Film

Nyitva

  • 2018. november 25.

Mikrofilm

Jó vígjátékot rendezni kivételes tudomány: ízlés és merészség, ritmus- és arányérzék, poentírozási képesség kell hozzá – és főleg emberismeret, esendőségeink érzékeny megközelítése és éles fénybe állítása. A komédiabonyolítás fogásait sikeres tévésorozatokon kigyakoroló Nagypál Orsi kétségtelenül rendelkezik mindezen adottságokkal. Ellaposodott házas­életüket swingerklubbal és alkalmi kalandokkal feldobni akaró kora harmincasainak érzelmi hánykolódását nézve nem valamilyen vicces extra tulajdonságon, helyzeten, fordulaton nevetünk (mint megannyi, a humor természetét félreértő komédiapótlékban), hanem magán az emberi természeten. Amely száz és száz módon csap be bennünket, azt sugallva, hogy az életünk más is lehetne, mint amilyenné tudatos vagy tudattalan döntéseinkkel tesszük. A filmbéli pár mi másért is bocsátkozna inkább feszengéssel, mint örömökkel járó kalandokba, ha nem azért, hogy megtapasztalja: a szexualitásnál jóval mélyebb szinten kell megalapozni egy tartós kapcsolatot. E kézenfekvő tanulsághoz életszagú, nem (csak) önmagukban, hanem az összefüggéseket tekintve is vicces fordulatok után jutunk el. A Kovács Lehel – Radnay Csilla páros apró gesztusokból építi fel szerepét: nem ők a harsányak, hanem az általuk kiváltott reakció. A mellékszereplők is odateszik magukat: nemcsak a komikaként is brillírozó Jordán Adél, a Kazal László-i jelenlétű Ötvös András, de a két mondattal is teljes jellemrajzot produkáló Tamási Zoltán, illetve a tekintetet néma háttéralakként is magára vonzó Mucsi Zoltán sem tud hibázni.

Forgalmazza a Megafilm

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.