Film

Vita és Virginia – Szerelmünk története

  • 2019. szeptember 15.

Mikrofilm

A hírhedt nőcsábász nagyon is tudatosan megtervezett közeledését ezúttal nem csak az újabb hódítás édes izgalma vezeti. Őszintén vágyja a végül megszerzett szerető közelségét, óvatosan kivívott érintését – bár élvezi is a fölötte nyert érzelmi befolyást. Csak saját promiszkuus késztetéseit nem tudja uralni, így végül durván megsebzi imádata tárgyát. Aki viszont szeretője megjelenése előtt a testi szerelmet nem is ismerte. Nehezen, de teljesen odaadja magát csábítójának, s a szeretett lény elpártolásának traumáján csak úgy tud továbblépni, ha azt, amit hűtlen kedvese jelentett néki, műalkotásként újrafogalmazza.

Virginia Woolf és a szintén, bár nem ugyanazon a színvonalon irodalmár Vita Sackville-West (ő volna a csábító) szerelmi kapcsolatáról, s kettőjük levelezésének színművé fogalmazott kivonatát felhasználva ezt a romantikus szüzsét sikerült filmre vinni. Korhű benne minden, a szoknya helyett viselt bricsesznadrágtól az engedelmes feleségszerep helyett felvállalt női öntudatig, csak éppen az Orlando az affér idején erősen középkorú, határozott arcvonású szerzője ábrándos tekintetű, huszonéves fotómodell, akinek szeme az elején könnybe lábad s aztán úgy marad végig. A filmeseket Woolfból csak a túl sokszor megénekelt érzelmi instabilitás érdekli (az, úgymond, filmszerű), míg az írói zsenialitás felszínes felemlegetése puszta hatáselem egy túlbonyolított (és túljátszott), mégis csak igen vékony tanulsággal szolgáló filmben, amely harcos feminista kiáltványnak feltüntetett ponyvaregény.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.