Tévésorozat

Dead to Me

  • Szabó Ádám
  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

Kezdetben úgy tűnik, a Dead to Me csak egy újabb felvonás a manapság divatos, gyászt tematizáló sorozatok sorában: Jen látszólag tökéletes élete akkor omlik össze, amikor férjét elgázolják, majd magára hagyják az utcán; Judy szintén nem tud túllépni párja halálán. Előbbi a veszteséget sírással, dührohamokkal és hangosan üvöltő death metallal igyekszik oldani, míg utóbbi, az excentrikus szabadgondolkodó úgy keres vigaszt, hogy igyekszik újdonsült barátnőjén segíteni. De kivirágozhat-e igazi barátság két nő között, akiket csak a gyász köt össze? – teszi fel a kérdést a sorozat. Ahelyett azonban, hogy igyekezne válaszolni rá, a későbbiekben egyetlen célja a minél nyakatekertebb csavarok prezentálása lesz.

Pedig azokban a rövid jelenetekben, amelyeket a mű a halál és a gyász feldolgozására áldoz, az egyik főszerepet alakító Christina Applegate és az alkotók is bemutatják, hogy lenne bőven potenciál a Dead to Me-ben. Ami viszont ezután következik, az inkább mesterkélt, mint meglepő: megtudhatjuk, hogy senki sem az, aminek látszik, és még a szomszéd kertész fején is vaj van. A hatásvadászat néha komikus csúcsokra jut: az első rész végén megismert hazugságot az egész évadon keresztül ráncigálják magukkal a szereplők, és alig akad olyan rész, mikor egyikük ne lőné el a „Be kell valamit vallanom…”-blöfföt, hogy aztán valami teljesen mást gyónjon meg.

A sorozat mindeközben hol groteszk és vicces, hol sötét és drámai – sőt, néha már-már misztikus is. Egyik jelleg sem olyan erőteljes vagy hatásos azonban, hogy mély nyomot hagyjon bennünk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.