Film

Nyitva

  • 2018. november 25.

Mikrofilm

Jó vígjátékot rendezni kivételes tudomány: ízlés és merészség, ritmus- és arányérzék, poentírozási képesség kell hozzá – és főleg emberismeret, esendőségeink érzékeny megközelítése és éles fénybe állítása. A komédiabonyolítás fogásait sikeres tévésorozatokon kigyakoroló Nagypál Orsi kétségtelenül rendelkezik mindezen adottságokkal. Ellaposodott házas­életüket swingerklubbal és alkalmi kalandokkal feldobni akaró kora harmincasainak érzelmi hánykolódását nézve nem valamilyen vicces extra tulajdonságon, helyzeten, fordulaton nevetünk (mint megannyi, a humor természetét félreértő komédiapótlékban), hanem magán az emberi természeten. Amely száz és száz módon csap be bennünket, azt sugallva, hogy az életünk más is lehetne, mint amilyenné tudatos vagy tudattalan döntéseinkkel tesszük. A filmbéli pár mi másért is bocsátkozna inkább feszengéssel, mint örömökkel járó kalandokba, ha nem azért, hogy megtapasztalja: a szexualitásnál jóval mélyebb szinten kell megalapozni egy tartós kapcsolatot. E kézenfekvő tanulsághoz életszagú, nem (csak) önmagukban, hanem az összefüggéseket tekintve is vicces fordulatok után jutunk el. A Kovács Lehel – Radnay Csilla páros apró gesztusokból építi fel szerepét: nem ők a harsányak, hanem az általuk kiváltott reakció. A mellékszereplők is odateszik magukat: nemcsak a komikaként is brillírozó Jordán Adél, a Kazal László-i jelenlétű Ötvös András, de a két mondattal is teljes jellemrajzot produkáló Tamási Zoltán, illetve a tekintetet néma háttéralakként is magára vonzó Mucsi Zoltán sem tud hibázni.

Forgalmazza a Megafilm

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.