Az időutazás olyan a filmes univerzumban, mint elvágni egy ketyegő bomba piros drótját, amikor a számláló 1 másodpercet mutat: csak az nem csinálta még, aki nem akarta.
A Netflixet a közelmúltban inkább a kisebbségek és nemzetiségek kiszolgálása érdekli – vagy csak pár évtizeddel a hagyományos stúdiók előtt járva rájöttek, hogy a csók az csók, a dráma pedig dráma akkor is, ha nem fehér, hetero amerikaiak parádéznak a vásznon.
Kár, hogy néhány építőkocka kicserélésével maga az építmény nem változik: a See You Yesterday az időutazós filmek új generációja akar lenni, fiatal, fekete színészekkel, aktuális üzenettel – de képtelen kibújni a műfaj dög nehézzé vált köpönyegéből. Hőseink, CJ és Sebastian igazi csodagyerekek, akik tanulással igyekszenek kitörni a zűrös környékről. Építenek egy időgépet, aminek részletezésével igen bölcsen a forgatókönyv sem törődik, mindössze egy hátizsákot meg egy úszószemüveget láthatunk belőle – minél többet tudunk ugyanis az időutazás mibenlétéről, annál könnyebb belekötni. A film persze így is felrúgja saját, ki sem mondott szabályait, a legnagyobb bűne viszont az, hogy rövid játékideje alatt is rettenetesen unalmassá és önismétlővé válik. A fiatalok pedig nem kedvtelésből proton-ugranak: meg kell menteniük egyikük testvérének életét, és fel kell hívniuk a nézők figyelmét a rendőri túlkapásokra vagy épp a rasszizmusra. A film ebből a szempontból sem váltja meg a világot – egy cameo erejéig láthatjuk viszont Michael J. Foxot, aki még a Vissza a jövőbe Dokiját is megidézi egy aranyköpés erejéig.
Elérhető a Netflixen
