig volt egyfajta társadalmi él is: megcsinálták például a The Real World (az eredeti Való világ, az egyik első valóságshow) paródiáját, amelyben egy fehér fickó költözik be egy feketékkel teli házba – utóbbiak pedig pont úgy viselkednek, ahogy a viccek fogalmaznak róluk. Mindez azonban rávilágított nemcsak a sztereotípiákra, de arra is, a feketék milyen reprezentációját nyújtotta a tévé akkoriban.

A kritikák szerint Chapelle komikusként egyszerre tűnt ki a tömegből és olvadt bele.

Egy csapásra ő lett Amerika „fekete barátja”.

Három tényezőt volt szokás kiemelni a műsorral kapcsolatban: szellemességét, önkritikusságát és polgárpukkasztó közönségességét. A Chapelle’s Show rövid idő alatt elképesztően népszerű lett – és pont ez jelentette a problémát. Míg egy volt a sok komédia közül, minden kreatív kontroll az alkotók kezében volt, később azonban ahogy tényezővé vált, a csatorna egyre többször akart beleszólni a műsorba.

A show egyik leghíresebb szkeccsében Chapelle Rick James afroamerikai énekes-dalszerző bőrébe bújt.Akkora sikert aratott hogy felvetődött, neki kellene alakítania őt a róla készülő önéletrajzi filmben is. Az énekes örököseinek azonban nem tetszett az ötlet: leállították a produkciót mert attól féltek, a szkeccshez hasonlóan a film is paródiát csinál majd Jamesből. Nem sokkal később Chapelle egy kaliforniai fellépésén azzal dühítette fel a közönséget, hogy a paródiában látható módon azt ordibálta: „Én vagyok Rick James, ribancok!” A fújolás hatására a komikus megszakította fellépését, majd előadott egy monológot arról, hogy a Chapelle’s Show tönkreteszi az életét, napi húsz órát dolgozik, a műsor miatt pedig nem tud arra koncentrálni, ami számára a legfontosabb: a standup karrierjére. A harmadik évad felvételei közben aztán Chapelle otthagyta a forgatást és lelépett Dél-Afrikába. Ezzel hosszú évekre eltűnt a reflektorfényből.

 
Dave Chapelle
Forrás: The Atlantic

Évekkel később Oprah-nak adott interjút a távozásáról: ebben azt mondta, több akkori viccét „szociálisan felelőtlennek” tartja; emellett beszámolt egy színfalak mögötti epizódról, ami nagy szerepet játszott abban, hogy nem vállalt még egy évadot a sorozatból. Az egyik részben a feketék elnyomásáról készített paródiát, amiben blackface-t viselt (ez az az eljárásmód, amikor annak idején a fehér színészeket feketére maszkírozták – erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen), és egy minstrel show-t adott elő (rasszista szórakoztatóműsor, ami a 19. század elején volt divatban Amerikában). Forgatás közben azonban a stáb fehér tagjai önfeledten nevettek rajta, ami jelezte számára, hogy fogalmuk sincs, miről is szól az adott darab.

Chapelle hírnevének és legendájának azóta is fontos része a Chapelle’s Show . Azóta azonban mintha megfordult volna a világ körülötte: a humor fenegyerekéből komikus ikonná érett. A Saturday Night Live-ban Trump 2016-os megválasztásakor híressé vált monológja végén sok szerencsét kívánt az elnöknek azzal, hogy meg kell neki adni azt az esélyt, amitől a feketéket olyan hosszú ideig megfosztották. Biden győzelmekor aztán ismét ő volt a műsor fő fellépője. 2019-ben elnyerte a humoristáknak adható legnagyobb elismerést, a Mark Twain díjat. Imár a Netflix Chapelle fő munkaadója – legalábbis Az utolsó menetig az volt.

Durvábban és keményebben tért vissza

2016-ban Chapelle több mint 60 millió dolláros üzletet kötött a Netflixszel, aminek értelmében három fellépést készített a platformnak, darabonkét 20 millióért. 

Első műsora, a 2017-es Equanimity ugyan hozzá méltóan tele volt sértő és polgárpukkasztó poénokkal, de a kritikusok még mindig kedvelték. A bajok a két évvel később érkező Kövek, botok és szavaknál kezdődtek: ebben Chapelle a szokásostól is élesebben kelt ki a cancel culture ellen, viccelődött a transzneműeken, és többek között megvédte Michael Jacksont azoktól, akik a Neverland elhagyása című dokuban a szexuális visszaéléseiről számoltak be. 

Az önismétlés csak egy probléma a sok közül, ami Az utolsó menetet nézve felmerülhet a nézőkben. A Kövek, botok és szavakban vannak ugyan erős állítások, de mindvégig a humor marad az uralkodó tényező: lehet, hogy megbotránkozunk, de azt is csak egy poén kedvéért. Az utolsó menetben azonban a humor csak másodlagos, vagy inkább harmadlagos; az egész, több mint egy órás műsor arról szól, hogyan reagál Chapelle az őt ért vádakra.  Az általa felépített monológok legtöbbször erősen sántítanak – de ezt is csak azért vesszük észre, mert nem elég viccesek ahhoz, hogy önfeledten nevessünk rajtuk. Több poénjában is úgy érvel a transzneműek ellen, hogy igyekszik szembeállítani őket a feketékkel – mintha az elnyomás ellen való küzdelem egy zéró összegű játszma lenne, amiben ha a queerek jogokat nyernek, azzal kevesebb jog maradna a feketéknél. 

Álláspontja ráadásul több helyen kísértetiesen emlékeztet az alt-right, vagy épp a hazai jobboldal érvrendszerére: még előző műsorában vetette fel az LMBTQ-mozgalmak ellen, hogy mi lenne, ha egy nap ő is úgy ébredne fel, hogy kínai szeretne lenni. Vagy épp ha LeBron James (az észak-amerikai profi kosárlabdaliga sztárja) úgy döntene, nőként folytatja karrierjét és mindenkit legyalulna a női kosárlabdabajnokságban. 

Az utolsó menet egy pontján mártírszerepbe helyezkedve vállalja a transzellenes címkét, majd később úgy fogalmaz: neki igazából csak a fehérekkel van problémája.

Ismét felhozza példának transznemű barátja, Daphne Dorman esetét: úgy ismerte meg őt, hogy az önfeledten nevetett minden transzfóbnak bélyegzett viccén. Később lehetőséget adott neki hogy fellépjen előtte. Dorman még csak kezdő komikus volt így borzasztóan leégett. De nem ezért szálltak rá az interneten, hanem azért, mert transzként kiállt Chapelle mellett. Pár nappal később végül Dorman öngyilkosságot követett el.

„Dave Chapelle neve mára egyet jelent a transz embereken és más marginalizált csoportokon való viccelődéssel. A legutóbbi műsorával kapcsolatos negatív kritikák és elítélő nézői vélemények azt üzenik, hogy a közönség nem támogatja az LGBTQ-ellenes gyalázkodást. Egyetértünk velük” – fogalmazott az LMBTQ emberek jogait védelmező GLAAD szervezet, míg Jaclyn Moore, a netflixes Dear White People alkotója bejelentette: addig nem dolgozik tovább a cégnek, míg azok hangot adnak az olyan transzfób megnyilvánulásoknak, mint amilyen Chapelle-é. Nem sokkal Az utolsó menet bemutatása után a komikus a Los Angeles-i Holllywood’s Bowl-ban lépett fel olyan sztárok előtt, mint Brad Pitt vagy Tiffany Haddish. „Ha ilyen az, amikor elkaszálnak, akkor imádom a dolgot” – fogalmazott. Dave Chapelle ma már nem egy egyszerű, fekete komikus, hanem az egyik legnagyobb hatalmú sztár: az pedig, hogy a szórakoztatóipar csúcsáról bírálja az LMBTQ-embereket, egyszerűen falsnak és aránytalannak hat, még akkor is, ha ezt látszólag a „fekete komikus” szerepébe bújva teszi. 

A nem túl acélosra sikerült Az utolsó menet azonban a gyenge viccek és még gyengébb érvek ellenére nagyon is jogos témákat fejteget: a MeeToo és hasonló mozgalmak után meddig mehet el egy komikus a viccelődésben, vagy van-e értelme egyáltalán standupolni ma, amikor a legkisebb elszólás is világot megrengető botrányokat eredményezhet? A legjobban talán Stevie Wonder fogalmazta meg, aki maga is ott volt Chapelle Hollywood Bowl-os fellépésén, és mikrofont is ragadott: „A gyűlölet az, amit el kell kaszálnunk. A félelmet kell elkaszálnunk, mert szükségünk van a szeretetre – ez az, amitől soha nem válhatunk meg. Azt szeretném, ha mind elkaszálnánk azt a felvetést, hogy nem nevetünk többé – mert ha nem nevetünk, akkor sírni fogunk. Én pedig hiszek abban, hogy Isten nem ezt akarja tőlünk.”

Dave Chapelle Kövek, botok és szavak, valamint Az utolsó menet című műsora elérhető a Netflixen. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Neked ajánljuk