Tíz film, amelyekben a Beach Boys zenéje szól

Mikrofilm

Surfin’ Safari, Good Only Knows, Good Vibrations és a többi sláger – remek zenék remek filmjelenetekben. Ezeket felidézve emlékezünk Brian Wilsonra, a zenekar héten elhunyt frontemberére.

Szerdán 82 éves korában elhunyt Brian Wilson, a legendás Beach Boys együttes alapítója, dalszerzője és legismertebb arca. Zenekarát két testvérével, unokatestvérével és barátjával 1961-ben alapította, és hamar népszerűvé váltak olyan, elsősorban a nyugati parti álmot megjelenítő, szörfözéssel és csajozással foglalkozó dalaikkal, mint a Surfin’ Safari vagy a Surfin’ USA. Korai dalaik hangulatosak, fülbemászó dallamúak voltak, de már ezek között is hallhatóak olyan melódiák, illetve olyan kreatívan használták a vokálokat, hogy az a többi, hasonszőrű banda fölé emelte őket. Wilson apja hamar megtette magát a banda menedzserének – az ő szűrét csak az évtized közepére tették ki, így Wilson akkoriban páratlan módon minden téren a csapat vezérévé vált. Nemsokára azonban a stressz és fáradtság miatt kilépett a turnézás mókuskerekéből. A Beach Boyst egyre inkább kezdték úgy emlegetni, mint Amerika válaszát a The Beatlesre, a barátságos rivalizálásból pedig mindkét banda profitált – csak épp Wilson mentális egészsége ráment a versengésre. Fordulópontként a Beatles 1965-ös Rubber Soul albumát szokás emlegetni, amely az addigi, kislemezekre koncentráló zeneipart a nagylemezek felé irányította, a banda pedig ezzel a Beatlemania után egy komolyabb, érettebb korszakba lépett. Ilyen hatással volt a lemez Wilsonra is, aki mindenét feltette rá, hogy egy Rubber Soulnál is jobb lemezt készítsen. Ez lett az 1966-os Pet Sounds, amely minden valamirevaló lista szerint minden idők egyik legjobb albumának számít, olyan slágerekkel mint a Wouldn’t It Be Nice vagy God Only Knows. A Beatles felvette a kesztyűt, és kijöttek a Revolverrel, majd a Sgt. Pepperrel; a két banda közötti vetélkedés azonban nagyjából itt véget is ért. Wilson csak a 21. században volt képes befejezni válaszát, a Smile című albumot, addigra azonban droggfüggősége és pszichiátriai problémái, köztük skizofréniája eluralkodott rajta. Habár a Beach Boysnak volt egy-két slágere Wilson nélkül is (például a Kokomo 1988-ban), és Wilson maga is kiadott szólóalbumokat, a zenekar megszűnt olyan meghatározó zeneipari és kulturális tényező lenni, mint korábban. Ez azonban semmit nem von le Brian Wilson zsenialitásából, amelyből számtalan film és sorozat is merített. Íme a tíz remek Beach Boys-dal, melyek filmekben csendülnek fel!

 
2008. július 28-án Los Angeles-i otthonában készített kép Brain Wilsonról, a Beach Boys amerikai rockzenekar alapító tagjáról és dalszerzőjéről
Fotó: MTI/AP/Matt Sayles
 

1. Surfin’ SafariAmerican Graffiti

George Lucas filmje igazi időkapszula: nem sok jobb és hangulatosabb alkotás készült ennél, ami az Egyesült Államokat mutatja be  60-as években. Főhősei gimnazisták, akik az érettségi után egy utolsó estét töltenek el együtt, kocsikázva, piálva és csajozva. A történet épp Kaliforniában játszódik, pont a Beach Boys alapítása utáni években; érthető tehát, hogy a Surfin’ Safari mellett az All Summer Long is felcsendül benne.

2. California GirlsCsúcsformában 2

„- Ez nagyon ott volt! – Imádom a Beach Boys-t!” – lelkendezik Carter (Chris Tucker) és Lee (Jackie Chan), miután végig karaokézzák a California Girlst, amely az együttes 1965-ös Summer Days (And Summer Nights!!) című albumán jelent meg. A Beach Boys egyfajta visszatérő poén a trilógiában: az első részben még csak Lee rajong az együttesért, Carter inkább azonnal átváltja a rádiót egy hiphop-dalra. A harmadik epizódban is visszatér a California Girls: ekkor egy utcazenésztől hangzik el.

3. I Get AroundA fantasztikus Róka úr

Az 1964-es All Summer Long című albumuk nyitánya a zenekar első olyan száma, amely a slágerlisták első helyére került az Egyesült Államokban, egyben a Beatlesszel való rivalizálásuk is ezzel kezdődött el. A dal szövege elsősorban arról szól, hogyan érinti a bandát a siker és hírnév. Ám feltehetően nem ezért választották be Wes Anderson remek animációjába, hanem hangulata és remek ritmusa miatt, amely tökéletesen illik A fantasztikus Róka úr üteméhez. Nem csoda, hogy a film is egy Beach Boys-slágerrel, a Heroes and Villains-szel kezdődik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.