Film

Néhány huszonéves színész fullba nyomja a kamaszt

Pókember: Idegenben

  • - kg -
  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

Bárki is volt, aki benne hagyta a filmben ezt a meghökkentően komolyra hangszerelt, tétre menő közjátékot, nagy hibát vétett.

Van egy pár perces jelenet a Marvel új Pókember-filmjében: olyan, mint a Kinder tojás belsejébe véletlenül odakerült értékes ajándék.

Peter Parkert kivételesen nem a gimis csetlés-botlás (szerelmi szál), nem az apafigura, Tony Stark elgyászolása (Bosszúállók-szál), és nem is egy szabvány szörnyeteggel való izmozás (világmegmentés-szál) közben, vagyis az egyre kevesebb izgalommal járó kötelező körök robotosaként láthatjuk, hanem egy ijesztőre koreografált, korhatáros rém­álomban, amelyet a film illuzionista főgonosza a kamasz hős testi-lelki kikészítésére vetett be.

false

 

Bárki is volt, aki benne hagyta a filmben ezt a meghökkentően komolyra hangszerelt, tétre menő közjátékot, nagy hibát vétett. Mert minek megmutatni, milyen lehetőségek rejlenek a figurában, amikor Spidey kisvártatva néhány bekasztnizott derűs holland focihuligán közt ébred, majd egy tulipánföldön (milyen jó lehetett leírni ezt a szót a forgatókönyvben!) repülőre száll.

Ahogy a szárnyalást is csak egyetlen kis ékezet választja el egy sokkal kevésbé minőségi programtól, úgy ezt a Pókembert sem sok választja el a kínos középszertől. De valami mégis elválasztja: ha az említett rém­álom a kiaknázható sötétség egy szép példája, úgy a filmvégi örömködés, a felhőkarcolók közötti szerelmes szárnyalás a Spidey-ban rejlő magaslatokból ad némi ízelítőt.

Kár, hogy ami az előző részben még jól működött (Pókember találkozása a néhai tinivígjáték-király, John Hughes szellemével), mára kimerül abban, ahogy néhány huszonéves színész (a Petert játszó Tom Holland már 23) fullba nyomja a kamaszt.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk