Tíz film, amelyekben a Beach Boys zenéje szól

Mikrofilm

Surfin’ Safari, Good Only Knows, Good Vibrations és a többi sláger – remek zenék remek filmjelenetekben. Ezeket felidézve emlékezünk Brian Wilsonra, a zenekar héten elhunyt frontemberére.

Szerdán 82 éves korában elhunyt Brian Wilson, a legendás Beach Boys együttes alapítója, dalszerzője és legismertebb arca. Zenekarát két testvérével, unokatestvérével és barátjával 1961-ben alapította, és hamar népszerűvé váltak olyan, elsősorban a nyugati parti álmot megjelenítő, szörfözéssel és csajozással foglalkozó dalaikkal, mint a Surfin’ Safari vagy a Surfin’ USA. Korai dalaik hangulatosak, fülbemászó dallamúak voltak, de már ezek között is hallhatóak olyan melódiák, illetve olyan kreatívan használták a vokálokat, hogy az a többi, hasonszőrű banda fölé emelte őket. Wilson apja hamar megtette magát a banda menedzserének – az ő szűrét csak az évtized közepére tették ki, így Wilson akkoriban páratlan módon minden téren a csapat vezérévé vált. Nemsokára azonban a stressz és fáradtság miatt kilépett a turnézás mókuskerekéből. A Beach Boyst egyre inkább kezdték úgy emlegetni, mint Amerika válaszát a The Beatlesre, a barátságos rivalizálásból pedig mindkét banda profitált – csak épp Wilson mentális egészsége ráment a versengésre. Fordulópontként a Beatles 1965-ös Rubber Soul albumát szokás emlegetni, amely az addigi, kislemezekre koncentráló zeneipart a nagylemezek felé irányította, a banda pedig ezzel a Beatlemania után egy komolyabb, érettebb korszakba lépett. Ilyen hatással volt a lemez Wilsonra is, aki mindenét feltette rá, hogy egy Rubber Soulnál is jobb lemezt készítsen. Ez lett az 1966-os Pet Sounds, amely minden valamirevaló lista szerint minden idők egyik legjobb albumának számít, olyan slágerekkel mint a Wouldn’t It Be Nice vagy God Only Knows. A Beatles felvette a kesztyűt, és kijöttek a Revolverrel, majd a Sgt. Pepperrel; a két banda közötti vetélkedés azonban nagyjából itt véget is ért. Wilson csak a 21. században volt képes befejezni válaszát, a Smile című albumot, addigra azonban droggfüggősége és pszichiátriai problémái, köztük skizofréniája eluralkodott rajta. Habár a Beach Boysnak volt egy-két slágere Wilson nélkül is (például a Kokomo 1988-ban), és Wilson maga is kiadott szólóalbumokat, a zenekar megszűnt olyan meghatározó zeneipari és kulturális tényező lenni, mint korábban. Ez azonban semmit nem von le Brian Wilson zsenialitásából, amelyből számtalan film és sorozat is merített. Íme a tíz remek Beach Boys-dal, melyek filmekben csendülnek fel!

 
2008. július 28-án Los Angeles-i otthonában készített kép Brain Wilsonról, a Beach Boys amerikai rockzenekar alapító tagjáról és dalszerzőjéről
Fotó: MTI/AP/Matt Sayles
 

1. Surfin’ SafariAmerican Graffiti

George Lucas filmje igazi időkapszula: nem sok jobb és hangulatosabb alkotás készült ennél, ami az Egyesült Államokat mutatja be  60-as években. Főhősei gimnazisták, akik az érettségi után egy utolsó estét töltenek el együtt, kocsikázva, piálva és csajozva. A történet épp Kaliforniában játszódik, pont a Beach Boys alapítása utáni években; érthető tehát, hogy a Surfin’ Safari mellett az All Summer Long is felcsendül benne.

2. California GirlsCsúcsformában 2

„- Ez nagyon ott volt! – Imádom a Beach Boys-t!” – lelkendezik Carter (Chris Tucker) és Lee (Jackie Chan), miután végig karaokézzák a California Girlst, amely az együttes 1965-ös Summer Days (And Summer Nights!!) című albumán jelent meg. A Beach Boys egyfajta visszatérő poén a trilógiában: az első részben még csak Lee rajong az együttesért, Carter inkább azonnal átváltja a rádiót egy hiphop-dalra. A harmadik epizódban is visszatér a California Girls: ekkor egy utcazenésztől hangzik el.

3. I Get AroundA fantasztikus Róka úr

Az 1964-es All Summer Long című albumuk nyitánya a zenekar első olyan száma, amely a slágerlisták első helyére került az Egyesült Államokban, egyben a Beatlesszel való rivalizálásuk is ezzel kezdődött el. A dal szövege elsősorban arról szól, hogyan érinti a bandát a siker és hírnév. Ám feltehetően nem ezért választották be Wes Anderson remek animációjába, hanem hangulata és remek ritmusa miatt, amely tökéletesen illik A fantasztikus Róka úr üteméhez. Nem csoda, hogy a film is egy Beach Boys-slágerrel, a Heroes and Villains-szel kezdődik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.