Magyar Narancs: Film egy kukkoló macskáról, egy nőről, aki bensőséges viszonyban van a szobanövényeivel és egy kucsmás alakról – ez az előző filmed, A nyalintás nesze összefoglalója. Megpróbálkoznék a Szimbiózis hasonló tömörségű beharangozójával: lírai-abszurd-erotikus alkotás a nagyvárosi magányról és egy fanszőrt gyűjtő, megcsalt nőről. Plusz molylepkék.
Andrasev Nadja: Összefoglalhatod így is, de nekem arról szól, hogyan kezd el valaki lefelé csúszni a lejtőn, mígnem az őrületben találja magát. S hogyan kezdi ezt a helyzetet kontrollálni. Sok személyes, talán csak nekem fontos vonatkozás mellett arról is szól, hogy miért kezd el valaki gyűjteni valamit, mi van egy gyűjtemény mögött, mikor válik ez tudatossá.
MN: Konkretizáljuk ezt a gyűjtést.
AN: Legyen például a köldökszösz. Van egy pasi, aki ’84 óta gyűjti. Érdekel, mi késztet erre valakit. Gondolom, nem úgy indul, hogy na, akkor mostantól összegyűjtöm az összes utamba kerülő köldökszöszt. A filmbeli nő sem így kezdi a gyűjtést. Egyszer csak észreveszi, hogy már több szeretőtől is vannak szőrszálai. Így is adtam elő Párizsban a filmtervet, hogy sokan sokféle furcsaságot gyűjtenek, van, aki a levágott körmöt teszi el, más a repülőgépről a hányózacskót. Rá kellett jönnöm, hogy nekem is van egy gyűjteményem. Ez felkeltette a francia koproducer érdeklődését.
MN: Miből áll az Andrasev-kollekció?
AN: Nőkből. Emlékekből. Tárgyakból és élményekből. Nekem sajnos még nem sikerült kölnisüvegekből nevetéseket kifújkálnom, de a filmbeli nőnek igen. Vannak viszont szövegfoszlányaim. Ha fontos egy leírt mondat, annak a pontos szerkezetére is emlékszem.
| ||
MN: A Szimbiózis 18-as korhatár-besorolást kapott. Gondolom, ez nem a lírai hangvételnek, hanem például a vaginává alakuló szusiknak és a hasonló művészi megoldásoknak szól.
AN: Az amerikaiak tették rá a 18-as karikát. Amikor a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon díjat nyertünk, nem vetítették le a nyertes filmek között, talán azért, mert gyerekek is ültek a nézőtéren. Nemrég megnéztem az IMDb-n, kik értékelték a Szimbiózist, van köztük egy magát 10 évesnek mondó szavazó is. A film Instagram-oldalának pedig lett egy 12 éves fiú követője. Nem tudom, mi ez a trend.
MN: A Facebook biztosan letiltaná, ha kiraknád a szusikat.
AN: Egy puncis képet kiraktam, és nem történt semmi. A rajzolt pornográfia máshogy hat.
MN: Gyakran felmerül, hogy az animációs rendezőnők filmjeiben feltűnően sok az erotika.
AN: Talán azért, mert a női nézőpont sokáig nem kapott elég teret. De az jó, ha valaki őszintén beszél a vágyairól, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető.
MN: A South by Southwestet (SXSW) a nagy fesztiválok sorában az elsők között mondták le, de a versenyt megtartották, a zsűrik online tették a dolgukat, az Indiewire folyamatosan közölt kritikákat is.
AN: Néhány nap volt csak hátra a fesztiválig, amikor le kellett mondaniuk. Ez nekik óriási veszteség. Nagy volt a káosz, gyorsan kellett lépniük. Akik most tartanak online fesztivált, már kidolgozottabb rendszerrel készülnek. Én egyszer csak arra ébredtem egy reggel, hogy írt a francia forgalmazóm: vegyek fel gyorsan egy köszönő videót az SXSW-nek.
MN: A díjat postázták?
AN: Nem tudom, egyszer biztosan megérkezik. Volt már olyan, hogy a díj egy évet késett, egyszer csak szólt a posta, hogy csomagom van Peruból.
| ||
MN: A diplomamunkád, A nyalintás nesze is számos díjat nyert. Ennél szebb című filmet nem is tudnék most mondani.
AN: A Megbocsátás című Bodor Ádám-novella ihlette, ennek két verziója is van, de van egy harmadik Bodor-novella, az Imola asszony megkísértése, az szintén kapcsolódik a történethez. A Megbocsátásban szerepel a „nyalintás neszei”, ezen mindig hangosan felröhögtem. Amikor címet kellett választani, rájöttem, hogy ez egy csodálatos lehetőség, hogy kiemeljek valamit az eredeti szövegből. Mindenki le akart beszélni, de nem hagytam magam.
MN: A nyalintás nesze után három évvel jött a Szimbiózis. Miből él két mű között egy animációsfilm-készítő?
AN: Ez egy általános probléma, kivételt a franciák képeznek, akik egy-egy nagyobb produkció után munkanélküli-segélyt kaphatnak. Ott megteheti egy rendező, ha elkészült a maga brutális nehézségű, stresszes munkájával, mert ez minden animációs filmre igaz, hogy kicsit pihen, inspirálódik, és elkezdi fejleszteni a következő filmet, mielőtt belekezd egy újabb brutális nehézségű és stresszes gyártási szakaszba. Én elvállaltam most egy produkciós koordinátori munkát, ami elég hosszú ideig kitart.
A Szimbiózis itt érhető el.
(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. április 16-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is)
